2010. január 29., péntek

A hetünk.

Szánkózni voltunk.

Apa húzott.

Szaladgáltunk
Ébredés után.
Játék közben.
Tündérként.
Sapkás tündér.
Menyasszonyként.
Nem volt túl zsúfolt a hetünk.
Kedden voltunk Karinával védőbe,szerdán csak autókáztunk,tankolni voltunk ,csütörtökön mentünk klubba,ma pedig Anyát vittük orvoshoz.
Mint látszik azért itthon sem unatkoztunk.
A klubbról.
Apa de.-ötös volt meg kellett várni míg haza ér.
Már kabátban beöltözve toporogtam az ajtóban kettőkor,hogy MIKOJ MEJETÜNK MÁR??
MEJETÜNK MÁJ VÉGJE?
És végre megjött Apa és mentünk.
Nem voltunk sokan de jól éreztem magam.
Volt pár baleset és megint volt bunyó is,de sokat nevettünk,szaladtunk,bújócskáztunk.
Volt némi hiszti,dili,és visszabeszélés is.
Mostanra ha Anya szól azonnal nekiállok pakolni.
Sajnos azt még nem tudom megjegyezni,hogy nem szabad visszafordulnom és csapkodni meg kiabálni,de már haladok,miután visszafordultam,vagy csapkodni kezdenék,megállok.
Ezért még a kezemre is kaptam,mert állítólag már nagyon szemtelen voltam.
Nagyjából ennyi,más nem igazán történt.
Néhány említésre méltó szó,amin Őseim jókat derülnek.
Henri Potter-HEJIOPTEJ
Csipkerózsika-CSIPKEJÓZSIKA
Zsufi Zsuzsi-ZSUZSI FUSI

2010. január 23., szombat

A hetünk.

Nem töltöttük unalmasan.Végre egy kicsit jöttünk mentünk.
Kedden még ugyan itthon voltunk,mert Apa délutános volt,de Szerdán már csaviztunk egy kicsit.
Reggel kényelmesen felkeltünk,majd összeszedtük magunkat,tettünk vettünk és ebéd után elindultunk.Úgy volt,hogy Karinát beviszi Anya a doktor nénihez,de nem volt rendelés,így egyből Fehérvárt céloztuk meg.
Odafelé elaludtam,de szokás szerint amikor megálltunk az első piros lámpánál felébredtem,nehogy lemaradjak valamiről.
Anya beszaladt a csomagjáért aztán nyomás tovább.
Megvolt az első vásárlásunk négyesben.
Két kocsival mentünk,az egyikbe Karina a másikba én,Anyáék meg felváltva toltak bennünket.
Persze ajit csak én kaptam megint,mert Karinának még nem kell sem nyalóka,sem csoki,sem világítós Micky figurák.
Jó volt kicsit kimozdulni.

Csütörtök megint egy olyan nap volt amit nagyon vártunk,ugyanis vissza akarunk zökkenni a régi megszokott kerékvágásba,és Anyával kettesben elmentünk a klubba.
Még mielőtt elmentünk Tesót és Zsófit egymás mellé kellett fektetni.

Már amikor levetkőztünk,felvettem a váltó cipőmet akkor egyedül be is mentem a terembe amit eddig nem csináltam,de hallottam Alcsi barátnőm hangját és elindultam hozzá.(Ez eddig nem volt,nélkülem nem ment be)Igaz az ajtóban megtorpantam,de figyeltem ,hogy kik vannak bent.
Lassan összegyűltünk,majd megjött Marika óvó néni,és kezdődött a játék.
Először borsót főztünk a játék konyhában majd rajzoltunk,kígyót,
csigát,hóembert,kislányt,

halacskát,és mindegyikhez énekeltünk is valamit.
Aztán hozott az óvó néni meglepetésként hangszereket is.Mindenki kapott egyet,

