2009. november 2., hétfő

Hétvégénk.

Szombatot a Mamiéknál töltöttük.
Nagyon jól elvoltam Mamival.
Anyának dolga volt,vart fent az emeleten,de úgy lépett le,hogy észre sem vettem.
Kerestem ,de Mami mindig ügyesen elterelte a figyelmemet.
Sokat játszott velem,meg még mesét is néztünk.
Aztán mikor mentünk fel teregetni akkor örültem,hogy ott van Anya,de nem csimpaszkodtam rá,inkább mentem tovább Mamival.
Még pancsintát is sütött a kedvemért.
(Számomra meg egyértelmű lett,hogy nem lesz gond)

Délben aludtam is egyet az ébredésem viszont rosszul sikerült,mert sikerült Papa ágyát megszentelnem és az nagyon rosszul esett.
De azért Mama megint igyekezett a kedvemben járni,és hamar meg is békéltem.
Még játszottunk a gépen is,nagyokat vigyorogtam és haza sem akartam jönni.De sajna Anya erőszakos volt,Mamiéknak meg dolguk volt.
Itthon aztán megint helyre rázódtam.Anya is játszott velem a gépen csinált nekem Traffot amivel nagyon jót játszottam,és egyedül is megtanultam lemosni.
(Az Egyszervoltról lehet játszani,autót kell összerakni és vannak különféle játékok amivel pénz gyűjthető,majd gondozni kell az autót.Még Én mutattam megy Uncsiknak,és velük szoktál játszani.Most csináltam neked is,és van egy játék ahol az egér segítségével kell lemosni egy Traffot.Azt már egyedül csinálod,és újra is kezded a játékot.)

A hiszti mentes du.-ánnak meg is lett az eredménye.


A Mikulás itt hagyott nekem egy csoki Mikit.Nagyon örültem neki,boldogan haraptam le a fejét.
Vasárnap reggel ébredés után mesét néztem.

De.-öt meg sokat játszottam,hol egyedül,hol Anyával.
Kicsit főztünk,olvastunk,gépeztünk.


Ezek a képek nem reggel készültek!!Délután.
Mikor a temetőbe indultunk akkor öltöztem át,de akkor is nagy durcizva.
Persze az álmosság is benne volt.
(Éppen most jöttél ide,megint feltrónoltál,mert láttad a képen a Traffot.Elkezdtél szórakozni az egérrel.Apa meg jót röhög,hogy most nem a gép fog velem kitolni,hanem te.)
Még Apa nézte a Forma 1-et mi már össze készültünk és kimentünk az autóba.El is aludtam mire Apa kijött.
Így a program másként alakult és először Sárosdra mentünk,majd Seregélyesre a temetőbe amit Én mind végig aludtam.Anya meg Apa meg lerendezték a gyertya gyújtást ügyesen.
Amikor a Mamiékhoz értünk és Apa vett ki akkor ébredtem fel.Egész jól keltem és Mamival megint jól elvoltam,persze volt sütije szotyija,úgyhogy tömtem is magam.
Megjött Papa is,vele is beszélgettünk kicsit,aztán jöttünk haza,vagyis ide a temetőbe,Kati Mama sírjához.Akkor már sötét volt,és nagyon tetszettek a világító gyertyák,meg,hogy fújtam és valami fehér jött ki a számon.Azzal szórakoztam és amikor kérdezték menjünk-e nem akartam.
De a miután kiszórakoztam magam jöttünk.
Hétfő.
Reggel mentem Anyával az Éva nénihez.Majd jöttem Traffolni.
Egyedül játszottam,mert Anya főzött,kicsit segítettem neki is.
A de.-öt folyamán azonban sikerült összevesznünk,de erről majd Anya biztos ír.
Azóta jó kislányt játszom,szót fogadok és azt csinálom amit Anya kér,mond.
Meséztünk,ettem!!!,olvastunk,játszottunk és még aludtam is délben.
Na Anya tied a szó panaszkodhatsz!!
****************************************************
Ma jutottam el arra a pontra,hogy eldurrant az agyam.
Eddig kb két héttel ezelőtt is még,nagyon ügyes önálló voltál evésben,pisilésben,játékban mindenben.
Azóta fordult a kocka,bár szerintem Én is tehetek róla,mert amikor szoknyába voltál segítettem pisilni,meg amikor kértél mindenben.
Sikerült elérned azt,hogy folyton ugráltattál.Sajnáltalak,mert ugye én sem vagyok a toppon ezt is,meg a tesó érkezését is érzed és nem akarom,hogy te sérülj.
Kezdjük a reggelel!
-Nem akarod levenni a hálóinged.
-Nem mindegy mit,mikor,hol eszel,és alig eszel,egyedül meg nem is akarsz.
-Nem mindegy melyik mese megy.
-Nem pisilsz egyedül.
-Délelött csokiért rohangálsz a konyhába.
-Délben nem eszel,egyedül pláne nem,és általában nem tetszik az ebéd.
-Délben nem vagy álmos,nem alszol.Van amikor du.-án 4-5 körül dölsz ki magadtól.
-Du.-án csokiért rohansz.
-Vacsi az nem kell.
-Fürdeni nem akarsz,nem mindegy ki visz,be ki vesz ki,ki töröl,ki öltöztet.
Ezek a napi dolgok.
Az aprólék.
-A kocsiba ki be szálásnál,nem mindegy ki hova ül,ki tesz be,vesz ki.
-Ha valaki hozzád szól NEEEEEEEM,HAGYÁ BÉKÉN a válasz.
-Bújsz állandóan a va...ba.
Azt hiszem csak ennyi.
Na ma aztán miután leégettem a rizst mert neked pisikéne és egyedül nuku,másodszor meg inkább el is jöttél a bilitől,bepisiltél volna inkább mint hogy letold a gatyád,hát kifakadtam.
Vége a játéknak,vége a mese válogatásnak,vége az állandó csokizásnak,cukrozásnak,vége annak,hogy Anya seíts.
Kifakadtam jól letoltalak,és megmondtam,hogy majd mostantól megtudod mi az,hogy büntetés.Ha nem eszel,éhen maradsz,nem fogok ugrálni,meg külön kaját készítgetni(mert az utóbbi napokban mást sem csináltam csak neked külön főztem) ,ha nem ülsz egyedül a bilire akkor pisis leszel,mert én nem segítek,és az első hisztinél hozom a szemetes zsákot és pakolom be a játékaidat és dobom a kukába.
Ma úgy tűnik használt,mert csak említenem kell,hogy Én vagyok a főnök én diktálok,máris tudod merre hány lépés.

