Beszélünk tesóval.
Tornyot építettem.
Vigyázok tesóra.
Nagyon szeretem!
Egy beteg arc.
Még fejlesztenem kell a vágási tudományomat.
Új frizura.
Egy csini póló amit Lindiéktől kaptam.Nos akkor most jöjjön a napjaimról a beszámoló.
Már 30-án szerdán náthás voltam,de más bajom nem volt.Csütörtök du.ánra aztán már megérkezett a lázam is,de nem volt nagyon vészes.Még pénteken is lázas voltam,de nap közben elég tűrhető volt,viszont éjjel már meg kellett mártóznom a vízbe is.
Ezért szombaton reggel Őseim úgy döntöttek meglátogatjuk Seffer Dr bácsit.
Mit nem mondjak nem örültem neki,hangot is adtam ennek de nem sokat törődtek velem.Dr bácsi egyből szurit akart adni,Anya viszont azt mondta nem kapjak szurit csak gyógyszert.Dr bácsi meg is jegyezte,hogy elég csúnya a torkom,tüszős mandula gyulladásom van és szerinte jobb lenne,de ha Anya megvéd hát legyen úgy.
Hazajöttünk,bevettem a gyógyszert, és jobban is lettem.Aludtam egyet és mire felébredtem ujjból lázas lettem.Ezután kezdődött az iszonyat.Nem akart lemenni a lázam,sem a láz csillapításra,sem a hűtőfűrdőzéssel.Majd 40 fokos lázam volt,vacogtam és űvöltötem a hidegvíztől,nagyon nagyon szörnyű volt.Volt,hogy együtt sírtunk Anyával,mert Ő meg magát okolta amiért nem akarta,hogy szurit kapjak.
Amit aztán mégsem kerültem el,mert este 6-kor kihívták az ügyeletet.
Ki is jöttek és kaptam egy lázcsillaptó szurit,amit a Dr bácsi úgy adott be,hogy még másnap is fájt a lábam tőle.
Akkor egy kicsit lement a lázam,de egy óra múlva megint kezdődött a küzdelem a lázzal.Jött a lázcsillapító kúp,aztán hűtőfürdő ahová Apa is beült velem,hogy jobban és tovább bírjam,majd jött a szirup és végül este 11-re sikerült teljesen levinni a lázam.Éjjel nem is volt baj,csak reggelre jött vissza megint.Hozták is gyorsan a szirupot,meg a gyógyszert ami aztán szépen ki is jött belőlem.Na itt kezdődött újból a riadalom a kapkodás az idegeskedés a sírás.
Megint mentünk a Seffer Dr bácsihoz és most már nem kíméltek szurit kaptam.
De utána jobban is lettem aludtam egy hatalmasat,lázam eltűnt dilim előjött,teljesen jól lettem.
Hétfőn megint mentünk,megint szurit kaptam megint aludtam és előtört belőlem az angyal.
Ma megint mentünk és végre ez volt az utolsó szurim.
Még szuri után elmentünk kaját venni hármasban mint régen,nagyon klassz volt.
Viszont ma megint olyan szurit kaptam ami előhozta a dilimet.
De reméljük most már nem lesz gond.
Anya.
Anyukák,kérnék tőletek tanácsot,hátha valakinek van jó ötlete mit tudnék csinálni.
Bius imádja Karinát,már majdhogynem azért kell figyelni nagyon ,mert agyonra szeretgetné.
Viszont,ha leülünk szopizni tuti abban a percben jön Bius,hogy játszak vele.Amíg nem volt beteg nem is volt gond,mert odavettem és olvastam addig neki.Most viszont ez elmaradt,és nem volt jó ha Apa akart olvasni.
Azt írtam már régen,hogy megsértődik ha rászólunk,hogy ne csináljon ezt vagy azt,vagy vigyázzon nehogy elessen stb.Most ez annyira fajult,hogy bevonul a szobába,bezárkózik,és már tök mindegy,hogy mit mondunk lassan azon is megsértődik ha köszönünk neki.
Tudom,hogy ez Karina miatt van,csak nem tudom hogyan is kezeljük.
Próbáltam szólni érte,elmagyarázni,megsértődtem én is,fenyegettem,kiakadtam de semmi nem segített.
Ha esetleg valaki tud valamit légyszi segítsen!!
Köszönöm!!!
7 megjegyzés:
Először is jobbulást! Szegény kis Bius, jól kijutott neki:(
A gépünk erősen halódik, ezért csak néha tudok jönni...
De ezt a "Próbáltam szólni érte, elmagyarázni, megsértődtem én is, fenyegettem, kiakadtam, de semmi sem segített" helyzetet, és a fentebb leírtakat akár a mi első kistesós időszakunkról is írhattad volna.
TUDOK SEGÍTSÉGET!
Időnek hívják - sajnos...
Én is kétségbeesetten kutattam a megoldás után, kérdeztem mindenkit, kerestem tesós könyveket, és mindenütt erre lyukadtak ki: az IDŐ majd megoldja.
