2010. február 1., hétfő

Hétvége.(Anya)

Ennek a csodaszép téli időnek hála végre ki lehetett csalni a lakásból.
Igen mert egyébként nem nagyon vagy hajlandó kitenni a lábadat.
Most viszont örömmel vetted fel még az overált is amit amúgy utálsz,és hiszti szokott lenni belőle.Pénteken délután voltunk egyet sétálni kettesbe.Szombaton délben jó sok hó esett így délután nekivágtunk szánkóval.
Eddig fel volt kötözve a hinta (ülőkés) a szánkóra,de a sok ruhában nagyon nehéz volt ki meg betenni,így azt levettem.Hasra vágtad magad a szánkón és úgy húztalak.
Egyszer sikerült felborítanom,de elnevettük az egészet.
Majd engem ültettél fel a szánkóra és "húztál".Utána meg üresen húztad.Aztán szaladgáltunk,hóembereket néztünk amit a lakón építettek a gyerekek.



Megfogdostuk a havat,Építettünk két mini hóembert szintén még a lakón,"hógolyóztunk",

vigyorogtunk,nevettünk,

majd hazajöttünk és itthon is építettünk egy nagy hóembert.Jó kis munka megosztás volt köztünk,Én építettem te meg énekelgettél halandzsául.

Már sötétedett mire végeztünk,de még futottál egy kört az udvarban.

Elköszöntél a hóembertől,mondtad neki,hogy SZEJETJEK HÓEMBEJ,ANYA IS SZEJET,APA IS SZEJET,KAJINA IS SZEJET.És bejöttünk.Persze közben volt 4 kesztyű váltás , volt egy PISIKÉNE ami ugye teljes menet felszerelésben jött rád,és pár esés is becsúszott,de nagyon jól éreztük magunkat és jól el is fáradtunk.
Vasárnap is kimentünk, de tegnap már eléggé fújt a szél,hiába voltunk elöltözve,csak a két utcában húztalak egy gyors kört és be is jöttünk.Ez délben volt,így az alvás kimaradt.Este 6-kor dőltél ki játék közben.
Ma délelőtt itthon játszottunk.Le kellett foglalnom,mert Apa aludt,így előkerestem a szivacs puzzlékat.Nem kötött le túl sokáig pedig elsőre olyan ügyesen mindent a helyére raktál,dicsértelek is ezerrel,hogy meglegyen a siker élmény és a kedv,de nem kötött le.


Tesóval viszont nagyon édi voltál,össze vissza szeretgetted.

Ezek utána előszedtél egy másik kirakót.Le is tudtam ülni veled játszani,de csak a Micky egeres rágókát rágtad,meg nem is figyeltél oda.Én meg bepöccentem,hogy most itt vagyok,tudok is veled játszani,te meg le sem to..z.
Na ezek után eljátszottál egyedül.Csináltál akkora kupit,hogy öröm volt nézni.
Mikor Apa felébredt,kértem,rakj rendet,de te közölted hogy fáradt vagy és bevonultál a szobába aludni.
Most ébredtél fel,és már itt ülsz az ölembe.

8 megjegyzés:

Lindaanyu írta...

Na de jól éreztétek magatokat,én is annyiszor kivinném manót de nem tudom kire hagyni Dorcit :( pedig nekem is jót tenne egy kis kettesben lét Manóval...
Szép lett a hóemberetek,sajna a videjót nem tudtam megnézni azt írta ki nem elérhető :( :( :(

PUSZ NEKETEK!!!!!!!!!!!!!!

KyttiS5 írta...

Jó lett a hóemberke!
Ügyesen játszottatok:)
puszi
Kytti és Bence

Kata és Tommy írta...

Micsoda hóembert épített neked anya. Az én anyám még mindig lusta, ha 15 fok alá esik a hőmérséklet. Jobban szeretne forró égöv alatt élni :-)
Nem tudtuk megnézni a videót...sajna...
Puszillak:Tommy

kis virágszál írta...

Ugye milyen jó szánkózni?
Pusza:kis virágszál

Kati írta...

LÁtjuk, nálatok is tél van. Egy kicsit későn jött, azért csak kihasználjuk, igaz? ;-)

Rebeka és Annabella írta...

Milyen ügyesen tartja már magát Karina!
És ahogy simogatja Bius!
Tündériek!
Azt hiszem lehet még hóembert építeni a következő napokban is.
Puszi!

E. Jucus írta...

Nagyon aranyosak a képek...és a videó is :) Szép lett a hóemberkéd...megint esett a hó,úgyhogy mi is építünk majd,mert a "régi" már elhajlott :)) Millió puszika

Era és Dani írta...

Mi is nagyon élvezzük a havat.
Jó a hóemberetek!
Puszi,Dani és Era

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.