7 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Szerintem, plátói szerelmem, be fog jönni ez anyukádnak. Nem akartalak elkeseríteni, de ez a "kukába dobom a játékot" és "el lehet menni az asztaltól éhesen lefeküdni" nálam is nagyon bejött , s mivel az én drága jó anyám is mindig azt mondja, hogy ő a főnök, így....csuda nehéz kimondani, de....behódoltam neki:-))))
Figyu. Ezt most halkan mondom neked Biusom!
Vigyázz! Nehogy téged is a fürdőszobába tegyen amikor állítólag ránk jön a hiszti :-)))
Én már tudom milyen...
Puszillak:Tommy

CsaCseLeV írta...

Jéé, azt hittem, a Csengéről csak kézzel írt naplót vezettem, míg a Csanut vártam!
Most látom, hogy nem, mert bemásoltad, ide alulra, kékkel, amiket lejegyeztem róla:)

Egy átlagos, normális majd' hároméves ismérvei EZEK.
Gyorsan megjegyzem, a Csanu is szépen halad!

Nagy pocakkal, egy sor hülye gondolattal a fejedben, amiket szívesen kivernél, de folyton előjönnek, és sok belőle olyan képtelenség, hogy nincs is kedved másnak elmondani - bocsánat, szólj nyugodtan, ha nem így van, de akikkel eddig beszéltem, sokan igazoltak:) - nagyon nehéz egy ekkora gyerkőccel!
És az első pár közös hét, 1-2 hónap sem lesz sétagalopp.
De hamar elrepül az idő, és már csak mosolyogva gondolsz majd te is ezekre a napokra:)

Szóval fejet fel, minden OK! A legjobb úton haladtok egy okos, ügyes nagy ovis felé!

Ha van egy kis plusz energiád, próbáld nézni a másik oldalról. Ha most sikerülne mindig és mindenben megtörni az akaratát, ha soha nem állna ki az igazáért, ha sosem lennének önálló vágyai, akkor ezt szépen vinné is tovább - szeretnéd, ha ilyen felnőtt lenne belőle?

Javallat: legyetek kint sokat! Jól beöltözve, még rossz időben is! Nagyon jót tesz, segít kiszellőzni egy kicsit. Az ovisokat sem véletlenül viszik ki minden esetben (kivéve eső) két órára az udvarra játszani! Különben nem lehetne kibírni a napot, nem ennének ebédet, és senki nem is akarna elaludni ebéd után.
Amúgy, ha nem alszik, és nem tűnik fáradtnak, akkor ezzel nincsen semmi baj - lehet, hogy kinőtte a délutáni alvás iránti igényét. A Csenge is ilyenkor kezdte (pedig ő előzőleg minden nap példásan aludt délután!). És persze nem ment egyik napról a másikra a váltás, neki is voltak késői beájulásai, amikor elcsúszott miatta az egész este...
A Csanunál is egyre többször fordul elő, hogy nem alszik, és nem könnyű olyan programokat szervezni, hogy ne is aludjon el - szigorú kocsimentesség, leülős, elcsöndesedő program véletlenül sestb. - de úgy érzem, vele jobban megy! És amikor elalszik, már inkább vállalom, hogy van egy jó fél óra nyügi, meg bújás, de amikor úgy látom, kipihenhette magát annyira, hogy bírja a délután további részét, akkor szépen, nagyon finoman ébresztgetem. Eddig bejött:)

