2008. november 15., szombat

Közkívánatra.

Íme közkívánatra a kabátom.


A cipőm,és egy csizmát is kaptam még mellé.
Most már teljes a készlet.
Ja és ezeket a Déditől kapott névnapi pénzemen vettük.
Annyi minden volt az elmúlt napokban,hogy a csoda sem tudja felsorolni.
Egy biztos voltunk vásárolni,két nap is,mert ugye akinek nincs a fejében annak legyen a lábában.
Az első nap kaptam a csizmát.
Tegnap meg Auchanozni voltunk csak pár dolog kellett,de Apa megmutatta Nekem a nagy Fifit.Persze Anya későn szólt,hogy NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE,mert addigra Én már észrevettem.
Az volt a nagy mákjuk,hogy a sok nagy közt volt egy kicsi is amit Én találtam meg.Azt magamhoz öleltem és el sem engedtem.
Persze Apa nagyon boldog volt ám mikor látta,hogy mennyire szeretem és rögtön mondta is,hogy az
Elmó is ennyibe került,visszük.
Aztán amikor látta mennyire ölelem,szeretem,beszélek neki mondta,hogy már ezért megérte.

Még teszünk fel képeket az albumba a mai reggelről amikor is újra találkoztam PIPI(FIFI)-vel.
Egyébként már teljesen jól vagyok.
Ami Anya szerint rosszabb lett,hogy sokat,sőt állandóan rajta lógók,még többet mint eddig,és folyton rángatom,hogy jöjjön velem játszani.Ez alól Apa sem kivétel,ha Én azt úgy akarom.
Enni már egész jól eszem,de Anya azt mondja ez kevés lesz ahhoz,hogy összeszedjem magam,pedig nagyon a kedvembe akar ám járni.
És még a cici amin folyton vitázunk mert ha engedné akkor Én aztán egész nap azon lógnék.De már megint kezdi,hogy -nem lehet,meg -NEEEEM éjszaka nincs cici,meg hogy -persze most hagytad abba 5 perce.
Ja igen a Szilvikének(Anyáék keresztlánya)Nagyon Boldog Névnapot kívánunk.
Sajna most menni nem tudunk,mert hát ugye nem akarjuk megfertőzni őket.
És ha minden igaz akkor hamarosan meglesz a kis tesója is,mert az Anit bent fogták a kórházba,ugyanis keveset mozog a babóca.
Reméljük minden oké lesz velük.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Kati írta...

kész haszon a Minimax-csatorna, igaz? Ha nem lenne, nem ismernénk Fifit, Elmot, s a játéküzletben megelégednénk az olcsóbb babákkal is. :)
Örülünk, hogy teljesen meggyógyultál! (a gyógyszer-bevétel nálunk is így zajlik)

Kata és Tommy írta...

Nagyon örülök, hogy meggyógyultál.
A cipők és a kabát csodálatos- meg Te is :-)
Édesanya írt privibe:-)
Puszillak:Tommy

Hello Kitty írta...

Szupi hogy már meggyógyultál!!!!
Örülünk neki nagyon!!!!
Nagyon csini vagy az új kabidban !
A Fifi nálunk is sláger!
Apa kiadta az ukázt hogy holnap rohanjak megvenni én is Kittynek !
Hát nem tudom !!!! Talán!!!
Puszika Kitty Timcsi

Kati írta...

JuditAnya! Van kedved játszani? ;)

picibence írta...

Anyááááááááááááááááám:-)Nem csalódtam benned ám:-)Nagyon vagi vagy csajszikám:-)
Képzeld a Viviennek is ugyan ilyen cipője volt kb. 2 éves korában,még meg is van:-)
Jóanyám ezt adta rám,mikor mentünk kirándulni a Vizeserdőbe:-)
Nagyon cuki a babád:-)
Pusza,picibence

agika írta...

Nagyon csini cuccokat kaptál;) Ebben a hidegben bizony elkel a meleg kabát és csizma;)

A Fifit néha én is szoktam nézni,kedvencem ahogyan kezdődik a mese;)

Puszi:Dani

Emi és Laci írta...

Nagyon szép a kabátod! A csizmánk meg majdnem egyforma, csak az enyém virágmintás!
Puszi: Emi cica

Rebeka és Annabella írta...

Szép a Fifid! Mi Noddyt hajtunk mindenhol, de nincs sehol épkézláb.

Puszi: Rebekáék

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.