2010. január 29., péntek

A hetünk.

Szánkózni voltunk.

Apa húzott.

Szaladgáltunk
Ébredés után.
Játék közben.
Tündérként.
Sapkás tündér.
Menyasszonyként.
Nem volt túl zsúfolt a hetünk.
Kedden voltunk Karinával védőbe,szerdán csak autókáztunk,tankolni voltunk ,csütörtökön mentünk klubba,ma pedig Anyát vittük orvoshoz.
Mint látszik azért itthon sem unatkoztunk.
A klubbról.
Apa de.-ötös volt meg kellett várni míg haza ér.
Már kabátban beöltözve toporogtam az ajtóban kettőkor,hogy MIKOJ MEJETÜNK MÁR??
MEJETÜNK MÁJ VÉGJE?
És végre megjött Apa és mentünk.
Nem voltunk sokan de jól éreztem magam.
Volt pár baleset és megint volt bunyó is,de sokat nevettünk,szaladtunk,bújócskáztunk.
Volt némi hiszti,dili,és visszabeszélés is.
Mostanra ha Anya szól azonnal nekiállok pakolni.
Sajnos azt még nem tudom megjegyezni,hogy nem szabad visszafordulnom és csapkodni meg kiabálni,de már haladok,miután visszafordultam,vagy csapkodni kezdenék,megállok.
Ezért még a kezemre is kaptam,mert állítólag már nagyon szemtelen voltam.
Nagyjából ennyi,más nem igazán történt.
Néhány említésre méltó szó,amin Őseim jókat derülnek.
Henri Potter-HEJIOPTEJ
Csipkerózsika-CSIPKEJÓZSIKA
Zsufi Zsuzsi-ZSUZSI FUSI

5 megjegyzés:

Lindaanyu írta...

Örülök hogy jól vagytok!Drága Bius Te Tündérkejelemez Nélkül is TÜNDÉR vagy!!!!
Puszi

Kata és Tommy írta...

Te Bius!
Hogy milyen csodálatos menyasszony vagy!!!
Puszillak: Hű hódolód.

csupella írta...

De édes kis sapkás tündér!Nem tudod,hogy ki az?

agika írta...

Sajnos eddig nem tudtunk jönni,mindenki lebetegedett nálunk:(((

Látom Ti sem unatkoztok,micsoda tündéri jelmezek!Nagyon csini vagy bennük!

Puszi Hugicádnak is!

Emi és Laci írta...

Csini a jelmezed, már a farsangra készülsz?
Jó buli ez a klub!
Emiék

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.