2010. február 11., csütörtök

Képek.

Játék tesóval.

Bohóckodás Apával.


Bebugyolálva.

Egy kis piszkálódás.
Egyébként minden rendben.
Kedden voltunk megint Masszázson,nem vittem most babát,de nagyon jól feltaláltam magam.
Utána már nem is volt kedvem kint maradni,pedig Anya ki akart vinni.Helyette inkább lustiztam,aludtam meg hisztiztem.
Hogy miért is,hát mert rám szóltak,hogy pakoljak össze.
Nem akartam,nagyon nem akartam.
Apa,hogy abba hagyjam a hisztit megkérdezte,hogy megyek-e fürödni?Én meg mérgesen,dúlva fúlva, közöltem vele,hogy NEM,GOGOM VAN!!
(Bocs kislányom de kiröhögtünk!!)
Tegnap meg a Karinát vittük a védőbe méretni,és Éva néni kitalálta,hogy akkor már nekem is csináljuk meg a 3 éves mérést.
Mivel nem voltam felkészülve lelkiekben a megpróbáltatásra,végig sírtam ,mit sírtam BŐGTEM az egészet.
Pedig nem fájt semmi,de én akkor is azt mondtam,hogy fájt és azért sírok.
Anya tudja,hogy még mindig a sok szuri meg a kórház van bennem,így nem is csinált belőle ügyet.
Egyben reménykedik,hogy nem haragudtam meg Éva nénire,és ezek után ha menni kell majd nem ellenkezek.
Nem tudom ezen még gondolkodnom kell.
Ja igen a méreteim.
12,8 kg és 94 cm.
De ahogy hallottam ezzel még nem is úsztam meg a vizsgállódást,mert a Dr.néni még hátra van.

7 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Igen, még a doktornéninek bele kell egyeznie az ovibamenetelbe:).
Gondolom, az ovit már Ti si várjátok!

Mia és Maja írta...

Biztosan szuper lesz majd az ovi és Te is annyira fogod szeretni,mint én (Mia) a bölcsikét.:p:)
Nagyon jók a képek,édesek vagytok!:))
Szép hétvégét Nektek,puszi!

Kata és Tommy írta...

Milyen aranyos ahogy apa is kislány sapkában van :-) Látom nálatok is minden ökörködésre rá lehet venni hímnemű ősöd :-P
3 éves státusz előtt vagyok én is még. Szóval fájdalmas? Akkor biza én is ordítani fogok.
Puszillak: Tommy

Emi és Laci írta...

Nagyon ügyesen vigyázol tesóra! Nem is értem anyát, miért panaszkodik? (Bocsi)
Szóval ilyen fájdalmas a 3 éves mérés! Akkor én is felkészülök!
Puszi: Emiék

Era és Dani írta...

Hát nagyon tündériek a képek,persze apán is jól áll a sapi!!
Hát igen nagyon fontos egy ilyen vizsgálat előtt,hogy lelkileg is ráhangolódj,így meg tudunk érteni a felháborodásért!!
Ha így szeretsz klubba járni,akkor biztosan élvezni fogod az ovit is,csak meg kell majd szoknod!
A rendrakás nekünk sem az erősségünk,sőt!!
Puszi,Dani és Era

vadvirag5 írta...

Vidám, mókás képek! Szépek vagytok! A védőnénivel én is hasonlóképp vagyok, bár a héten változott a helyzet, mikor láttam, hogy engem békén hagy.
Karina nagyot nőtt, nem csoda, ha ennyien figyelnek rá! ;-)

Csak így tovább!

Cuuuppp: Boti és Edit

csupella írta...

Apa nagyon csini a kalapban:)
Akkor neked annyira fájt a vizsgálat,mint nekem a hajnyírás!Szegény:(:)
pusz lányok

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.