2008. november 12., szerda

Gyors helyzetjelentés.

Köszönjük a sok gyógypuszát és jókívánságot biztosan ezek segítettek,mert ma már teljesen jól vagyok.

A hétfői két órás alvás megtette hatását és már akkor javult a helyzet a láz az teljesen elmaradt.
Éjjel sem volt semmi gond,mindig csak arra ébredtem,hogy Anya tapogatja a homlokom.
Reggel egész vidáman keltem ,viszont a cicis tejcin kívül meg két falat zsemlén kívül semmi nem csúszott le a torkomon.

Inni viszont nagyon sokat ittam,csak az volt a baj,hogy egyszerre lehúztam és az azon lendülettel vissza is jött.Egy kicsit megijedtem,meg Anya is de rögtön kaptam is azt a fránya kúpot ami persze ...oda kívántam.

Ez kihozott még egy kis fosi-mosit,de az már nem volt vészes.

Amit nehezen tűrtem az a gyógyszer bevétel volt,először küzdöttem de aztán Anyának megint kipattant az isteni szikra az agyából és sikerült átvágnia.
Egész nap egy banánt sikerült megennem a déli egy órás alvás után.

Itt éppen a telefonon nézem a tomtomot.


Aztán a gépen is jöhetett.

Kiraktuk közösen a képet is.
Egész du-án a cicin lógtam,kumkodtam meg nyüszögtem.
Őseim persze teljes kétségbeesésbe voltak.
Már éppen a Panadolt akarták belém tuszkolni amikor besztrájkoltam bőgtem,majd üvöltöttem aztán a torkomra szaladt,öklendeztem,bőgtem,zokogtam,és nagy nehezen megnyugodtam.
Anya megint a lelkemre beszélt,hogy Ő bizony nem akar kórházba menni,és szerint Én sem,de akkor viszont enni meg inni kell,mert ez így nem lesz jó.
Amikor már láttam,hogy teljesen ki vannak készülve,akkor úgy döntöttem megkönyörülök rajtuk és lenyugszom.
Apát kértem,hogy pimpinezzünk,és szó nélkül kedvemre tett.
Anya meg hozott be egy lábosba fakanálal(gondoltam ugyan az lesz mint eddig,elfordítja a fejét és közli,hogy nem kell.-Anya)kaját.Azt kérdezte
-Csináltam egy kis tésztát megkóstolod?
Erre Én nagy örömmel tátottam a számat.Amint a éreztem az ízét tudtam,hogy rizs de úgy tettem mintha benyeltem volna az átverést csakhogy örüljenek.
Azért ízlett ám a rizs mert megettem az összeset háromszorra,és az első evésnél Anya már nem is mert adni többet nehogy attól legyen bajom,azt mondta elfogyott kell csinálni másikat.
Szóval az estére rendeződött a helyzet és már minden oké volt.
Fürcsi természetesen hármasban,nagy habozással,szuper volt.












Ma reggel meg már úgy ébredtem,hogy Anyának azonnal kaját kellett készítenie.
Ettem is egy egész szelet kenyeret.
Sőt amíg Ő készülgetett Én már egyedül játszottam,nem nyafiztam utána.
De-öt elmentünk Perkátára cipellőt venni.
Kaptam is egy csinit,meg egy igazi csajszis kabátot is.
Hazajöttünk,hagytam Anyát főzni,bár amikor mondta,hogy tészta lett,na akkor már hajtottam,hogy gyorsan gyorsan,mert éhes vagyok.
Kaptam is egy nagy tányérral és megettem mindet.
Délben az alvás elmaradt mert Anya mindig el akarta venni a cicit Én meg nem akartam.
Du-án meg játékkal telt,de most már tényleg minden oké velem.

8 megjegyzés:

Hello Kitty írta...

Jöttünk gyorsan és nagyon örülünk a jó híreknek +!
Hajrá cici ne hagyd magad+!
Majd megmuti az új cipőt és kabit?
Azért még gyors javulgatást kívánunk+!
Puszika Kitty

Kata és Tommy írta...

Biztosan nagyon szép lehet a rucid és a cipellőd. Majd mutizd meg.De ne csak úgy, hanem úgy, hogy rajtad van:-)))))
Ha már idáig eljutottál, ne hagyd magad lebeszélni a cickóról:-)))
Ha gondolod, van egy cikk nálunk erről a bizonyos kérdésről :-)))
Örülök,hogy jobban vagy. Ne is engedd vissza azt a fránya betegséget.
Puszillak:Tommy

Mia és Maja írta...

Örülünk,hogy jobban vagy!:)
Mi is várjuk a képecskét az új pipőkédről!:p;)
Képzeld,én mostanában jöttem rá,hogy nekem NINCS JUJÁM...:(((
puszika!!!

Névtelen írta...

Jaj drágám most olvasom,hogy beteg voltál:(
De hála mire ideértem addigra meg is gyógyultál:-)
Képzeld én is most kaptam új cipőt:-)
Ez már nem véletlen:-)
A képek újfent nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóók:-)
Sok-sok pusza neked,picibence

CsaCseLeV írta...

Csatlakozunk, mi is hiányoljuk az új szerelés bemutatását! Bizti nagyon csini vagy bennük!
Ó, de jó, hogy meggyógyulsz - de azért valami jó is volt a bajban, ugye? Látom rácuppantál a cicre, és kaptál is jó sokat!
Szép lett a puzzle - és hogyan teszitek ki? Nekünk is van hasonló, de anya még mindig a ragsztáson tűnődik.
Édes vagy a habok között!

Puszi: Csanádék.

agika írta...

Örülünk hogy jobban vagy,képzeld én is lebetegedtem:(
A gyógyszerbevételnél nálunk is sok a harc:((( Azért valahogy csak sikerül anyának beadnia-egyél is sok finomságot amit anya főz,hogy hamarabb megerősödj és teljesen meggyógyulj;)

Puszi:Dani

csupella írta...

Nagyon orulok,hogy jobban vagy!!Elhiszem,hogy anyukad kikeszult,hisz nem lehet konnyu minket betegen latni.
Azert kuldok meg par ellenállo puszit!

Rebeka és Annabella írta...

Hűűűűűűű, mennyi hab van a fürcsivizedben!
Örülünk, hogy már jól vagy!

Hajni & Rebeka

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.