2009. szeptember 27., vasárnap

Már megint lusták voltunk.

Igazából gőzöm sincs,hogy melyik nap mit is csináltunk.

Egy biztos most nem nagyon a mozdultunk ki.Mamiéknál voltunk szőlőt szedni,csütörtöki klubba voltunk,ahol nem voltunk túl sokan,de azért jó volt mert kint is játszottunk az udvaron,sokat mászókáztam meg csúszdáztam.

Pénteken mentünk be a faluba Anyával,postára,meg a temetőbe ahol Anya nagy segítségére voltam,locsoltam és gazoltam ezerrel.
És ma voltunk buliba,a focisok tartottak össze jövetelt,de annyira nem volt fergeteges,nem éreztük jól magunkat.
A gyerekek sem voltak formában,pedig Anya még a játékaimból is vitt át de nem sokat játszottunk.

Ezen kívül max boltba voltunk,meg sétálni.
Apa éjszakás volt,de.-öttönként otthon voltunk és meséztem,míg Anya főzött aztán játszottunk,olvastunk,festettünk,rajzoltunk,gyúrmáztunk,mondókáztunk.
Du.-án pedig kicsit kint voltunk az udvaron ott játszottam,meg bent.

A déli alvások nem nagyon akaródznak,de Anya többnyire legyőzött.

Néhány kép.

Apával játszom.

A PANCSINTA a héten sem maradt el.

Kaptam kölcsön mese videókat,bejöttek nagyon és a dobozukból is tök jókat lehet építeni.

Ilyen szép virág csokrokat szedtem Anyának mikor kint voltunk.

Egyik este mikor délben nem voltam hajlandó aludni,magamtól kidőltem.

Mai evészetem.

Egy Bius duma mert több nem jut eszembe.
Kint ültünk a teraszon és beszélgettünk.Egyszer csak közölted Apával,hogy:
NEM MEETCC ANTÓVAL,FOCIZNI CSAK,ÉTED!!(Nem mehetsz autóval,csak focizni)
Hisztik talán múlóba,fogad még bújogat.
Ennyi,mert egyszer már elszállt a bejegyzés,most meg már nem tudom mit is akartam írni.

1 megjegyzés:

Kati írta...

Ez jó kis összegzés volt. :-)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.