Ez még egy keddi kép.Apa azt mondta,hogy ezt le kell fényképezni amit mi ketten alkottunk Alcsival.
Szerintem nem is olyan vészes.Csütörtök.
Reggel a szokásos,elég uncsi napnak indult,ugyanis Anya be akarta hozni a lemaradását a házat ,kertet illetően.
De jött az én megmentőm Zita néni és elvitt ki ide a pályára,mert itt Polgárőr napot tartottak.
Voltunk a játszón,voltunk a Krisztiánt(Zita fia)felébreszteni,sétáltunk,játszottunk,voltunk Zita néni Dédijénél,kaptam palacsintát,de a nap szenzációja,amire még sokáig emlékezni fogok az ez volt.
Bizony lovagoltam!Nagyon nagyon szupi volt és azóta is emlegetem.
Már egy óra volt mikor bejöttünk,akkor is azért mert már álmos voltam.
Ettem PANCSINTÁT,(Anya is azt sütött)vagy kettőt bevágtam,aztán bementem tv-t nézni.
Ez lett a vége.Jó nagyot szunyáltam.
Du.-án Apa megint Alcsiéknál dolgozott.
Este viszont mikor Apa végzett,és már hoztuk volna haza,Én nem akartam haza jönni.
Mónika felajánlotta,hogy úgyis jönnie kell tankolni haza hoz.
Annyira jól éreztük magunkat, Elmót néztünk,ettünk,sőt együtt fürcsiztünk.Alcsi háló ingében,szandijában,és Teletabijával jöttem haza 8 óra után.
De még akkor sem akartam ám.
Alvásnál nem is vettem ám fel a saját pizsim,ugyan már nem is tudom Anya mit képzelt.Teletabinak ott kellett feküdni mellettünk.
Másnap reggel mikor ébredtem,nem ám a szokásos APA SZIA,SZEETLEK.
Hanem TELETABIM HÓ VAN?
Péntek.
A de-öt megint csak Anya melózásával telt.Nekem nem volt kedvem kimenni,bent DVD-ztem.
Majd ebéd,aztán játék,fürcsi a nagy medencében,végül 3/4 3-kor dőltem ki és fél 5-ig durmoltam.
Akkor is arra ébredtem,hogy Anya Dójikával beszél telefonon.
Gyorsan el is kértem a telót és dumáltam mindent össze vissza.
-SZIA DÓJIKA,ÉN BIUS VADOK.
aztán jött a sok fölös duma,mint ahogy azt a nagyok is csinálják.
Utána Apával is beszéltünk,aztán amikor megláttam,hogy nincsen meg az autóm,rögtön mehetnékem támadt a DÓJIKÁHOZ,meg a PATTYIKHOZ.
Megint hívtuk Apát és megkértük Mónikát,hozza ki az autónkat,mert Apa náluk volt.
Jött is,már türelmetlenül vártam.
Aztán Mónikát vissza vittük,és Anya kitalálta,hogy elvisszük Alcsit magunkkal,had dolgozzanak nyugodtak.
Nagyon örültem Én is,és Alcsi is örömmel jött velünk.
Bár ősei féltek,hogy rosszul viselkedik,de egy olyan kis tündérré változott,hogy nagyon büszkék lehetnek rá a szülei.
Én bezzeg,már megint csak diliztem Anya szerint.Bár már a Papa meg a Mama meg a Keri is ezt állította.Lehet,hogy tényleg igazuk van?
Ha valaki szólt hozzám akkor rögtön NEEEM,NEEEM,NEEEM.De már ha csak rám néztek sem volt jó semmi.
Pedig Dédiékhez mentünk be,mert ott voltak segíteni a Mamiék,díszítették a sátrat a mai nagy ünnepre.
Ettünk szőlőt,sütit,segítettünk mi is díszíteni,és persze körülöttünk forgott a világ,már ha Én hagytam volna,bár a dili miatt így rám is sokat figyeltek.
Aztán vissza sétáltunk Mamiékhoz,ott még megmutattam Alcsinak milyen játékok vannak,egy kicsit szaladgáltunk az udvaron aztán irány haza.
Alcsiéknál ettünk dinnyét,és már jöttünk is,mert sötét volt.
Mindkettőnk részéről volt megint egy kis sírás,hogy el kellett válnunk,de nem volt vészes.
Itthon,evés,játék,fürcsi,majd be az ágyba,és alvás.
2009.08.22.
Petra és Gábor
avagy
Petra Gábor
és
(Gabi erről kérdezzétek a Keresztapádat!De lehet,hogy ti többet tudtok??)
A mai napot tűztétek ki arra,hogy kimondjátok azt a bizonyos
BOLDOGÍTÓ IGEN-t.
Nagyon sok Boldogságot Kívánunk Nektek,
Örökké tartó Szerelmet,és bőséges gyermek áldást!
"S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!"
(Goethe)
"Amikor megszólal az orgona zenéje,
elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
sorsunk akkor eggyé forr majd össze,
szeretni akarlak és megtartani mindörökre,
kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
melyet soha vissza nem kérek,
szeress egy életen át úgy,
mint ahogy én téged,
akkor is , ha megöregszünk
és akkor is , ha már nem élek"
(Ady Endre)
"Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el,
Légy hű mindhalálig"
(Madách Imre)
1 megjegyzés:
A mai alvásidőben rászántam magam és végigolvastam a nyaralásotokat :)
Szóval, tökjó lehetett a pihenés, bár egy ekkora kiscsaj mellett nem ez a legmegfelelőbb szó :)
Ami nagyon tetszett (?), hogy ti is úgy jártatok az állatkertben, mint mi, pedig azt hittem, hogy mi extra szerencsétlen egy család vagyunk :)
A másik dolog meg, az hogy mindenkinél azt olvasom/hallom, hogy ennyi idős gyereknél, mintha kezdene lecsengeni a hisztis korszak, nálunk meg épphogy csak most kezdődik! De azért jó olvasni, hogy ebben sem vagyunk egyediek. Persze ettől függetlenül nehéz őket olyankor elviselni, főleg, hogy "máskor" meg olyan "okosan viselkednek".
A harapás nálunk egy évvel ezelőtt volt "divatban", akkor egyszer csak elhagyta. Örültem. Pár napja Apa megitta az utolsó korty üdítőt az üvegből, a Szabi meg cserébe combon harapta őt, de nagyon durván! Meg azóta többször is, igaz annyira nem vészesen, de hát akkor is. És engem sem hagy ki a jóból. Talán megint leszokik róla egyik napról a másikra... mást úgysem tudunk tenni, mint hogy várunk.
Puszi!
Megjegyzés küldése