2009. május 3., vasárnap

Húzós nap!

Megint apa vagyok.Elnézést,hogy nem írtam előbb.A mai napunk dúrva volt.Beértem hozzátok 10 óra körül,mert a Juci felhívott,hogy megjött a hasmenés is!Nem kecsegtetett valami jó reménnyel.Örültünk egymásnak.Közben kaptak szobatársat is ugyanezekkel a tünetekkel.Már elég sok gyerek elkapta!Nos a hasmenés miatt elköltöztettek minket a fertöző osztályra!Ennél résznél már a Juci sem bírta,mert csak 2 órát aludt az éjjel.Átballagtunk.Hát mintha a villából egy ólba költöztünk volna!Komolyan.írtózatos körülmények.És ez nem csak nyafogás.Bepakoltak minket egy kisfiu mellé aki már péntek óta ott volt az anyukájával.Ugyanezért.Délelőtt kapott infúziót a Bius és itt újra!Infúzió közben elaludt adrágám ezért anya lelépett haza 30 kilóméterre,hogy megfürödhessen!Meg persze Wc.Mert egy pottyantós talán tisztább!Mire visszaért már lázas lett a Bius.Kapott nurofent.De ez nem vitte le neki a lázát.Elaludt újra.Anyával megbeszéltem,hogy holnap ha nem lesz nagy gáz a Biussal akkor saját felelösségre haza jövünk.Én eljöttem haza fél öt körül.Rendezgettem a dolgokat itthon mikor csörgött,hogy már 38,5 a láza a kicsikénknek.Nem lehetett még hütőfürdöztetni sem,mert csak a legkissebb gyerekkád volt az épületben.Old meg hogy lehüljön a teste!Ezért eldöntötte,hogy azonnali hatályal kifelé a korházból míg nagyobb baj nem lesz!Beszélt a Papával is.Együtt beszáguldottunk értük.Juci már összepakolt mire beértünk.Már csak a kanült kellett kivenni a Bius kezéből.Ezt is SZAKSZERÜEN kirántotta a nővér.Tett rá egy gézlapot és menny isten hírével.A nálunk lévő pzs.kkel tudtuk csak elállitani a vérzést.A Papa elvitt minket a Shaferr dokihoz.Megvizsgált és kaptál 20 cm3 dózisu injekciót.Dúrva,de hatásos.Holnap megint kapni fogja és ha ezután is még lesz hasmenés akkor még kedden is.És ezzel vége a betegségnek!Jó mi?
Nos most már alszanak.Biusnak lement a láza mire hazaértünk.Szóval itthon vagyunk most már.Ja és a Mama csinált gyógyitó husi levest sok tésztával,amit megettek ketten Anya és Lánya meg persze a kissebbik tesó is.Reméljük a sok idegtől neki nem lesz baja.Jó éjt.Én is megiszom a sörömet.

11 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Jó döntés volt...
Szorítok értetek!!!!

Puszi: Csanádék.

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Drág a Biuskánk!Elszomorító,hogy még egyekkora kisemberrel sem foglalkoznak a kórházban!Jól tettétek h hazamentetek!Amúgy is otthon könnyebben gyógyul az ember.
Sok sok gyógypuszi!Bius és anyája

Hello Kitty írta...

Borzasztó hogy ilyen körülmények uralkodnak egy kórházban!
Jól tettétek hogy inkább jöttetek haza!
Jobbulást drága Biusom és anya neked is jó pihenést!
Gondolunk rátok sokat!
Puszilunk

Eszti írta...

Drágáink!A lehető-legjobb döntés volt,hogy hazamentetek!Még jó,hogy nagyobb baj nem lett a nagy tisztaságban!:-S
Nagyon sokat gondolunk rátok!Gyógyulgass Bius!
Millió puszi!

agika írta...

Sziasztok!

Ezen most rettenetesen kiakadtam,hogy lehet ilyen egy gyerekosztály!!!!Remélem már jobban vagytok,és Anya nem kaptad el!Ugye nem a Rota-vírus?!

Puszi:Ági

agika írta...

Kimaradt a legfontosabb:jobbulást kívánunk!:)

Pussz!

picibence írta...

Drágám ne csináld már,tessék gyorsan meggyógyulni!!!!!!!
Most még lelkifurdalásunk is van amiért nem szoktunk gyakrabban benézni hozzátok,ígérjük változtatni fogunk rajta!!!!!!!!
Apának és anyának sok-sok kitartást,reméljük hamar átvészelitek mostmár!!!!!!
Sok-sok gyógypusza;Bence

Mia és Maja írta...

Sajnáljuk,hogy ennyi borzasztó dolgot kellett átélnetek.:s:(((
Nagyon jól döntés volt hazahozni Biust és Juditod arról a szörnyű helyről!:s
Millió gyógypuszi,vigyázzatok magatokra!!!

Kati írta...

Édes Istenem!!! Ez milyen kórház? Milyen állapot? Létezik ilyen? :o :'( :@
Más kórházba nem mehettek? Otthon nem biztos, hogy ki tudjátok kezelni. Ha ne adj' Isten rosszabbodna az állapota, hova futtok majd?
Annyira sajnálunk, édes Biuska! :'( Meg anyát is! Próbálj nyugodt maradni, drága Judit!
Reméljük, hogy a gyógyszer megteszi a magáét, s átmegy Biuson szépen a betegség! NAgyon szorítunk! :(

Hello Kitty írta...

Biusom remélem már jobban vagy!!!!!
Sokat gondolunk rád!
Nagyon nagyon puszilunk
Vigyázzatok magatokra anyával együtt!

Rebeka és Annabella írta...

Mielőbbi gyógyulást kívánunk!
Sok puszi, az is gyógyfajtából!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.