2009. június 1., hétfő

Hétvége,gyereknap,pünkösdi kupa.

Csütörtökön klubboltunk,nagyon jó volt megint,pedig sokat kihagytunk.
Péntekre nem emlékszem már.
Szombaton a Mamiéknál voltunk egész nap.
Apa segített a Papának,mi meg voltunk megköszönteni a Dédi Mamát,meg az Öreg Kerimet,utána meg segítettem a Mamának kertészkedni amit nagyon élveztem.

Vasárnapom kicsit nyűgösen indult,többször is besértődtem,hisztiztem.
Ha tudtam volna,hogy milyen klassz nap vár rám,biztos másképp cselekszem.
Mire a hisztim miatt indulni tudtunk 10 óra volt.
Dunaújvárosba mentünk Gyerek napra.
Nagyon nagy élmény volt számomra.
Hasonló volt mint a Búcsú,csak még egy fokkal jobb is.
Voltak ugyanis Rendőrök,Tűzoltók,Mentősök akik bemutatót is tartottak,de erről ugye lecsúsztunk.(Talán jobb is,mert lőttek,meg szirénáztak és az kicsit hangos volt,épp a végére értünk oda.)
Volt minden féle arc festés,gyúrmázás,göngyfűzés,meg a szokásos,de azokat meg sem néztük.
Volt paci,meg mini vonat ami vitte is az embereket.
És volt egy bácsi meg egy néni akik meséltek nekünk.
Nagyon tetszett,néztem őket ámulattal.
Még Apáék is olyan jókat mosolyogtak rajtuk(a gyerekeket is bevonták a játékba,és szórták a poénokat).
Csak aztán volt egy nagyon okos bácsi aki a 170cm-ével beállt elém,mikor a kocsimba ültem.Anya ki is fakadt,hogy hogy lehet ennyi esze,pedig két nagylánnyal volt.
Ezek után már nem kötött le az előadás,mert úgy nem volt jó,hogy fogtak,mentünk tovább és sokkal jobb elfoglaltságot találtam magamnak.
Bár már elsőre kiszúrtam de gondoltam még körbe pislantok.
Ugráló vár,töménytelen mennyiségbe,és ingyenesen lehetett használni.
Elsőként egy olyat kerestünk ahol nem voltak sokan.
El sem engedtem Apa kezét.

Aztán belejöttem.
És mivel már jöttek a nagyobbak is,mentünk egy olyanba ahol az én kor osztályom volt,és rengeteg labda.


Na ezt már nagyon élveztem,és alig akartam kijönni.
Azért a szomjúság csak kicsalt.
Még néztünk egy kis kutyás bemutatót,meg a Rendőr autókat,Tűzoltókat,meg körbesétáltunk.
Begyűjtöttem egy felfújhatós Noddyt és mivel eléggé beborult az ég,meg elkezdett fújni a szél is,elindultunk haza.
Hamar el is aludtam az autóba.
Ébredés után ebéd,Anya ugyanis gyorsan csinált fincsi ebédet,és jó sokat ettem is belőle.
A du-ánt lustizással film nézéssel töltöttük.
Vagyis Őseim,Én csak néha csatlakoztam.Közben babáztam,játszottam,ettem,ittam.
Ma reggel aztán elég csúnya időre ébredtünk és azt hittük fuccs a mai proginak,de azért csak kisütött a napocska,és Apa vissza jött értünk.
Mentünk a faluba Pünkösdi foci volt nekik.
A focit annyira nem élvezetem,bár néha szurkoltam,kiabáltam azt amit hallottam,hogy Anya is kiabál.
Legtöbbször azt,hogy APA,FIEJ LABBDA!Meg APA HAJÁ!Meg VIDÁZZ ODDAN!
De azért feltaláltam magam!

Délben hazajöttünk Anyával ebédelni,de amint megettem az ebédem már mondtam is,hogy ANYA MENNÜNK HAZA!
Erre Anya:-De itthon vagyunk,haza jöttünk.
De Anya nem érted!MENNÜNK HAZA!
A válasz ugyan az.
AKKOJ MENNÜNK APÁJOZ!
Teregetni is segítettem,csak gyorsabban induljunk!
Mire odaértünk álmos lettem,így elfeküdtem a kocsiba jött,hogy ANYA TÓJÁ!És már mentünk is sétálni.
Így ébredtem.
Aztán szurkoltunk.

14 csapatból a 4. helyen végeztek.És miután Apa bejelentette,hogy nem akar tovább játszani velük,a "csapat kapitány"(hogy is írjam szépen)megkérte,(de ez nem jó szó rá),hogy maradjon még,mert más is ki akar szállni(nem véletlen)és akkor nem fognak tudni indulni.(kicsi betojás.:P)
Apa elmondta őszintén,minden szépítés nélkül,hogy miért akar kiszállni,és ebbe is igazat adtak neki.:DDDD(még szép)
Hát lehet,hogy az őszt bevállalja,de a tavaszi szezont már biztos nem,mert a tesóval meg velem akkor már nehéz dolga lesz Anyának,és az Én Apucikám erre is gondolt.
Erről jut eszembe!
Imádom az én Apucikámat!
Egy nap minimum 100-szor elmondom neki,hogy SZEETEK!
Most is éppen vele fürcsizek.
Azt hiszem ennyi mára!
Jó éjt mindenkinek!

6 megjegyzés:

Kati írta...

Milyen jó kis programok! Kellemes tud lenni a hosszú hvg, igaz?
Hát, bizony igénybe is lesz véve apa a tesóka születése után, az tuti. :)

csupella írta...

Lehet,hogy mégis csak kellett az a kis hiszti,így anyáék is jobban tudták díjazni az utána kezdődő bulit:)Nagyon tetszik a ugrálóban készült közeli képed!Tüneményes vagy rajta!vipre vele:)
Nagyon rendes apucikád,hogy kisegíti csapattársait,de azért még rendesebb,hogy az első a család számára.Van is miért szeretni!:)

Hello Kitty írta...

Irigykedek hogy milyen szuper programokon voltál!
A focimeccs a csúcs én is nagyon imádom!
Puszilunk

CsaCseLeV írta...

Remek hétvégéd volt!
Nagyon jók a fotók is, látom, más is méltatta a közeli ugrálóst:)
Sajnáljuk, hogy apa így járt a csapattal - hátha talál jobbat!
Édes, ahogy apát imádod!

Puszi: Csanádék.

Mia és Maja írta...

Nagyon szuper programokat szerveztek neked Anya és Apa!:)
Gyönyörű vagy a képeken és bizony,nemsokára még jobban kell majd Apa,mi nagyon jól tudjuk.;)
És mi is így szeretjük apát,mert ő is sokat segít anyának.:p:)
Puszika!!!

Bogár és Gerti írta...

Nem semmi aktív nap :)
Anám hogy irigykedik, hogy el vagy a kocsiban :) Én gy éve nem ültem igazán benne, de akkor is kimásztam feszt :P Aludni meg... 5-6 hós korom óta nem sikerült kocsiban.
Puszi

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.