2009. január 12., hétfő

Megint egy kitüntetés.

Egy különös és örömteli meglepetésben volt részünk!
Szabina barátnőnk Anyukája Krisztina egy szép ajándékot adott nekünk.


Egy barátság oklevelet!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Annak idején amikor elkezdtem írni Biusnak a naplót nem gondoltam,hogy ilyen sok barátot fogok találni a naplózásnak köszönhetően.
Eleinte csak úgy gondoltam,hogy majd,ha nagy lesz biztosan kíváncsi lesz arra,hogy mik történtek vele.
Aztán amiko az első Babanaplós bejegyzés után egy napon belűl három hozzászólás is érkezett,nagyon meglepődtem.
Az elmúlt nem egész két év alatt pedig rengeteg nagyon jó barátra tettünk szert,akikkel már nem csak a világhállón keresztül komunikálunk!


Akiknek mi áttadnánk,ezt az oklevelet,
(-az első hozzászólóinkal kezdjük!)

És azért 9 mert már sokaknál így is megelőztek.
Ha lehetne mindenkinek oda adnám persze akiket olvasunk,hisz mindenkit szeretünk,és a barátunknak tartunk.
Azért arra is figyeltem,hogy esetleg aki már kapott azt kihagytuk.

12 megjegyzés:

csai írta...

Remélem nem haragszol, de Mi is szeretnénk megölelni Benneteket! Láttam, hogy már megöleltek, de szerintem ebből sosem elég! ;) Persze megértem, ha nem csináljátok meg még egyszer! Nem is azért... ;) :)
Puszi

Kata és Tommy írta...

Nagyon szépen köszönjük:-)
:-))))))))))))))))))))))))
Nagy puszi:Tommy

csai írta...

Judit melyik címre írjak? :p

Kati írta...

Köszönjük, nagyon jól esik. :)

agika írta...

Köszönjük,nagyon aranyosak vagytok,hogy ránk is gondoltatok;) :))))

Puszi:Ági

Rebeka és Annabella írta...

Köszönjük szépen, kedvesek vagytok!

Hajni

CsaCseLeV írta...

Nagyon megörültünk neki - köszönjük szépen!
Puszi: Csanádék.

Hello Kitty írta...

Nagyon köszönjük hogy ránk is gondoltatok!
Puszil Kitty

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Gratulálunk a díjhoz! :)
Puszi

Bogár és Gerti írta...

Oda se :) én 11 re tudtam csak szűkíteni :-P
Gratulálok!!!
Puszi

Mia és Maja írta...

Mi is gratulálunk és szeretünk volna mi is adni Nektek is,meg minden kedves barátunknak!:)
Nálunk anya úgy döntött,hogy a Babaszobás,legelső és még mindig tartó barátokkal kezdi.:$:)
puszika!!!

picibence írta...

Jaj Drágám nagyon aranyos vagy,köszönjük szépen:-)
Hááááááááááááát azért kicsit megkönyebültem,hogy még mindig engem tartasz az udvarlódnak:-)
Megpróbáljuk majd mi is betenni a blogunkba de sajna van valami az oldallal mert nem tudunk belépni,csak olvasni tudjuk őket,pedig már új jelszót is kaptunk:(
Nagyon vagi vagy a szemcsidbe,nekem is van ám:)
Majd remélem hamarosan együtt vagizunk:-)

Pusza,picibence

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.