Nem hittem, próbálkoztam, de tényleg igaz lett, csak az idő segít. Az első 1-2 hónap az ismerkedésről szól, mindenkinek új a helyzet, és erre NEM LEHET felkészülni. Mert hiába tudod, mi lesz, élesben megélni nem ugyanaz.
És döbbentes volt számomra, hogy tessék, szépen kifejezi magát, okos, meg minden, és MÉGSEM ÉRTI MEG!
Ami segített még, az a saját baba volt, akivel szinkronban kezdte csinálni ugyanazt, amit én is tettem a Csanuval.
"Most te is hozd a babádat és játsszd, amit én is játszok" szituáció lépett elő. Csakhogy ennyi eszem magamtól nem volt - ő kezdte el, mintegy a saját kis lelkét gyógyítandó. Okosabb volt, mint én, aki még mindig a megoldást kutattam...
Egyébként - nem tudom, a heggel hogyan tudsz szoptatni - nálunk nagyon bejött az ülve szoptatás, a Csenge mellénk telepedett, olvastam, odahozott játékot, amivel együtt játszottunk, stb. De leginkább az ölemben akart ülni ő is... és természetesen a bilis ügyek időzítése is gyakran a szoptatásra esett...
Fel a fejjel, semmit nem szúrsz el, ez természetese folyamat! Le kell zajlania, hisz még a felnőttnek is furcsa, szokatlan a helyzet. Hidd el, tényleg egyre csak jobb lesz!
Addig is kitartás!
Ha lenne időd és energiád, azt mnodanám, nézz bele a babaszobás naplónkba, amit a 3. közös hónaptól írtam, hátha találsz valamit.
Leginkább azt, hogy más kétgyrekes is ugyanebben a cipőben jár a kezdetén. Tudom, nem könnyű, nem vígasz, de legalább tudja az ember, hogy nincs semmi gond:)
Sok gyógypuszi: Csanádék.
Sziasztok!
:D Naggyon Csini vagy a Pólóban :*
És ez az Új frizkó!
Te még beteg arckifejezéssel is Tündérke vagy!!!!!
Judit!
Igaza van Csanádéknak,ez csak idővel orvosolható (s most ne sértődj meg!!!) de nem kell túldramatizálni , ezt azért írom mert Frenky dettó ezt csinálta s igen jól látod éppen a tesók miatt megy ez!Nálunk mai napig,mert tulajdonképpen ez nem szűnik meg csak finomodik!Én legelőször túl komolyan vettem ezt a "jelet" s hasonlóan reagáltam mint Te!Aztán észbe kaptam és rájöttem hagyni kell,persze oda mehetsz hozzá miután Karinát megetetted és felveheted ölbe s elmondod neki hogy ha pl nem adsz a huginak enni akkor Ő nagyon sírni fog stb stb stb ... mert nyilván megérti.De azt meg nekünk kell megértenünk (sajnos) ez ez ellen nem tehetünk semmit ez ott volt ott van ott lesz,mert Ők tulajdonképpen (hiába imádják úgy a tesójukat) féltik anyát!!!! hogy nem lesz már ideje-energiája-kedve velük is foglalkozni,s lássuk be ez olykor olykor így is van!De persze ettől még jó anyucik vagyunk csak nem, tudunk 1000felé szakadni ez az első idők átka.
Fel a fejjel nincsen semmi gond!!
Sokszor pusszantunk Titeket
Linda Dorci Frenky!
Drága Bius jobbulást kívánunk!
Csatlakozunk az előttünk szólókhoz! Minden kezdet nehéz, de egy-két hónap, és minden rendbe jön.
Szerintem a legfontosabb a türelem. Nem szabad Biust tiltani a kicsitől, hagyni kell, hogy szeretgesse, segítsen a teendőkben. Emma is úgy szeretgette Lacikát, hogy néha lila lett a keze. Mindig fürdetni, és pelusozni akarta. Engedtem, és kb. két hónap múlva már nem volt érdekes. A baba is jó ötlet, nálunk Emi csak úgy magától hozta a babáját, és felhúzta a pólóját, hogy ő is szoptatja, aztán meg büfiztette, mikor én is Lacikát. Nálunk etetéskor általában a pisilés, vagy kakilás volt a menő. Tud magától, de persze ilyenkor kísérni kellett volna. Volt hogy Lacikát leraktam, és vittem a WC-re. Egy idő után, és sok-sok magyarázás után, ilyenkor inkább hozta a bilit. Úgyhogy türelem! Egy idő után elfogadja, hogy tesó is van, de ettől ő is ugyanolyan fontos, és majd meglátod milyen ügyes lesz Bius! Ha a pici alszik, akkor meg sokat kell Biussal foglalkozni, de ezt tudod, hisz nagyon jó anyuka vagy! Bius meg nagyon értelmes, nem lesz semmi baj!
Kitartás! Minden jót!
Puszi: Kriszti
Drága Judit.
Nálunk 9 év korkülönbség van s mégis fellelhető volt egy kis ideig. Kata a tesómtól kérdezte meg, hogy én szeretem őt is, vagy csak Totót :-(
Elbőgtem magam, mert annyira nem volt látható a féltékenység.