További szép babavárást! Élvezd ki, ameddig csak tudod, mert amúgy nagyon jó ám neked! Így legalább az egyik még mindig oda megy, ahová te akarod, és még öltöztetni, etetni sem kell:)
És nyugodtan fakadj csak ki, ha úgy érzed. Utána mindenkinek jobb lesz.

Puszi: Csanádék.

CsaCseLeV írta...

Életmentő ötlet: ha állandó ügy a hálóingből való átöltözés, akkor hasznos lehet.
Bár éppen ma reggel jutott eszembe, hogy amikor a Télapó hozta a Csengének a Pötyit, azt olvasta a róla írt "feljegyzéseiben", hogy mindig csak a cicás overállban akar lenni. Reggel/ délelőtt pedig pizsamában...
És ettől még a Télapó sem tudta eltéríteni. Csak a Pötyi, mert határtalanul boldog volt a kiskutyától. Hogy kimehessen vele játszani, minden reggel szépen levettte a pizsit, és átöltözött. Az overállba.... de később, mikor bejött a kutyázásból, már azt is levette. Persze nem mindjárt másnap...
De nem a kutyát akartam írni, csak eszembe jutott.

Szóval a Csanuval azt csináltam, amikor elkezdte ezt a nem akarok felöltözni dolgot, hogy eleve olyat adtam rá, amire csak rá kellett venni reggel a plusz nacit és pulcsit (mert a Csengével is erre jutottam anno, és sokszor bejött). És nem zavarta meg, hogy pár hétig "rendes" ruhában aludt (póló, vagy vékony hosszúujjú és harisnya, később nadrág is).
A sárkányos pizsi olyan nagy becsben van nála, hogy egész kultusszá nőtt a szemében, hogy az alvásra való! A miértet én is csak találgatni tudom, egy ekkoránál sosem lehet biztosat mondani, az is lehet, hogy csak épp megérett a váltásra...

De emlékszem, a Csenge is sokszor volt így, bármilyen kedvenc ruhával, még most is van, hogy ugyanabban megy három napig is az oviba (persze borzasztóan vigyáz rá, és nem koszolja össze).

Azért "boldogítottalak iylen hosszan, mert most írom a csanu 2,5 éves tudományait, jellemzőit, de még nem tartok ott, hogy a teljeset megjelenítsem, és ez a ruházkodós rész egy egész külön bejegyzés lesz.
Ebből is nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem egyedi, amit a Bius ruhaügyben művel. Ráadásul mentségére legyen modnva, ő a tetejébe még lány is !

Puszi: Valiék.

Emi és Laci írta...

Ismerős amiket anyukád ír, én is ilyeneket szoktam csinálni! Aztán, ha megunják, jön a bünti szoba, ott üvölthetek, mert ők nem hallgatják! Inkább legyünk jók, OK?
Puszi: Emike

picibence írta...

Hú a mindenit Drágám én is mostanában ilyen vagyok:(
(anyám szerínt/
Állítólag soha semmit nem csinálok pedig ez nem is igaz,mert a játékaimat elég rendesen szét tudom pakolni:)
Egyépként nagyon frankó napjaid vannak és képzeld,hogy én is nagyon szeretem a Traffot)

Pusza,Bence

Kati írta...

Na, végre ideértünk. :-)
Nem is tudjuk, mit írjunk...
Édes Biuska! Nem szabad(na) így viselkedni, mert ha elkezded az ovit, még rosszabb lesz. Ha lehet.
Azt mondják - legalábbis -, meg mi is ezt tapasztaljuk, hogy a napközben visszafojtott indulatok, érzések ovi után, anyával szemben(!) kerülnek felszínre. Nálunk most ez van. De ezerrel. :'-( Semmi bízatót nem tudunk mondani, nálunk (is) irtózatosan rossz most a helyzet. Hasonló dolgok, mint amiket anyukád írt, viszont ezekhez jön még az állandó ordítás, nyafogás, rázkódás, csapkodás, esetenként köpözés, vagy dobbantás. :'-(
Sok türelmet kívánunk JuditAnyu!

csupella írta...

Aj jaj,anyukád bekeményitett:(De nem baj,mert hidd el,hogy ettől még nagyon szeret:)Az enyém is ilyen:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.