Sírás és toporzékolás.(cikk)

Találtam egy nagyon jó kis írást a dackorszakról.Biusról írták tutira!!


Minden szülő rémálma, amikor a dackorszak elérkezik. A legtöbben kétségbe esnek, és nem tudják, hogy kezeljék, amikor szemük fénye üvölt, rúg, vagy éppen a földhöz vágja magát. Miért történik ez gyerkőcünkkel, és hogyan tudjuk átvészelni ezt az időszakot?

Általában a boltokban találkozunk olyan családokkal, ahol a kis lurkó csapja a hisztit és az egész üzlet az ordításától zeng. Szegény felnőtt, pedig csak kétségbeesetten áll mellette és nem tudja, mit tegyen, mi a legjobb ebben a helyzetben. Sokan tanácsokat osztogatnak, mit kéne tenni, ami külső szemlélőként persze a legkönnyebb, viszont szülőként úgy érezzük teljesen tehetetlenek vagyunk egy ilyen esetben.

A dackorszak egy és három éves kor között léphet fel a gyerekeknél… Nem minden gyerekre jellemző, ez függ attól, milyen habitusú, mennyire kiegyensúlyozott környezetben él a gyerek. Ha viszont előfordul, akkor se ijedjünk meg, ez egy teljesen normális folyamat, ami a gyermek személyiség fejlődésének formálódása közben lép fel!

Előfordulhat, hogy általánosságban nem jellemző a csemetére a dackorszak, csak néha vannak dacos reakciói. Viszont minden ilyen esetben egyszerűen csak próbálgatja szárnyait, azt, hogy meddig mehet el, ez pedig a saját, kialakulóban lévő én tudata megnyilvánulásai miatt történhet.

Persze ahány gyerek, annyi féle hiszti. Az is gyakori, hogy saját magát, vagy szüleit is bántja, például tépheti a saját haját, vagy rúghat, haraphat. A legnépszerűbb és „leglátványosabb” azért még mindig a „földrevetem magam” című magánszám, amitől aztán anyuci és apuci is kifekszik. Felmerül viszont bennünk a kérdés, ha engedünk, elveszítjük tekintélyünk a saját gyerekünk előtt, vagy legyünk kemények?

Először nézzük mitől is alakulhat ki ez a „dacolok mindenkivel” esemény. A legtöbbször azt gondoljuk, teljesen értelmetlen dolgok miatt hisztiznek, viszont a gyerekeknél mindennek oka van. A legtöbb esetben akkor fordulnak elő dacos reakciók, amikor a felnőtt akarata ütközik csemetéjével. Például a boltos esetek többségében is erről van szó; amikor Pistike nagyon szeretné azt a bizonyos tűzoltó autót, de anyuka közli, hogy most nem veszik meg, mert van otthon elég így is. Amikor valamilyen tevékenységből, állapotból ki akarják venni, szintén dacos választ kaphatunk, például: „tedd le a játékot, megyünk fürdeni”.

A toporzékolásra és társaira sor kerülhet akkor is, ha a lurkót önállóságában korlátozzák. Ez szintén érzékenyen érintheti, hiszen ebben a korban kezd rájönni saját erejére, önálló cselekvéseit szeretné próbálgatni. Viszont korlátokba ütközik, mert gondviselője nem enged, sokszor igazságtalanul, például az „ezt neked nem szabad”-al kezdődő mondatoknál érezhetik ezt gyerkőceik.
A harmadik esetben akkor jelennek meg a hisztériás rohamok, amikor valamilyen, a gyerek számára érthetetlen cselekvésre parancsolják a kis csibészt. Neki értelmetlennek tűnik, például amikor azt mondjuk, megyünk aludni, pedig ő nem is álmos, vagy üljön rá a bilire, pedig nem is kell neki.

És van még egy eset: amikor a gyerek ki van fáradva. A legnyugodtabb angyalka is hisztis démonná változhat hát, ha kimerült, stresszes, mert túl sok élmény érte.

Mitévők legyünk, amikor a gyerkőc kifakad?

• Fontos, hogy legyünk következetesek!
• Ha néha engedünk, vagy nagy hangsúlyt fektetünk a kitörésekre, például leállunk vele vitázni, a gyerek azt fogja látni, hogy van is értelme annak, amit csinál, így fogja rendszeresen alkalmazni ezt a „zsarolást” velünk szemben.
• Ne reagáljunk a kis műsorra, egy hisztis gyerekkel egyébként sem lehet beszélni, úgyhogy várjuk meg, míg lecsillapodik és lefárad, aztán próbáljunk vele kommunikálni.
• Ha úgy teszünk, mintha nem is érdekelne az ő pillanatnyi viselkedése és várunk egy kicsit, higgadtan tudunk majd vele beszélni. Kérdezzük meg, mi a gondja, tanítsuk meg szavakkal kifejezni arra, amit érez.
• Meg kell mutatni neki, hogyan fogalmazza meg az érzelmeit. Ezzel együtt azt is éreztetjük csemeténkkel, hogy együtt érzünk vele, megértjük őt és hogy hozzánk mindig fordulhat.
• Lehetőleg ne reagáljunk erős érzelmekkel a hisztijére. Érthető, ha egy szülő ilyenkor mérges, tehetetlen vagy dühös lesz – ám semmit nem érünk el a büntetéssel, abból csak azt tanulja meg, hogy szabad erőszakkal válaszolni mások problémáira!
• Soha ne feledjük: a hisztis gyerek nem rossz. Sőt inkább szenved, hiszen szeretne valamit, amit nem lehet, ráadásul nem képes magán uralkodni – kisgyerek! –, és hiszti közben-után tudja, hogy olyan dolgokat tett, amit nem kellett volna – például megharapta az imádott mamit.
• Ezen kívül alapvető tanács dackorszak idejére, hogy csak azokat a dolgokat tiltsuk meg, amiket nagyon muszáj! Így sokkal kevesebb vitás helyzettel találkozunk majd, hiszen nem kell annyiszor szembekerülni a szülőkkel, ráadásul nagyobb önbizalma is lesz gyerkőcünknek azzal, ha többször követheti akaratát.