2009. június 18., csütörtök

Hétfőtöl csütörtökig.

Már megint olyan régen írtam,hogy nem is tudom mi volt.
Lehet,hogy megkérem Anyát minden nap csináljon fényképet,mert akkor legalább eszembe jutna.
Egy biztos,sajnos a porszívó végére még mindig ráraknak amit nagyon nem jól tűrök,sőt már sikerült Anyát is megfertőznöm.
Hétfőn a de-öttöt egész jól elütöttük,délben pedig kelt Apa.Nem sokkal utána mentünk is Seregélyesre,mi Mamival maradtunk Apa meg a Papa meg elmentek melózni valahová.
Mi lányok meg beiktattunk egy kis csavargást.
Vásárolni akartunk,de az egyik bolt zárva volt a másikban meg nem találtunk olyat amit megvettünk volna.
Este későn jöttek meg a fiuk,úgyhogy mi is későn értünk haza.
Anya még serénykedett egy kicsit aztán alvás.

Kedden reggel Apával ébredtem,Anyát megint a konyhában találtuk meg.
Már össze voltak készítve a csomagok,kaja,rágcsi meg minden.
Mentünk le Kenesére az üdülőbe Kacsa bácsiék ugyanis ott nyaralnak lent,és meglátogattuk őket.
Elég jól bírtam az utat,de sajnos a porszívót azt nem hagytuk itthon.
Azért a napunk az elég jól sikerült,és még fürcsizni is tudtunk egy kicsit.
De azon kívül is nagyon sok mindent csináltunk,Én főként a lányokat nyúztam.

És akkor a képek:

Fürcsi,az első próbálkozások,itt még csak Klaussal.


Aztán csatlakozott,Kacsa bácsi és Zsuzsa néni is.
Egy kicsit szabadon.
Majd Apa is bemerészkedett.
Itt éppen azt mutatja mennyire hideg a víz.
Azért jól éreztük magunkat,és még Anyát is be tudtuk csalni.

Itt éppen a Klaus meg az Adri szobájából lesem a medencét egy orrszívás után.

Egy kis pózolás.


A Minimax sem maradt ki.


Ebéd utáni szieszta.

Tologattam a lányokat.Ugye milyen erős vagyok. Aztán elcsórtam Klaus papucsát,és a kandallóba akartam dobni.Volt ám aki bíztatott.
De inkább vissza húztam a lábára.

A du-ánt sportolással töltöttük.Pingpongoztam,kosaraztam.

Egy kép Anyáról,hogy nehogy megint lemaradjon.(Odanyomtam Apa kezébe a gépet,mert majdnem megint úgy tűnt,hogy ott sem voltam.)

Hintáztam és csúszdáztam is.
Hamar eltelt a nap,mert nagyon jól éreztük magunkat.
Fél 5-kor jöttünk el.
Hazafelé elaludtam,és mikor megérkeztünk akkor ébredtem fel.

Egy kis hiszti a részemről,majd mentünk is tovább,kísértük Apát a meccsre.
Sajna alighogy odaértünk eleredt az eső,de így is találtunk egy kis fedett helyet ahol egy egész óvodára való gyerek volt.(6 gyerek volt!!!!Az első félidőben Én voltam a pesztra.Még jó,hogy minden Apa megmondta a gyerekének,hogy fogadjon szót.Ha nem tették volna,biztos készen lettem volna.Ennyi fele figyelni,egyiknek ez,másiknak az kell.Persze volt olyan kis tündérke is,aki csak állt és evett,meg nézte a többi rosszaságot.NEEEEM!Nem a Bius volt az!!)
Miután elállt az eső kimehettünk labdázni.Estek keltek a fiuk a csúszós talajon már mindenki tiszta sár volt.Nekem sikerült egyedül akkorát taknyolnom,hogy meglátszik a nyoma a térdemen.
Én is tiszta sár lettem,de mivel a nagy kapkodásban Anya elfelejtett váltó rucit tenni nekem,Apa mezét vettük kölcsön.
Ilyen csini voltam benne.
Gyors fürcsi és alvás.

A szerdánk már nem volt ilyen mozgalmas.
De-ött itthon,alvás nuku,fél 4-kor bementünk Alettáékhoz,Anyukája vett nekem Fiffis,fürdő rucit,meg kalapot.Azért mentünk,de egy kicsit maradtunk is,mert annyira nem akartak minket haza engedni,mert Aletta nagyon várt már.
Elmót néztünk és babáztunk.
Nagyon jó volt náluk lenni,de azért igyekeztünk nem sokáig maradni,nehogy ők is betegek legyenek.
Itthon még megpróbáltunk kertészkedni,de nekem valami elvágta az ujjamat,és ahelyett,hogy szóltam volna Anyának a földbe dugtam.De Anya észrevette,és be is jöttünk leápolni.Ki viszont már nem mentünk,mert nem engedtem leragasztani.
Ezért,hiszti,majd fürcsi és zunya.
Ma de-öt itthon voltunk Apával odakint csináltunk ezt meg azt.
Ennyi mert most jeleztem,hogy szeretnék aludni.

3 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Az a fránya nátha. De nem szerettem én sem azt a buta porszívót. Szerencsére édesanya nem sűrűn veszi elő. A NEM az egy különleges varázsszó. Van amikor bejön, néha meg az ősök feje megnő tőle.
Nagyon ügyesen borsóztál....én inkább megeszem mint a tálba helyezem:-).
Puszillak:Tommy

CsaCseLeV írta...

Kis barátném!
Csak benéztem gyorsan, szuper élményeid vannak!
És anya is nagyon csinos kismamai! Tessék többször apa kezébe nyomni a gépet! Különben úgy jársz, mint én, hogy mindig nyafog, hogy ő mindenkit, őt meg sosem....

Majd jövünk ám még, csak este osztálytalálkozóra megyek, és még most készül a süti.

Puszi. Vali.

csupella írta...

Sajna nem tudtuk az osszes kepet megnezni,de azért a beszámolobol ertettuk,hogy nagyon jo kis het elejetek volt:)
Nagyon csini vagy apa mezeben.Legyen ez az unnepi ruhad:)
Jobbulást!Egyuterzesem a porszivo miatt.Én is szembesulok vele minden nap:)
pusz

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.