és azzal csörögtünk,kopogtunk,

úgy zenéltünk és énekeltünk.Nagyon klassz volt,mindenkinek tetszett,és megígérte óvó néni,hogy legközelebb is behozza.
(Nagyon nagyot csodálkoztam azon,hogy simán mentél a többi gyerekkel rajzolni is,és az énekeket is énekelted,csattogtattál a kis zene szerszámoddal,nagyon nagyon ügyes voltál.Teljesen el voltam ájulva mennyit változtál.)
A foglalkozás után játszottunk,volt némi vita a játékokon,de csak egy pofont kaptam.
Volt olyan is,hogy Anya ölébe kuporodtam,vagy vele játszottam,de egész jól feltaláltam magam.
Sírtam is mikor haza kellett jönni,de végig ott tudtunk maradni.
Apa volt addig Karinával,és némi küzdelemmel ugyan de kibírták nélkülünk.
Pénteken de.-öt itthon voltunk Anya kitakarította a szobát is,összerakta a játékaimat és azt mondta,innéttől kezdve nem pakol utánam,hanem amit nem rakok el az a szemetes zsákba kerül.Azóta mint a kis angyal pakolok,ha mondja Anya.És persze a maradék időben játszottunk sokat,mert Karina nagyon ügyes volt és sokat aludt.
Délután pedig bementünk Fehérvárra a fényképekért amiket megrendeltünk és készen lett.
Ma de.-öt inkább csak mesét néztem,Anya nem ért rá,mert főzött,meg Karina is kicsit nyügisebb volt ma.
Még valami!
Annyira de annyira tündéri nagytesó vagy,hogy álmodni sem lehetne jobbat!
Imádod Karinát.Amikor alszik ,és kicsit megébred akkor is rohansz és szíved szerint ki is kapnád a helyéről.Folyton simogatod,puszilgatod,szeretgeted.Fürdésnél nagyokat nevettek,te teszed a fürdő vízbe a krémet,mosod a pociját,ha kiesik a cumi a szájából már teszed is vissza,hozod ha kell,még az infacolt is beadnád neki ha lehetne.
Ha rád szólunk,hogy hagyjad,akkor megsértődsz,pedig csak akkor szólunk,ha alszik.
Ennyi,mert kész a piskótád megyek csinálom tovább.
Ja mert ugye vissza jött a pancsinta imádat,most meg megkérdezted mikor főztem a konyhába,hogy ANYA MICSIÁSZ?SÜTIT SÜCC? És Anya nekiált!

2010. január 18., hétfő

Hétvége.

Szombaton és vasárnap is a Mamiéknál voltunk.
Szombaton egész nap.Délben Anya hazahozta Apát mert ment dolgozni,Én meg ott maradtam Mamival és vigyáztunk a Tesóra.

Délután aztán jöttek Uncsikáim is,és játszottunk egy jót.Keri is ott volt,vele is mókáztunk kicsit.

Volt egy kis hasmenésem is,illetve csak kétszer volt hígabb a kakim,de a bugyiba is sikerült kicsit beereszteni,de tényleg csak kicsit.
Anya azt hitte beteg leszek,kaptam is Normaflort.Enni sem nagyon ettem csak csokit miután haza jöttünk.

Aztán bementem a szobámba elkezdtem ugrálni az ágyon és egy kevés vissza is jött belőlem.
Na Anyát elkapta az ideg,hogy már megint beteg leszek,még Tesót sem fürdette le el sem mozdult mellőlem,és mindig kérdezgette jól vagyok-e.
Megbeszéltük,hogy alszom egy nagyot,hogy kialudjam magamból ezt a nyavalyát akármi is ez.
Így is volt,vasárnapra semmi bajom nem volt.
Reggel mentünk is Mamiékhoz,Már vártak minket.
Keri elvitt minket játszó házba.
NADON JÓJ ÉJEZTEM MAGAM!!
Volt sok játék sok mindent kipróbáltunk,és nagyokat nevettem.A végére már önfeledten szaladgáltam.
Sajnos délben haza kellett jönni mert Apa ment dolgozni.De még délután is jó párszor elmondtam Anyának,hogy mennyire jól éreztem magam.
Ma csak itthon voltunk és játszottam,meg mesét néztem.

2010. január 14., csütörtök

Képek,és megint egy gyors jelentés.

