2009. május 27., szerda

A 300-adik bejegyzésünk.

Jöjjenek az elmaradt képek.
Ez egy cumizós.
Megtaláltam,eddig a baba használta de én is rákaptam.
Igaz csak egy két napig mert aztán eltűnt és elfelejtettem.

Eper szezon kezdetén.
Alig bírtam kivárni,míg egyáltalán leszedik és megmossák.
Majd magamhoz vettem a tálat és el sem engedtem,míg tele nem lett a pocakom.


Ez egy reggeli tv bámulós.
Itt Janikáéknál voltunk,jó buli volt.
Csengétől lestem el ezt ,
hogy magunk is összeállíthatjuk a szerelésünket,
és nem kell mindig azt felvenni amit Őseink ránk kényszerítenek.
Ez megint egy nagy Tv bámulós.
Apának nagyon tetszett,még utánozott is.


Figyelem ám,hogy mit művelsz Anya!
És végül legújabb kedvenc elfoglaltságom.
Bekapcsoltatom a mesét,Micky egeret,vagy Barbiet,és csak úgy pattogok az ágyon.
Drága szüleim,kitalálták,hogy vesznek nekem egy trambulint,olyan hálósat amiből nem esek ki,reggel kiraknak,nap közben dobálnak be kaját meg piát este meg kivesznek.
Mert ha így folytatom,lassan az összes rugó megadja magát az ágyukba.
Egyébként most is ezt művelem,csak kukacért rohangálok ki.
Valamelyik nap úgy elfáradtam,hogy két órát aludtam délben.
Itt rögtön meg is jegyzem,hogy a déli alvás az mostanában legkorábban fél 3-kor kezdődik,előbb ugyanis nem vagyok hajlandó elaludni.
Mikor programunk van akkor ez kis is marad,de így Anya nagy örömére korábban kidőlök.
Mert ugye az esti elalvás is tolódott,9-1/2 10-közé.
Mivel gőzöm sincsen egyébként hol és mikor hagytam abba az írást,csak a fontosabb dolgokat említem.Nem volt sok.
Hétfőn végre eljutottunk usziba,és nagyon jól éreztem magamat.
Már hiányzott a pancsolás.
Ha rátudom venni Anyát akkor csináltatok vele egy albumot a klubos képekből.
(Szilárd bácsinak köszönhetően,megvan mindenünk a másik vinyóról!Imádunk Szilárd bá!!)
Tegnap meg Apával voltunk,ez volt az utolsó meccse a csapatnak,5. helyen végeztek a B osztályban.
Apának pedig ebben a Dunaújvárosi bajnokságban is ez volt az utolsó meccse,ugyanis befejezte ezzel a csapattal a focit.
(Sajnos nagyon sokat változtatott egyes embereken ez a bajnokság.
Túlságosan fenn hordják az orrukat és azt képzelik,hogy Ők a legjobbak a csapatban.
Mivel Apa nem egy akaratos,és erőszakos típus,így a végére már keveset engedték játszani.
Nem Ő az egyedüli aki ezt szóvá tette és ki is száll.
De Apa imádja a focit,és hiányozni is fog neki,de ezekkel az emberekkel,nem akarja folytatni,inkább megpróbál másik csapatba bekerülni.
Még írhatnám a véleményemet,mert nagyon mérges vagyok,főleg,hogy tegnap láttam,hogy az a jó kis csapat akik voltak,mit műveltek a pályán,és azt a bunkó hozzáállást amit a "Főnök" művel,de hagyjuk.
Apa nem idegeskedik tovább és nagyon remélem,hogy sikerül egy másik csapatba bejutnia mert most nagyon sajnálom,hogy ennyi év után csalódnia kellett.)


Én Anya szerint olyan hisztis lettem,hogy nem lehet velem bírni.
Csapkodok vagdalózok,és követelőzök.
Mostanában már elég sokszor beígérte a bündit,de mivel rájöttem,hogy csak fenyeget vele,nagyon nem érdekel.
Így most már be is rak büntibe.
Ma éppen nagyon rossz hangulatba vagyok.
Már jó pár összeveszésen és még büntin is túl vagyok.
Azzal sikerült elérnem,hogy kértem enni aztán mégsem az kellett,hanem csoki,vagy rudi.
Amikor otthagyta Anya előttem a kaját,nem ettem,mikor kivitte kértem,de nem hozta vissza,így hisztiztem meg csapkolodtam.
Egyébként jó volta,mert közben meséztem meg ugráltam.
Pisi ügyben is ügyi vagyok,mert teljes a siker.
Az alvásoknál azért még van pelus.
Azt hiszem egyenlőre ennyi.
Az kimaradt,hogy hétfőn voltam Anyával az Éva néninél a védőbe.
Anyának meg a tesónak csinálta meg a papírokat.
És volt olyan rendes,hogy engem is lemért,bár ennek én nagyon nem örültem.
Egyrészt mert azt mondta Anya,hogy nem engem fog nézni Éva néni,másrészt,még mindíg nem szeretem ha vizsgálgatnak.(korház)
A lényeg,hogy visszaszedtem azt a súlyomat ami a betegség előtt volt,11.20kg ,viszont nőttem 3 cm.-t,így most 90cm.-nél tartok.
Ja és sikerült feltenni a klubos képeket.

4 megjegyzés:

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Nagyon jók a képek!Kedvencünk amin anyát szemmeltartod!
Puszi:Biusék

csai írta...

Tömör, velős, nyárias bejegyzés. :D Miein k is ilyenek, már ha elkészülnek! :) Nagyon ügyes vagy pisi ügyben!
A hiszti= életkori sajátosság! Jó, hogy van mire fogni...;) Mi is ezt tesszük!
Bizony bizony a divatot diktálni kell, nem követni ;)
Apa esetét nagyon sajnálom! Bár azt tudom, hogy rossz közösségben gyakorlatilag élvezhetetlen az amúgy imádott tevékenység... :S

Eszti írta...

Akkor ezek szerint megintcsak egy csónakban evezünk!:-)
Ha rá jöttetek a megoldásra,tudjátok,hol találtok!:-)
Millió Pusza!

csupella írta...

Nagyon jók a képek!Ezeken látszik csak igazán,hogy mekkorát nőttél,milyen nagy lány vagy már.És az ilyen nagy lányoknál nem csoda,ha szabad akarattal rendelkeznek,és saját ízléssel.Én sem veszem fel mindig az anya által választott ruhákat.
Apukádat sajnáljuk,de biztos akad majd egy másik csapat,akik felveszik magukhoz.
Az öt perc,és hiszti pedig nálunk is gyakran jelen van,ezért emiatt anyukád ne aggódjon:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.