2010. március 14., vasárnap

Költözés.(Anya)

Képek.

Kis huncut arcaid.


És a komoly tv nézős,játszós arc.




Miért is a cím?
Hát mert 3 év után megvolt az első külön töltött éjszakánk.(kórházi éjjelt nem számítva amikor ott kellett hagynom.)Persze ez a külön is csak fél méter távolságot jelent.
Az a helyzet,hogy mivel Karina is elmúlt 3 hónapos,gondoltam ideje kipaterolni az ágyunkból.
Kicsit már kényelmetlen volt úgy aludnunk.
Viszont ahová eredetileg tettük az ágyát,ott közel is volt a Tv meg nekem is messze volt.Már régóta gondolkodtunk Apával,hogy kicsit átpakoljuk a szobát úgy hogy Karina is külön legyen,meg a te ágyad is kicsit messzebb kerüljön,eddig a mi ágyunk mellé volt tolva.
Kell egy pici elszakadás,ha megakarjuk azt oldani,hogy külön szobába legyünk majd később.
Már beszéltem a Papával,hogy csináljon az ágyadra leesés gátlót,de mivel Karinát már Pénteken este külön raktam,így úgy döntöttünk,hogy nem várunk mégiscsak meg csináljuk,és az ágyadat megfordítottuk,hogy azért nehogy lepottyanj ismerve alvási technikádat.
Erről jut eszembe,péntek éjjel arra ébredtem,hogy dörömbölsz a falon.Kérdem mit keresel?
ÁGYAMAT.Jót mosolyogtam,visszafektettelek és aludtál tovább.Pedig akkor még nem volt rendezkedés.
Szóval azt mondtad neked ez így nagyon tetszik,kicsit nehéz ki-be mászni az ágyadból,(szükség lesz arra a leesés gátlóra)de azért ügyesen megoldod és már van saját módszered.
Az éjszaka is nagyon jól telt,jól aludtál,nem volt semmi gond sem.
Meg persze az sem mindegy,hogy tegnap óta folyton mondogatod,hogy NADON TECCIK SZOBÁM ÍGY,EZ AZ ÉN SZOBÁM.
Jaj és még az is eszembe jutott,hogy tegnap délelött mikor beszéltünk róla,hogy áttpakoljuk a szobát aztán majd később mi kiköltözünk onnét,elkezdtél pityeregni,kérdezte,m mi a baj?
Erre te ANYA EJKÖJTÖZIK KINTJE.Mondtam,hogy az majd sokára lesz,ha már Karina is nagy lesz.
Erre ANYA VIDÁZOJ JÁM?
Majd megszakadt a szívem és megondtam,hogy sosem hagylak el!

5 megjegyzés:

Hello Kitty írta...

Épp nálunk is terítéken a költözés mert mi is egy szobában alszunk...
Csak hát nem egyszerű ....
Örülök hogy neketek sikerült negoldani...
Mi még előtte állunk... Pedig nagyon szorít az idő!
Puszilunk

Kata és Tommy írta...

Olyan édesen tudnak beszélni, hogy az ember vagy kacag rajtuk, vagy bőg :-)
Szóval NADON TECCIK A SZOBÁD kicsi Bius?
Biztike nagyon tuti lesz illetve lett.
Én még mindig Totóval alszom :-P
S ha akkor fog kireppenni amikor Kata, akkor... azt hiszem van még egy jópár évem :-)
Pusz: Kata

agika írta...

Szuper a külön szoba ugye?;)Nekem anno születésemtől külön szobám volt,nemrég beköltözött hozzám Öcsike is azóta sokkal nyugisabban alszom,hiszen velem van a tesóm:))))

Persze vannak napok,amikor aztán anyáék ágyában kötök ki,de ez természetes:P

Puszi:Dani

Emi és Laci írta...

Ismerős a sztori! Én is megsirattam Emmát, mikor külön szobába tettük!
De te még Bius egy darabig élvezheted, hogy anyáékkal egy szobában aludj!
Puszi: Emiék

csupella írta...

Nézzük már azt a szobát!Mi is szeretnénk látni,hogy milyen lett:)
Én is anyával alszom,és lehet,hogy nálunk is megvisel majd mindenkit,ha ez változni fog.
pusz

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.