2009. február 27., péntek

Csütörtök.

A de-ött a "szokásos"(éjszakás műszak) rendjében telt.
Egy kis játék,gyors főzés majd séta és fel is ébredt Apa.
De mivel nagyon álmos volt még vissza ment aludni,és Én is akkor mentem vele tentizni,de engem rá kellett beszélni.
Ahhoz képest nagyon hamar elaludtam.
Ébredés után már öltözhettem is,autóba vágtuk magunkat és mentünk Klubbolni.

Mindösszesen 4-en voltunk.
De nem volt baj,ugyanis átalakítják az ovit.
Hogy ez miért jó?
Mire Én megyek nagyon szép és még új lesz.

Másik bejáraton kel bejárnunk,így megleshetjük az ovisokat amikor még alszanak.
Én ebből még repetáztam is,ugyanis Éva Néni meg az Áron elindultak és Én is mentem utánuk.Aztán Áron nem jött Én meg mentem Éva Nénivel be a csoportba,elhoztuk a CD lejátszót.
Megismerkedtem Enikő ovo nénivel is,de még a nevemet sem mondtam meg neki.

A másik,hogy az étkezőt csinálják most és ami ott volt játék az mind abba a csoport szobába került ahol mi vagyunk.
Rögtön felfedeztük az új dolgokat és neki is estünk.
De jött Enikő ovo néni és már kezdtük is a mondókázást.
Ismét nagyon szerény és visszahúzódó voltam,és semmit nem csináltam.
Néha egy fél mosolyt eleresztettem és ennyi.

Mikor kiment Enikő ovo néni abban a pillanatban megszólaltam,hogy ELMENT.
utána meg annyira belelendültem a játékba,hogy ajaj.

Én vagyok a sofőr,aztán Áron és Ivi látható, Janikának balról,Roli pedig jobbról belóg be kicsit.




Közös kirakózás.Ilyet még sosem csináltunk,de nagyon jó volt.


Itt éppen Ivinél kontárkodom.
Hamar elrepült az idő és jöttünk is haza.
Itthon folytattam a bohóckodást Apával.
Majd Anyával játszottuk.
Este bugyiba voltam,kétszer becsurgott,és kétszer sikerült inni adni a klotyó manónak.
Itt volt Keri Apú is egy kicsit,üldögéltem mellette az ágyon.
Mert miután megtudta,hogy nincsen rajtam pelus,gyorsan letett az öléből maga mellé.
Aztán fürcsi és megint jó sok duma után 3/4 9-kor már aludtam.
Ma kicsit korán 3/4 7-kor keltem,elég dilisen.
Ezért Anya úgy döntött megyünk Mamizni meg Papizni.

7 megjegyzés:

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Szasztok!Hát úgy látszik mi Biankák már csak ilyen "szerények" vagyunk idegen társaságban,de utána...
NAgyon ügyi vagy hogy már közben a WC-be is csurgatsz!Pusszancs.Bius és anyája

CsaCseLeV írta...

Pelus nékül?! Annyira nagylány lettél! Ügyes vagy!
Hamarosan biztos minden csak a bilibe megy majd!
Jók a klubbos képek - nálunk sincsenek sokan. Azt szerettem volna kérdezni, ti miket csináltok? Mert valahogy fel szeretnénk dobni, talán azért jönnek kevesebben, mert kicsit ellaposodott (bár nagyokat szoktunk dumálni,a gyerkőcök meg jót játszanak, mégis egyre fogyunk). Mondókázásra, játékokra, szabott mozgásformák (pokrócban hengergetés, stb.) bevezetésére gondoltunk. Eddig is voltak témák, amiből egyikünk mindig készült, de azok elfogytak - illetve már talán újítani kellene, a gyerkőcök is nagyobbak lettek. Nálatok hogy zajlik egy alkalom? Esetleg anyukaként van ötleted, hogyan lehetne csábítóbbá tenni? Én kicsit félek, hogy az ok prózai: nem vágyik mindenki társaságba, és félnek, hogy megszólják őket, amiért nem robotolnak otthon egész nap... (nálatok nincs ilyen?). De hátha felllendíthető még. Olyan jó nézni a ti képeiteket!


Puszi: Valiék.

agika írta...

Ma én is korán keltem negyed 6kor:P Igaz anya nagy nehézségek árán vissza tudott altatni,de a délutáni program nálunk is Kriszta mami lesz:)))

Nagyon jó ez az ovis foglalkozás!Nem baj,ha nem voltatok sokan,legalább mindenkinek jutott elég kirakó;)

Puszi:Dani

Tündi,Luca és Zsombi írta...

De jó,hogy van nálatok ilyen klubb,és hogy jól is vislekedsz.Én a zenebölcsiben is hozoma formámat,de szerencsére azért ragadnak rám a dolgok!:)
A szülinapod pedig igazán klasszul telt,és miylen nagyon csini voltál!:)
Puszi

Hello Kitty írta...

Jó kis program a klubbozás!
Mi is készültünk de a láz bedöntötte az összes proginkat!
Örülök hogy jól szórakoztál!
Puszilunk

csai írta...

Jó, ha jó a társaság! :)
Bizony, a felnőttek már csak ilyenek, Csengét is hamar székre tették, ha bugyiban volt... bár szerintem a sorsát senki el nem kerülheti, Keriapunak üzenjük, ha az van megírva, hogy Bius lepisil, akkor az úgy is lesz ám ;)!

Puszi nektek, és köszönjük a biztató szavakat, jól esnek ám, nagyon! :)

E. Jucus írta...

A koránkelés...hát az nekem is az erősségem!!! Remélem holnap alszo egy kicsit tovább...:) Szombat lesz:)
Puszilunk!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.