Ezt most gyorsan

le kell írnom,míg a fejembe van!
A tegnapi pocsék,nem alvós,verekedős,hisztis,és büntis nap után este a kisasszony,imádni való volt.
Nem győzte puszilgatni,ölelgetni ,szeretgetni az Apját.
Azért Én sem maradtam ki,de amit Apával művelt az csúcs volt.

Ma reggel meg mennem kellett vérvételre,reggel 7-re és mivel Apa melózott,így vittem magammal kisasszonykámat is.
Először nem nagyon tetszett a korán kelés neki,de egy perc után már dumált meg vigyorgott.
Nem is volt semmi gond,összekészülődtünk és elindultunk.
Bent a rendelőbe,mikor már jöttek páran szégyenlősen "belém bújt".
Aztán mikor bementünk,ő inkább kifele jött volna.
Megint elmondtam neki,hogy Őt nem fogják bántani csak Anyától vesz vért a Néni,nem lesz semmi baj sem.
Felültettem az ölembe,még akkor is pittyre állt a szája,meg nyögött akkorákat.
Mondtam,hogy nem kell félnie,még helyettem sem,mert Én sem félek.
Na mikor meglátta,hogy az Én kezemre rakja fel a Kriszti a gumit a nyögés az abba maradt.
Aztán figyelte,hogy mit csinál velem,és miután belebökte a kezembe a tűt,az én drága nagylányom rám nézett,és elkezdett puszilgatni.
Még a szemem is párás lett és nem a fájdalomtól.
Azt hittem megzabálom!!!