Úgy látszik,mostanában csak ilyenekre futja.
De sebaj,a lényeg,hogy jól vagyunk,imádom a tesókámat,és kezdünk összeszokni.


Most már nem mindíg akkor akarok játszani Anyával mikor Tesó eszik,nem is hisztizem annyit,és kevesebbszer van a besértődös előadásom is.

Nem zavar,ha éjjel Karina sír,Én alszom mint a bunda,és tudom,ha Anya meg a Tesó nincsen ott a helyén akkor kint megtalálom Őket és nem mentek el sehová sem,nem hagytak itt.





Voltunk kicsit csavizni is,de az autóból nem voltam hajlandó kiszálni.
Egyenlőre ennyi,mert úgy volt,hogy elmegyek Klausékhoz,de nem jutottunk túl messzire és vissza kellett,hogy hozzanak,mert hiányzott Anya.
Így most már nem is írok többet.

2010. január 10., vasárnap

Megint jövök egy gyors beszámolóval.

Nos meggyógyultam,nektek ,a sok segítségnek köszönhetően ,Anyáék most már egészen jól kezelik a hisztimet,és így én is másként látom a világot.
Anya köszöni nektek,hogy segítettetek!!!

Most,hogy már eltűntek a bacik a torkomból,sokat szeretgethetem tesómat,viszem neki a játékokat,puszilom,simizem,imádom.

Szervezünk tesó mentes programokat is,mentem Apával autózni,

kint voltunk Anyával hó embereket építeni,igen pontosan 3-at,de csa azért nem 4,mert Anya már kész volt és nem akart többet csinálni.De ezek után még elmentünk szánkózni is.Nagyon klassz volt!

Sajnos szegény hó embereim az eső miatt mind elolvadtak már,de remélem,még lesz hó,hogy megint tudjunk csinálni.
Apa újra elkezdett dolgozni.Éjszakás,és mivel nem hagytuk aludni,mert felváltva bőgtünk,Anya összepakolt bennünket,és a péntek,szombat és még a mai de.-ötjeinket is Mamiéknál töltjük.
Itt épen tegnap reggel ébredés után vagyok,gyorsan megnéztem az üzeneteimet indulás előtt.
Tegnap meglátogattuk Dédiéket is,Dédipapának megint adtam gyógypuszit,jó volna,ha megint szaladgálhatnék vele.
Mamiéknál nagyon jól érzem magam,teljes a kényeztetés.
A déli alvások azok kimaradnak,vagy csak éppen pár percet pihenek a kocsiba hazafelé jövet,de így legalább este időben alszom.Mondjuk Anya még így is beelőz,de meg szoktam löködni,hogy ne aludjon,mert még én sem alszom.
Tesó jó nagyokat alszik,de mindig figyelek az én PICIKÉM-re,
őrködöm,nehogy felébredjen,
meg puszit is adok neki,hogy érezze ott vagyok vele,mert SZEJETEM BABÁT!

Na jó néha a Tv-re is kell figyelni.

És a fürcsinél is segítek,nagyon tetszik nekem a Karina fürdő krémje.

Este Én is azzal fürdettem a babámat.
Szóval így telnek mostanság napjaink.
Délelött kaptuk az SMS-t,hogy Blogos baráti körünk ismét bővült egy taggal.
Lilike barátnőnk kistestvére megszületett.
Armilla 3100g-al és 50 cm-rel született.
Nagyon sok boldogságot jó egészséget,és sok tejcit kívánunk nekiek!

2010. január 5., kedd

Itt vagyok.

Először pár kép az elmúlt napokból.


Beszélünk tesóval.


Tornyot építettem.


Vigyázok tesóra.

Nagyon szeretem!

Egy beteg arc.


Még fejlesztenem kell a vágási tudományomat.

