2009. augusztus 16., vasárnap

Akarattya 5-6-7.

Péntek.

Pihentük a kiruccanás fáradalmait.
Késő délután miután felébredtünk,lesétáltunk a Balcsihoz és fürödtünk egy kicsit.
Nekem hideg volt a víz,nem sokat tartózkodtam benne,de utána a csúszdázás és a homokban hempergés az szenzációs volt Apával meg a Zsoltival.
A vissza út az már elég fárasztó volt,(jó sok lépcső felfele),de mi Mónikával előre szaladtunk aztán miután elfáradtam Apa cipelt fel,majd még hazáig egy kis futás,meg bohóckodás.
Jól elfáradtunk,hamar el is aludtunk.

Szombat.

Reggel nagyon nagy volt a morgolódás őseink részéről de azért megint egy nagyszerű nap elé néztünk.
Szüleink kint sütöttek főztek,mi meg addig csúszdáztunk és homokoztunk,futkároztunk,meg vitatkoztunk.
Aztán ettünk egy keveset.
Majd mikor nem figyeltek őseink megint a csúszdánál kötöttünk ki.
Zsolti jött utánunk,de addigra már összevesztünk,és meg is haraptam Alcsit megint.
Mivel Zsolti nem szólt Apáéknak,csak ébredésem után tudták meg,hogy mi is történt,úgyhogy megint jött a duma.
De a bünti elmaradt.(Akkor már nem tudta volna miért kap)

Még egy kisebb pancsizás is volt,aztán leszaladtunk a boltba,majd kimentünk a térre ahol Akarattyai napokat tartottak.
Begyűjtöttem egy Micky egeret,meg egy babát,és még tánciztunk is Alcsival.Szenzációsak voltunk,mindenki minket nézett ezért a végén még meg is hajoltunk.
Már elmúlt 8 óra mikor haza akartak indulni az öregek,mi viszont nagyon jól éreztük magunkat,és maradtunk még fél órát.
Majd tényleg mentünk,vacsi,fürcsi,még egy közös esti játék és beszélgetés,majd mikor már ismét olyan fáradtak voltunk,hogy csak veszekedtünk Őseink alvást rendeltek el.Ez 11-kor volt.

Vasárnap.
Sokáig akartam aludni,de Anya csörgött zörgött Apa tv-zet,meg beszélgettek,fel is ébredtem.
Addigra Anya összepakolta a cuccainkat.
Miután végzett,Apa elkezdett bepakolni,mi meg még lementünk reggelizni.
Akkor is már volt némi hiszti,hogy nem jött Alcsi,és nagyon vártam odalent.
Ettünk,majd még játszhattunk egy kicsit közösen míg a szüleink pakolásztak.
Aztán 11 óra után haza indultunk.
Itt véget is ért a nyaralásunk.

Hazajöttünk Anya főzött,mosott,pakolt,rakodott,takarított,én meg mindent széjjel raktam.
Na jó azért Apának segítettem leszedni a parit is.
Nem sokára jönnek a Mamiék,aztán lesz foci is ma.

Képeket amit mi csináltunk felraktuk már albumba. Itt megnézhetőek!
Majd ha meglesznek amiket Mónikáék csináltak akkor azokat is feltesszük.


Nagyon klassz nyaraláson vagyunk túl,sajnáltuk is,hogy vége lett,még maradtunk volna egy hetet.Nagyon hamar elment ez a pár nap.
Mindent egybe vetve,jó volt,bár voltak bosszantó tényezők,mit pl:a gondnok,nem is volt ott,így ha tisztaságot akartunk,márpedig a gyerek miatt fontos volt,takarítottunk Mónival egy csomót.
Volt egy csapat fiatal aki elég sok bosszúságot okozott nekünk,de majd reméljük,hogy megkapják a magukét Ők is.
A másik ami nagyon nagyon felbosszantott,mint azt már írtam is,hogy Bius bántotta ,harapta Alcsit.Bár Alcsit sem kell félteni,de ez a harapás nagyon kikészített,még bőgtem is.
Az elsőnél a féltékenység a másiknál,meg,hogy Alcsi szeret mindenben első lenni,Bius meg nem akarta hagyni.
Valahogyan le kell szoktatnom erről,hogy harapjon,mert ennek nagyon nem lesz így jó vége.Már azt is megígértem neki,ha ilyeneket csinál,nem fogom gyerekek közé vinni,hogy ne tanulja el a hülyeséget.

5 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Csak gyorsan írok: a szomszéd kislány nálunk is harapós volt picinek, de ő a nagyokat - bennünket is - harapta, csak úgy.
És sitty-sutty elmúlt, egyszer csak abbahagyta, senki nem tudja, miért, talán egyszerűen kinőtte. Talán az is segített, hogy nem kerített nagy feneket neki senki, sem a családból sem a többi "sértett" közül.

Anya, ne görcsölj ezen! A gyerekek ilyenek, mindig van valami, ami miatt főhet a fejünk... Nem azért harap, mert valami gond van, kinövi ő is ne félj!

Puszi: Csanádék.

Kata és Tommy írta...

Nagyon szuper képek készültek. Látom, Te is olyan vagy fényképkészítésben mint én...csak remeg, csak remeg az a kéééééééz....s az eredmény rengeteg fénykép:-))
Harapás...hmmmmmmmmmm...hogy is mondjam.
Én is haraptam kiskoromban, kaptam szüleimtől a számra.
Lányzóm is harapott...kapott a szájára:-(...s a fiam is....kapott:-(
Nagyon gyorsan rádöbbentem(rádöbbentek), hogy csak a kiskutya harap :-)))))
Ui: gyönyörű maradt a szájuk:-)))))

Puszi:Kata

Emi és Laci írta...

Nagyon irigylünk ám benneteket! Szuper lehetett a nyaralásotok!
(Sajnos nálunk most kimaradt, reméljük jövőre be tudjuk pótolni.)

Úgy látszik, ez a harapás a menő. Én is szoktam gyakorolni. Bár már anyáékat nem, mert tőlük már kaptam 1-1 legyintést, de mamiéktól még nem!-Emi

Puszi: Kriszti és a gyerkőcök

Era és Dani írta...

A képekből na meg a leírásból ítélve jó kis hetet hoztatok össze.
Mi nem voltunk idén sehol így csak irigykedhetünk.
A kis barátosnőnk is sokáig és mindenkit harapott(elég harcias leányzó),mostanra viszont úgy néz ki kinőtte.
Szerintem nálatok is így lesz,azért próbálkozzál.
Pussz.

csupella írta...

Az olvasottak alapján mi is úgy véljük,hogy jó hetetek volt.
Sajnálom,hogy Alcsinak meg kellett ismerkednie a fogaiddal,de biztos elfelejted majd ezt a forma kínzási lehetőséget.Én is sokat bántottam Biát,de kinőttem.
Kellemes lazulást otthon!:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.