2009. augusztus 12., szerda

Akarattya második nap.

A reggeli rossz idő kicsit mindenkinek elvette a kedvét,nehezen indultunk be.
Kicsit körbesétáltunk a házat,meg lementünk az utca végére ,onnét látni a Balcsit már amennyire ebben a párás időben lehetett látni.
Majd miután Alcsiék is felébredtek,megbeszéltük,hogy valami csavargást kellene szervezni.
De senkinek semmi ötlete.
Végül őseink jó döntést hoztak,irány Veszprém és az állatkert.
Majdnem dél volt mire sikerült elindulni,el is aludtunk mindketten az autóba.Én a Tescónál felébredtem,mert éreztem a Tescó illatot.
Bementünk,vettünk kaját,kaptam laszit és irány tovább.
Alig vártam,hogy odaérjünk.
Olyan nagyon sokan voltak,hogy az utolsó-utólsó parkolóba volt csak helyünk.
Jó sokat kellett menni,és majdnem még az eső is rákezdett,de aztán mégsem.

Az állatkertet nagyon élveztük,vittünk mocit,hol azzal,hol gyalog,hol a baba kocsiba mentünk.
Apáink vigyáztak ránk Anyáink meg ahol lehetett letették a feneküket.
Apáékat sikerült jól lefárasztanunk,nagyon elevenek voltunk.
Kaptunk PÁING-ot is,meg kis állatkákat is.

6 órakor jöttünk kis és olyan csúnya felhők jöttek,hogy szaladnunk kellett,már amennyire Anya bírta,mert Őt nem hagytuk ám el.
Jól bőrig is áztunk,de szerencsére nekem volt váltó ruhám.

Hazafelé ismét bedobtuk a szunyát,és amikor ide értünk akkor ébredtem.
Apa kivett,jól le is pisiltem az oldalát.
Fent voltunk,játszottunk,míg a női szakasz vacsit készített.
Ettünk,majd megint játék,és fél 11-kor dőltem ki.

A szék témát is megoldotta Anya,egy jó nagy tálcát raknak a hátunk mögé,így nem tudunk kiesni.

2 megjegyzés:

csupella írta...

Nagyon ötletesek ezek az ősök.Nemcsak a napi programot,de még a szék biztonságos állapotát is jól kitalálták!
További kellemes napokat!
pusz

CsaCseLeV írta...

Jó nyaralást!
Mindegy milyen az idő, fő, hogy együtt vagytok, és apa is bármikor mozgósítható!
Ha hazaértek, kukkantsatok be a mi naplónkba is egy kicsit:)

Puszi: Vali.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.