2009. január 11., vasárnap

Csavizás.

Megint nagyon hanyagoltuk az írást.
De hát,ha az ember elfoglalt....

Pénteken,úgy tűnt lesz egy nyugis napunk,végre Apa is itthon volt velünk.
De neeeeeem.
Már megint mentünk.
Bár felajánlották a választási lehetőséget,de azt hiszem a lehető legjobban döntöttem.

Kezdtük azzal,hogy Fehérvárra mentünk.
Én útközben szundítottam is egyet.
Az Államkincstárhoz mentünk Apa valami papírt adott le,meg Anyának a GYES-hez hoztunk papírt.
Onnét mentünk OSAN-ba.Megint jeleztem örömömet Őseim felé.
Míg Apa a postán állt sorba,mi bevetettük magunkat Anyával az akciós cuccok közé.
Mire Apa odaért már félig volt a kosár,és olyan még nem is vettünk ami fel volt írva.
Persze nagyobb részt már megint az Én dolgaim voltak benne.
Kaptam könyvet,kettőt.(igen benne vagyunk a könyves játékba,de mivel még csak 4db könyv jött...,meg aztán harmadára le volt értékelve,nem hagyhattam ott.-Anya)
Kaptam mágneses betűket,zoknit,ennyi jut eszembe,pedig még volt valami.
Na mindegy.Miután jól bevásároltunk mentünk kifelé,és öltöztetett Anya ,akkor vette észre,hogy nincs meg a sapim.(Sírva tudtam volna fakadni,hogy lehetünk ilyen bénák,mikor direkt bele dugtam a kabátba ami bent volt a kocsiba.Egyszerűen nem is értem,hogyan eshetett ki.Ráadásul VÉGRE egy normális sapi volt.Nagyon mérges vagyok magamra még mindig.-Anya)
Apával kimentünk kipakolni,kapucni volt a fejemen,Anya meg visszaszaladt venni egy sapit.
Ilyenkor már nem nagy a választék,így kék fehéret kapott,és még egy kicsit nagy is rám.
Sebaj,majd jövőre belenövök.

Hazafelé,megint bealudtam,de amikor Anya vette ki az ülésemet Mamiék előtt fel is ébredtem.
Bementünk,nyűglődtem egy rövidkét,de a mami elcsábított,és ott volt a DÓJA is,meg ment a Papa a PATTYIK-ért is.
Szóval megint játszottunk egy nagyot és jót.
Egyszer aztán az egész bandát öltözésre parancsolták Anyáék és jöttünk hozzánk.
Hoztuk Uncsikat is,mert Papiék mentek el,Keriék meg nem értek még haza.
Így itthon folytattuk a játékot.
DÓJA még fürcsizett is velem,PATTYIK csak külső szemlélő volt.
Aztán alig mártóztunk bele a vízbe meg is jöttek a Keriék,és siettek is mert APÚ ment melózni.Kiszálltunk gyorsan,és már ott sem voltak.Kaptam Keritől egy Micimakós képet amit fel is tettünk az ágyamhoz.

Az esti alvásra már nem is emlékszem,MEEEERT elértünk oda,hogy ügyesen elalszom.

Szombat.
Itthon voltunk,játszottunk.
Apa du-án elment melózni,mi meg játszottunk Anyával.

Ma ismét ez van,csak a du-ánra tervez valamit Anya mert azt mondta nagyot aludjak,mert szükségem lesz az erőmre du-án.

Anya.

Alvás.
Azt hiszem bejött az,hogy előrébb hoztuk a fürcsit,így simán nyafi nélkül,TV-t nézve 9 körül alszol.
A du-áni is 1-kor fekszünk,és szintén TV-t bámulva,1/4 óra múlva már durmolsz is.

Beszéd.
Már kb 1 hete(mindig elfelejtem leírni) elkezdted használni a -ka ,-ke, ragokat.
FIFIKE,FÓFIKA(Zsófika,az egyik baba ami Dórié volt),BABIKA(Barbika),BIUSKA.
Persze van,hogy más tárgy is megkapja a magáét.

Olvasás.
Sokszor elő kapunk egy egy könyvet és vagy 50-szer elolvassuk.Ha valami nagyon tetszik benne,akár órákat azon az oldalon maradunk,és ugyan azt hajtogatod.Én unom meg elöbb.

Forma kirakó.
A három táblásat már egyedül nyomod.
Az állatosat ami gyerekeké volt,megcsináltam,de az valahogy nem érdekel annyira.
A forma bedobállósok meg hááát ímmel,ámmal.

7 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Szóval Te már olyan ügyes vagy, hogy nemhogy cici nem kell már neked, de lassan anya és apa nélkül fogsz aludni is:-)
Teljesen oda vagyok érted....
:-)...mármint, hogy neked sikerül, nekem meg.....brübrübrü....tanulnom kellene valakitől...
Nem tudsz egy ügyes lányról, akit Biusnak hívnak és tudna nekem ötleteket adni?:-)))))))))))))))))
Puszillak:Tommy

HLilike írta...

Jó is ,ha ennyi gyerkőc van a családban!!:-)Még fürdeni is bizti élvezetesebb,bár anya mindig csatlakozik hozám:-)
Az alvás nekem még így nem megy.bár már anya örülne neki.De neked kijár a dícséret!!Mi volt a délutáni program?Képzeld,mi szánkózni voltunk!
Puszi:Lilike

Hello Kitty írta...

Ugye milyen jó vásárolni menni mert biztos hogy mindig kapunk valamit! Még akkor is !ha nincs is rá szükség!
Örülök hogy rendeződött az alvókád!
Az enyém is rendben !Már nem ordítok mert rájöttem hogy felesleges mert senki sem törődik vele!
Puszillak Kitty

Bogár és Gerti írta...

:) A forma bedobós is fog menni, legalább olyan jól, mint a sapi vesztés ;)
Ha annyi pénzem lenni amennyi cuccot elhagytam :-P nem lenne rövidtávú gondom ;) ... de a hosszúak is könnyebbek lennének :)
Puszi

csupella írta...

Te aztán mindig jól jársz a bevásárlások során!:)Bár a sapidat sajnáljuk:(

-krisztina- írta...

Egy barátkozós-ölelés vár Rád a blogomon :-)

CsaCseLeV írta...

Hát igen, a bevásárlással mindig a Manók járnak jól - apa meg fizethet...
Ügyes vagy a kirakóval! Ugyan, anya, nem lehet egyszerre mindent!

Puszi: Csanádék.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.