Idő kérdése és teljesen megszokták egymást. Bius nagyon félt Téged és azt az időt, amit vele is el tudnál tölteni és nem Karinával. Nagyon szereti a tesóját, de neki is a központban kell lennie.
Nem is tudom, mit csinálnék, ha ilyen kis korkülönbséggel születtek volna a gyermekeim.
Húúúúúúú. Most aztán tényleg nagy segítség voltam :-P
Bár segíteni nem tudtam, de rengeteget írtam. :-)
Légy türelemmel, vond továbbra is be Biust mindenbe, amihez kedve van és....és.....előbb utóbb....úgyis a menyem lesz a kiscsaj
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Puszillak: Kata
Nekem ugyan nincs kicsi ketteském, de egy nagyon jó foglalkoztató könyvem igen... abban olvastam, akár reggeli felkelés elhúzására, akár a szopi idő megmentésére, hogy egy varázs dobozt kell készíteni. Csupa olyan játékkal amit szeret, persze nem a meguntakra gondolog... azt csak akkor kell elővenni, amikor a szopi van. Az az Ő jutalma olyankor, s miután vége a etetésnek azt is el kell tenni, így örömmel fogadja a következő alkalommal.
Lili lelkesen szoptatott, mikor Ádámot etette a sógornőm :) , Ő is tisztázta a babáját, és bizony bújtak oda Leventével. :)
Ha fekve szopi van akkor odafekhet kényelmesen... persze ez leírva egyszerű... kivitelezni nem annyira... de Levi mindig fogta Ádám kezét, vagy lábát, azzal segített neki enni :)
Menni fog :) biztos vagyok benne :)
Puszi
Előttem szólókhoz csatlakozom,rengeteg jó és hasznosítható ötletet adtak,csak azt kell kitapasztalni Biusnál melyik válik be.
Nálunk Daninál a baba nem vált be,csak pár napig játszotta vele,azt amit én Picurral;)
Így maradt az a verzió,hogy engedem neki,hogy ő segít a pelusozásnál(kidobja Öcsi pisis pelusát,a cumiját a szájába teszi pl.amikor sír)
Volt olyan is,amikor nem tudtam azonnal Öcsihez rohanni,és ő sírt-akkor Dani magától ment oda hozzá,simogatta,vigasztalta.Persze ez nálunk sem volt mindig így.
El kellett telnie 4-5 hónapnak,de igazából a testvérféltékenység nem fog elmúlni,hanem ahogy Lindaanyu írta "finomodik".
Rengeteg türelem kell,és tudom hogy nehéz és úgy érzed nem tudsz kettészakadni-nem is kell.Próbáld mindenbe bevonni Biust,amikor Karina alszik csinálj vele kettesben programot,amikor érzi,hogy csak vele foglalkozol;)
Hidd el segíteni fog!!!!
Nemrég írtam pont egy bejegyzésemben a testvérféltékenységről,ha van időd olvass bele,mert számomra is érdekes dolgokat találtam;)
Kitartás!
Puszi:Ági
Szegény Bius,nagyon sajnáljuk,hogy ennyire beteg voltál,hogy még szurira is szükség volt.:(
Örülünk,hogy már jobban vagy!:)
Judit,biztosan emlékszel,nem is olyan régen, én is erről írtam.
Tanácsokat kértem,mert nálunk "rendkívüli állapot" volt.:s
Mia szerette ugyan már akkor is Maját,de nem egyszer ütötte meg,vagy megharapta...:s:((
Igaz,köztük kisebb a korkülönbség,Mia 23 hónapos volt,amikor megszületett Maja.
Nagyon nehéz volt,mert láttam rajta,mennyire szenved,addig csak ő volt a mi pici lányunk,és egyszer csak megérkezett a kis "betolakodó",aki elvette anyát,amikor szopizott,vagy altattam,addig ő annyira egyedül érezte magát...:((
Tanácsot nem tudok adni,mert én is az időre bíztam,csak azért ,mert NEM TUDTAM JOBB MEGOLDÁST!:s
Most már sokkal könnyebb,együtt játszanak,szeretik egymást,de ne gondold,hogy már nem löki meg "véletlenül" Mia Maját,vagy nem csap rá,amiért elvette a játékát...:s
És,most már duplán kell figyelnünk,mert Maja is jó tanítvány volt,harapja,karmolja,veri Miát...:o:s
De amúgy,IMÁDJÁK EGYMÁST!;))
Szerintem,senki sem fog tudni segíteni.Sok -sok türelemre lesz szükségetek és minél több időt próbálj csak Biusal tölteni!
Csak ti ketten ,(nem Apa!!!),menyetek el egyet sétálni,bevásárolni...
Képzeld,egyszer,mikor így elvittem Miát ,hogy csak vele legyek,megsúgta:
-Anya,ugye milyen jó,hogy nem jött velünk a Maja..:$
Puszi!
Megjegyzés küldése