2009. augusztus 14., péntek

Akarattya 3-4 nap.

Szerdán kicsit nyomi napunk volt.
Mivel elfáradtunk a nagy állatkertezésbe,nem mentünk sehová,csak lustiztunk,meg Anyáink kotyvasztottak.
Volt néhány balhé Alcsival,de tényleg csak néhány,aztán egyszer csak amikor Alcsi ment Anyának segíteni habot verni akkor kiakadtam,és hisztiztem.
Hiába hívott Anya,hogy Én is menjek,csak hisztiztem.Egy kis idő múlva beadtam a derekam,és akkor már Alcsika nem is segített.
Ám amint meglátta,hogy Én odamentem jött Ő is.
Azt nem akartam,hogy ketten fogjuk a habverőt,ezért megint hiszti,majd egy rossz döntés alapján jól beleharaptam a kezébe.
Anya adott egy nagyot a számra,aztán felvitt a szobába büntibe,jól megmosta a fejemet,majd otthagyott Apával.
De Apa sem azt csinálta amit Én akartam,úgyhogy vele is összebalhéztam aminek majdnem az lett a vége,hogy zuhany alá kerültem.
Végül lenyugodtam Anya feljött,és megint jött a fejmosás,meg lelki beszéd.Végül le kellett jönnöm Alcsitól bocsánatot kérni,meg megígérni,hogy többet ilyet nem teszek vele.
Az Én drága barátnőm már akkor hatalmas örömmel fogadott mikor meglátott és elfogadta bocsánat kérésemet.

(Én annyira begurultam,hogy még bőgtem is,hogy hogy lehet ennyire lökött az én lányom.Mire a Mónika meg Apa megnyugtattak,hogy Janikától látta,hogy ez is egy elintézési módszer.Hát kössz,ő akkor sem csinálhat ilyet!!Remélem többet nem is fog,nagyon nagy bünti volt ez számára!)

A du-ánni alvás után nem is volt gond,Alcsi is jó sokáig aludt addig egyedül játszottam kint.
Miután felébredt, bent voltunk és ott randalíroztunk.
Este jó soká aludtunk el.

Csütörtök
A reggeli szokásos macera után össze szedtek minket őseink és elindultunk egy jó hosszú útra amit majdnem sikeresen végig is aludtam.
Edericsre mentünk az Afrika múzeumba.
Hát,nem volt egy nagy szám.Elnézelődtünk bent a házban az érdekes volt.Aztán megtámadtunk a bazárt és begyűjtöttem pár állatkát,meg játékot.
Aztán mentünk megnézni az igazi állatokat,de azok sem kötöttek le annyira.
Majd bementünk a mini Dzsungelbe (egy jó nagy bozótos gazos terület,benne kitaposott ösvénnyel,és papír tábla állatokkal,meg emberekkel),aminek a végén volt egy kilátós házikó,függőhiddal és az őzikék ott szaladgáltak alattunk.
Na ott vagy 3/4 órát eltöltöttünk és jöttünk mentünk a függőhídon,ez tetszett a legjobban.
Kifele még megnéztünk pár állatot,és irány a Balcsiparton végig,Tihanyba.
Megint aludtam egy kicsit,de fel is ébredtem a parkolóba.
Alcsiék nem jöttek velünk,mert Alcsil bealudt.
Mi végig mentünk a bazáron,ettünk fagyit,felmentünk az Apátsághoz,de csak a hajókat néztük meg,majd visszafele begyűjtöttem a hűtő mágnest amit Anya beígért(mert tavaly is itt vettünk),aztán irány haza.
Játszottunk még kint,és nem is akartunk bejönni,úgyhogy mindketten kivertük a balhét.
Mindkettőnknek haj mosás,és már anya a közös játékot sem engedte,hogy végre időbe le tudjunk feküdni.
Mára strandolás volt tervezve,de azt hiszem az elmarad,mert esett az eső éjjel és rossz időt is mondanak.

3 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Nézze meg a kutya meg a fája. Pár napig nincs időm bekukkantani hozzád és Te lelépsz?
De nagyon kafa helyre mentetek. Én is szeretem a Balcsit.
Varázsolok nektek egy kicsit szebb időt.
Puszillak:Tommy

kis virágszál írta...

Hogy milyen izgalmas napjaitok voltak. Néha én sen férek össze a tesóimmal.
Puszikállak:kis virágszál

csupella írta...

Hát ilyen fejre hideg vizes büntiben már nekem is volt részem:(Sajnos nem kellemes,ezért jobb jól viselkedni:)
A függőhidas kaland izgi lehetett.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.