2010. január 10., vasárnap

Megint jövök egy gyors beszámolóval.

Nos meggyógyultam,nektek ,a sok segítségnek köszönhetően ,Anyáék most már egészen jól kezelik a hisztimet,és így én is másként látom a világot.
Anya köszöni nektek,hogy segítettetek!!!

Most,hogy már eltűntek a bacik a torkomból,sokat szeretgethetem tesómat,viszem neki a játékokat,puszilom,simizem,imádom.

Szervezünk tesó mentes programokat is,mentem Apával autózni,

kint voltunk Anyával hó embereket építeni,igen pontosan 3-at,de csa azért nem 4,mert Anya már kész volt és nem akart többet csinálni.De ezek után még elmentünk szánkózni is.Nagyon klassz volt!

Sajnos szegény hó embereim az eső miatt mind elolvadtak már,de remélem,még lesz hó,hogy megint tudjunk csinálni.
Apa újra elkezdett dolgozni.Éjszakás,és mivel nem hagytuk aludni,mert felváltva bőgtünk,Anya összepakolt bennünket,és a péntek,szombat és még a mai de.-ötjeinket is Mamiéknál töltjük.
Itt épen tegnap reggel ébredés után vagyok,gyorsan megnéztem az üzeneteimet indulás előtt.
Tegnap meglátogattuk Dédiéket is,Dédipapának megint adtam gyógypuszit,jó volna,ha megint szaladgálhatnék vele.
Mamiéknál nagyon jól érzem magam,teljes a kényeztetés.
A déli alvások azok kimaradnak,vagy csak éppen pár percet pihenek a kocsiba hazafelé jövet,de így legalább este időben alszom.Mondjuk Anya még így is beelőz,de meg szoktam löködni,hogy ne aludjon,mert még én sem alszom.
Tesó jó nagyokat alszik,de mindig figyelek az én PICIKÉM-re,
őrködöm,nehogy felébredjen,
meg puszit is adok neki,hogy érezze ott vagyok vele,mert SZEJETEM BABÁT!

Na jó néha a Tv-re is kell figyelni.

És a fürcsinél is segítek,nagyon tetszik nekem a Karina fürdő krémje.

Este Én is azzal fürdettem a babámat.
Szóval így telnek mostanság napjaink.
Délelött kaptuk az SMS-t,hogy Blogos baráti körünk ismét bővült egy taggal.
Lilike barátnőnk kistestvére megszületett.
Armilla 3100g-al és 50 cm-rel született.
Nagyon sok boldogságot jó egészséget,és sok tejcit kívánunk nekiek!

8 megjegyzés:

Era és Dani írta...

Nagyon jó hogy végre meggyógyultál,és nagyon ügyesen segítesz a kistesódnak.És milyen szuper hogy nem vagy féltékeny!!
Csak így tovább!
A hóember miatt pedig ne szomorkodj, a mienk is elolvadt,de biztos lesz még lehetőség újat építeni.
Pussz, Dani és Era

Kata és Tommy írta...

Örülök, hogy meggyógyultál. Régóta nézelődöm a blogotokba, s most végre írtatok:-)))
Az a laptopos e-mail nézelődés indulás előtt, az nagyon tuti. Látod, én mindig elfelejtem megnézni az üzieimet:-)))
Csodásak vagytok lányok!!:-DDD
Puszillak: Tommy

Kata és Tommy írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kata és Tommy írta...

Bocsánat, én töröltem a felsőt, mert kétszer küldte el :-P
Pusz:Tommy

Emi és Laci írta...

Örülünk, hogy végre jól vagy, és most már szeretgetheted tesót! Nagyon édesek vagytok együtt, klassz ez a testvéri szeretet!
Látom tesó is élvezi, hogy te fürdeted!
Puszi: Emiék

CsaCseLeV írta...

De jó, hogy meggyógyultál!
Olvadozok a tesós képeitektől! Olyan édesek vagytok! Az a féltő gondoskodás, ahogy anyát próbálod utánozni:)

Öregem, anyának nem semmi energiái vannak, ennyi hóember?! Nálunk csak egyre futotta, pedig már mindketten kint segédkeztünk.

Nálunk is apa mentette meg a helyzetet anno ebben a kezdeti időszakban. Meg a mama is jó volt!
Nálunk nem tűnt úgy, hogy a Csenge csak engem akarna, Csanu nélkül - ő sem mondott, vagy utalt ilyenre soha - inkább a kitüntetett figyelmet hiányolta kicsit, hogy csak ővele foglalkozzanak.
Ezért nagyon jól jöttek az apás programok, együtt jártak bevásárolni is, meg minden. Egészen más lánykaként jött haza olyankor, látszott, hogy feltöltődött, és könyebb is volt mindannyiunknak.

Eszembe jutott valmai az előző bejegyzésetekhez: mi sokat báboztunk/unk.
Azt szopi közben is lehet, és báb sem kell hozzá, elég egy kedvenc figura, akár a karácsonyi Scooby is tökéletes, ha Bius szereti.
Semmi különös, csak beszélgettünk.
Úgy köszöntöttem a Csengét, mintha én lennék a kis plüss állatka, és kérdezgettem, olyanokról, amik éppen fontosak voltak neki, meséltem egy-egy mondatban arról, én - a kis plüss - hogyan szoktam adott esetben cselekedni, kérdeztem, ő is így csinálná-e, stb. Nekünk nagyon bejött/bejön minden nehezebb időszakban.

Mert olyankor NEM VELED beszélget, hanem egy másik valakinek mondja el a gondját, baját, örömeit.
És egy sor olyan dolgot is megtudtam (persze apróságokat, de neki ezek nagyon fontosak voltak), amit egyébként nem mondott volna nekem.


További jó tesózást, sok puszi: Csanádék.

Kati írta...

Örülünk, hogy megygógyultál. Most már mehet ezerrel a tesó-szeretgetés. :-)
Jó, hogy nálatok nincs féltékenység, mint nálunk anno... :-S
Nagyon szépek vagytok. :-)

vadvirag5 írta...

Olyan jó volt olvasni, hogy már szépen javul a helyzet!
És olyan jó látni ezeket a tesós képeket! Ezt a gondoskodást, örömet és odafigyelést és nagy-nagy szeretetet!

Ügyesek vagytok!

Cuuuppp: Boti és Edit

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.