2009. május 6., szerda

Túl vagyunk a nehezén!(Anya)




Néhány kép ami a gyerek osztályon készült.



Köszönjük a sok kedves hozzászólást,aggódást,emailt,képeslapot és sms-t.
Ennek és a Doktor úr gondos,segítő munkájának köszönhetően,most már jobban van Bius.
Amin keresztül mentünk azt sosem fogjuk elfelejteni,max ha szenilisek leszünk.
A vasárnap nagyon kegyetlen volt.Végig bőgtem a napot.Még a Mamával meg a Papával sem beszéltem,mert nem bírtam volna bőgés nélkül.Bárki hívott,bőgtem.Apának is csak sms-t küldtem,miután hazajött,nem akartam,hogy még miattam is aggódjanak,bár tudtam,hogy az ennélkül is megvan.
Este már amikor Bius nagyon sz@rul volt akkor hívott Apu,persze,hogy nem bírtam,és Ő is hallotta,hogy Bius mennyire nyög szenved a kezembe.
Amikor azt mondta,jöjjenek-e értünk már nem is volt kérdés.
Összeszedtem magam,szóltam Apának,aztán megküzdöttem a nővérrel,majd az orvossal is.
A Dr nő kérdezte,miért akarok hazavinni egy lázas beteg gyereket.
Mondtam neki,hogy azon kívül,hogy a lázcsillapítót nyomatják bele,semmit nem csinálnak.
Azt mondta amíg a széklet minta tenyésztése nincsen kész nem tudják mitől van, az meg 3-4 nap.
Na itt kaptam fel a vizet,hogy akkor addig a gyerek lázasan fetrengjen???
Megírták a papírt ,aláírtam addigra Apa meg a Papa is beértek.
A kanült a nővér úgy szedte ki,hogy ömlött a vér Bius kezéből és csak egy géz lapot tett rá,még csak le sem ragasztotta.

Ezek után elvittük a Sefferhez a Papa beszélt vele.Kapott szurit,és már aznap este jobban volt.Lázcsillapítót akkor éjfélkor kapott utoljára,tegnap még kétszer hányt de-öt,de du-án már evett,ivott.

Persze ez 3 szuri után,de akkor is legalább jól van,és nem szenvedünk még mindig bent a kórházba azon a gyalázatos helyen.
Igaz,hogy baromi sokba került,de valahogy most az sem érdekel,ha egész hónapban egy falatot sem eszek,Ő jobban van.
Ami bosszant,hogy a TB-t miért fizetjük???
A Papa meg a Mama nagyon sokat segítettek,amit ezúton is szeretnénk megköszönni!
Nagyon szeretünk benneteket,és mindent de mindent köszönünk!(Nem bőgni!!!)
Kerinek is köszönjük a sok aggódást,meg Orvossal kapcsolatos jó ötletet!
Most megint túl vagyunk a reggeli kihányásán,adtam neki egy Dedalonetta kúpot és most alszik.

12 megjegyzés:

agika írta...

Nagyon sokat gondoltunk Rátok,sokszor benéztünk-hátha van új bejegyzés!
Örülünk hogy Bius jobban van már,és reméljük idővel feledésbe merülnek ezek a napok.A Seffer dokiról mi is jókat hallottunk,sok anyuka ismerősöm vitte már hozzá a gyerekét.

Pihenjetek,gyógyuljatok,és remélem a legközelebbi bejegyzésben már vidámabb dolgokról is olvashatunk!;)

Puszi:Ági

Kata és Tommy írta...

Örülök, hogy jobban vagy Biusom. Olyan sokat gondoltam rád. Remélem a gyógypuszik segítettek a csúnya injekció fájdalmainak enyhítésére.
Nagyon puszillak: Tommy

Kata és Tommy írta...

Sziasztok!
Olyan sokat gondoltunk a kis hercegnőnkre. Mondtam is páromnak, hogy Katával jártunk mi így és....teljesen átéreztem amit átéltél, annyi különbséggel, hogy velünk normálisan bántak ( 1 éves volt akkor Kata )
Nagyon sok puszit küldünk: Kata

csai írta...

Végig bőgtem a bejegyzést!!!!
Sok sok erőt és nagyon gyors gyógyulást, erőre kapást kívánunk tiszta szívünkből!

(Judit, emlékszel, amikor Te hívtál?) Kitartás!!!!!!!

Eszti írta...

Drágáink!Annyira örülünk,hogy végre javulni látszik a helyzet!Sokszor benéztünk,hogy vannak-e új fejlemények!Erősödjetek,Anya te meg nyugodj meg!Tudjuk,könnyű mondani,de....
Millió puszi!

picibence írta...

Reméljük most már minden rendben lesz!!!!!!!!!!!!!
Igen sajna ez az egészségügy,idáig jutottunk!!!!!!!!!!!!!!
Rengeteget gondoltunk rátok,és anya éppen ezért a pityergésekért nem akart benneteket zavarni telefonon,elég volt olvasva megkönnyezni Biusomat!!!!
Ja,fantasztikus nagyszüleid vannak Drágám!!!!!!!!!!!!!!

Sok gyógypuszát;Bence

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Drága Biuska és anyája!
Nagyon sokat gondoltunk rátok és szorítottunk nektek!
Reméljük most már minden rendben lesz!
Milió gyógypuszit küldünk!
Puszi:Bius és a Bogi

Kati írta...

Hála Istennek, hogy jól alakulnak a dolgok! :) Sokat gondolunk rátok.
Ne a pénzzel törődj, drága Judit, a lényeg, hogy jól vagytok, Bius gyógyul! :)

csupella írta...

Ez borzaszto!Nem szabad kihagynom egyetlen napot sem,mert ha igy teszek,akkor sajnos mindig szornyu dolgokat kell olvasnom!
Nagyon orulok viszont,hogy mar a jo hirre leptem be.REmelem a javulas meg is maradt!
Egy dolgot viszont nem ertek!ki az a kisebbik tesó?
puszi nektek!

Hello Kitty írta...

Biusom nagyon örülünk hogy már jobban vagy!
Nagyon vigyázzatok magatokra!
Sok sok puszit küldünk nektek!
Tudod most már csak jobb lehet!

JucusMakeUp írta...

Arany kicsi szivem, remélem már jobban vagy!!! Végig izgultuk Évával a napokat, sokat gondoltunk Rátok, de már vége, otthon van és a legjobb kezekben!! Millió gyógypuszi!!! Judit és Éva

Mia és Maja írta...

Drágáink,reméljük,már teljesen jól vagytok!!!
Jelentkezzetek minél hamarabb a jó hírekkel!:)
Puszika!!!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.