Új frizura.
Egy csini póló amit Lindiéktől kaptam.
Nos akkor most jöjjön a napjaimról a beszámoló.
Már 30-án szerdán náthás voltam,de más bajom nem volt.Csütörtök du.ánra aztán már megérkezett a lázam is,de nem volt nagyon vészes.Még pénteken is lázas voltam,de nap közben elég tűrhető volt,viszont éjjel már meg kellett mártóznom a vízbe is.
Ezért szombaton reggel Őseim úgy döntöttek meglátogatjuk Seffer Dr bácsit.
Mit nem mondjak nem örültem neki,hangot is adtam ennek de nem sokat törődtek velem.Dr bácsi egyből szurit akart adni,Anya viszont azt mondta nem kapjak szurit csak gyógyszert.Dr bácsi meg is jegyezte,hogy elég csúnya a torkom,tüszős mandula gyulladásom van és szerinte jobb lenne,de ha Anya megvéd hát legyen úgy.
Hazajöttünk,bevettem a gyógyszert, és jobban is lettem.Aludtam egyet és mire felébredtem ujjból lázas lettem.Ezután kezdődött az iszonyat.Nem akart lemenni a lázam,sem a láz csillapításra,sem a hűtőfűrdőzéssel.Majd 40 fokos lázam volt,vacogtam és űvöltötem a hidegvíztől,nagyon nagyon szörnyű volt.Volt,hogy együtt sírtunk Anyával,mert Ő meg magát okolta amiért nem akarta,hogy szurit kapjak.
Amit aztán mégsem kerültem el,mert este 6-kor kihívták az ügyeletet.
Ki is jöttek és kaptam egy lázcsillaptó szurit,amit a Dr bácsi úgy adott be,hogy még másnap is fájt a lábam tőle.
Akkor egy kicsit lement a lázam,de egy óra múlva megint kezdődött a küzdelem a lázzal.Jött a lázcsillapító kúp,aztán hűtőfürdő ahová Apa is beült velem,hogy jobban és tovább bírjam,majd jött a szirup és végül este 11-re sikerült teljesen levinni a lázam.Éjjel nem is volt baj,csak reggelre jött vissza megint.Hozták is gyorsan a szirupot,meg a gyógyszert ami aztán szépen ki is jött belőlem.Na itt kezdődött újból a riadalom a kapkodás az idegeskedés a sírás.
Megint mentünk a Seffer Dr bácsihoz és most már nem kíméltek szurit kaptam.
De utána jobban is lettem aludtam egy hatalmasat,lázam eltűnt dilim előjött,teljesen jól lettem.
Hétfőn megint mentünk,megint szurit kaptam megint aludtam és előtört belőlem az angyal.
Ma megint mentünk és végre ez volt az utolsó szurim.
Még szuri után elmentünk kaját venni hármasban mint régen,nagyon klassz volt.
Viszont ma megint olyan szurit kaptam ami előhozta a dilimet.
De reméljük most már nem lesz gond.
Anya.
Anyukák,kérnék tőletek tanácsot,hátha valakinek van jó ötlete mit tudnék csinálni.
Bius imádja Karinát,már majdhogynem azért kell figyelni nagyon ,mert agyonra szeretgetné.
Viszont,ha leülünk szopizni tuti abban a percben jön Bius,hogy játszak vele.Amíg nem volt beteg nem is volt gond,mert odavettem és olvastam addig neki.Most viszont ez elmaradt,és nem volt jó ha Apa akart olvasni.
Azt írtam már régen,hogy megsértődik ha rászólunk,hogy ne csináljon ezt vagy azt,vagy vigyázzon nehogy elessen stb.Most ez annyira fajult,hogy bevonul a szobába,bezárkózik,és már tök mindegy,hogy mit mondunk lassan azon is megsértődik ha köszönünk neki.
Tudom,hogy ez Karina miatt van,csak nem tudom hogyan is kezeljük.
Próbáltam szólni érte,elmagyarázni,megsértődtem én is,fenyegettem,kiakadtam de semmi nem segített.
Ha esetleg valaki tud valamit légyszi segítsen!!
Köszönöm!!!

2010. január 2., szombat

Betegség.

Betegek vagyunk mindketten.
Én ma voltam Fehérváron Dr bácsinál,tüzös mandulagyulladásom van.
Már 3-dik napja lázas vagyok,ezért is nem vártunk hétfőig.
Most csak ennyi,majd ha meggyógyultunk jövök a részletekkel.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.