2008. október 28., kedd

Repül az ídő.

Annyira,hogy azt sem tudom mi volt vasárnap.
Valószínűleg itthon gubbasztottunk.
Hétfőn meg ja igen de-ött már 9-kor kidőltem mert korán keltem és másfél órát aludtam.
Aztán 1 órakor elmentünk a Janikához.Ő is így aludt,úgyhogy Anyáink előrébb hozták a találkát.
Janika nagyon nyügis hangulatban volt.Először megint szeretgetett aztán megint belelendült és az orromat nyúzta,meg irányított.
De Én nem bántottam ám,sőt hagytam magam,mert tudtam,hogy rossz napja van de amúgy nagyon szeret.És különben is Andi (néni)mindig megmentett.
Játszottunk bent náluk,Janika kapott új játékokat azokat kipróbáltam,meg a mocija is bent volt azt is bejárattam.
Aztán kimentünk,ott belefeküdtem a homokba,és még a NYIANYIA-t(fűnyíró,Janika mondja így)is vihettem,pedig az nagyon ritka,mert az Janika kedvence.
Negyed 4-kor jöttünk is haza,mert tentizni ment,nagyon fáradt volt.
Miután hazaértünk egy kicsit Apáztam és Én is szundiztam egyet.Ébredés után rám is ragadt Janika rossz kedvéből és 5 percig csak sírtam.Aztán megbékéltem,és legóztunk.
Este megint Apával fürcsiztem,vele sokkal jobb,olyan jókat lehet vele bohóckodni,és nagyokat nevetünk.
Este elég későn aludtam el,de azért sikerült.

Reggel megint úgy ébredtem,hogy Anya nem volt mellettem.Rohantam is ki hozzá,de lehuppantam az ágyról.Anya már ott is volt és megmentett,sőt vissza is altatott.
Így sikerült fél 8-ig szundiznom.
A de-öttöt itt bent töltöttük,takarítottunk,játszottunk,meg néztem a kedvenc nótáimat a neten.
Aztán fél 12-kor elaludtam,de megint csak fél órásra sikerült a szundi.
Kajáltam aztán felhívtam a Mamit,meg a Papit,utána boltba mentünk.Vittem a mocimat is és meg is sértődtem mikor Anya nem engedte,hogy bevigyem.
Gyorsan vásároltunk aztán hazadobtuk a cuccot és mentünk egy kört.Felét motoroztam felét sétáltam.Utána még elmentünk Apa elé a gyárhoz,aztán haza.
Jött egy fekete ruhás bácsi (kéményseprő)aki elől a szobába menekültem,de csak pénzt vitt el Apától.Mikor elment kimerészkedtem és motoroztam ott bent.
Aztán megint néztem a kedvenceimet,de Apa azt mondta,most már neki is kell a gép,így kitessékeltek előle.
Anyát nyaggattam,és megint legóztunk.Nagyon szupit épített Anya ,képet is csináltunk de az majd csak holnap lesz,mert lemerült az elem a gépbe.
Utána bohóckodtunk,majd hisztiztem,aztán Apát húztam,hogy játsszon velem.
Aztán Anya úgy döntött előrébb hozzuk a pancsit,és még meg is kérdezte kivel akarok fürcsizni.
De Anya ez buta kérdés,hát persze,hogy APÁJÉ.

(Anya)
Köszönjük a köszöntéseket!!
Nagyon rendesek,aranyosak vagytok!!
És nem haragszunk senkire az utólagos köszöntésért!
Tudjuk,hogy nem egyszerű mindere időt zakítani.

2 megjegyzés:

Csanád, Csenge, Vali írta...

Ó, ez a Janika! Ne hagyd a nózid! De a Nyianyia tetszik!
És a kéményseprő - háát, nem is csoda, csupa feketében, brrrr.
APÁJÉ - hú, ezt biztos imádja hallani, az enyém is így volt a Csengénél.
Köszi a kipécézést, igyekszem!

Puszi: Csanádék.

csupella írta...

Milyen megerto vagy Janikaval?!!:)
De hat ki ertse meg a masikat,ha nem mi?:)
Volt nalatok kemenysepro?En csak keprol ismerem,de azon nagyon aranyos.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.