2008. október 16., csütörtök

Két nap termése.

Szerda:
De-öt takarítottunk,meg főztünk.Délben aludtam megint egy jó nagyot.
Du-án pedig betekertünk a faluba Janikáék elé,majd haza.
Itt voltak nálunk,int játszottunk megint az udvaron.
Volt itt a Papa is egy röpke pillanat erejéig,de ez alatt Janika a fogadott unokája lett,mert Janika is Papának hívta.
Aztán este mikor indultak haza még majdnem fél útig vissza kísértük Őket,aztán irány haza.
Útközben még összefutottunk Klaussal meg a szüleivel és megálltunk beszélgetni.Addig Én KAU-val kukuccsoltam az ülésből.
Aztán tényleg hazajöttünk,kaja,fürcsi,evés és alvás.

Szerda:
Reggel egyből azzal kezdtem,hogy megnéztem magam a képen ami a falon van és mondtam is,hogy Bianka.Aztán jött a TÉJÉ,FIFI.
Majd amikor már olyan mese volt ami nem érdekelt,kimásztam az ágyból,és Őseimet is kirugdaltam.
Kértem a TECI-t,megittam,megnéztem a FIFI-t meg a ÓI-t(Roary)aztán,nyügi,Anyán lógás,játék.
Anya összepakolt Én szét,szóval klassz volt.
Aztán ebéd után még nem voltam álmos,úgyhogy egy kicsit hagyott Anya randalírozni.Közben kisült a kenyér is és Anya letört belőle egy kiálló darabot amit eszegetett.Kicsit kemény volt,de a vékonyabb kevésbé kemény részéből kaptam amikor kunyiztam.
Azt be is tömtem egészbe és alig rágtam meg nyeltem is le.Ennek az lett a következménye,hogy a torkomon akadt,és sírni kezdtem volna,de az is elég furán ment.Anya erre lett figyelmes,rögtön kapcsolt,hátba vágott,fejre állított,kiabált Apának,hogy segítsen,rázott,itatott.Esküszöm és már azért üvöltöttem amit Anya művelt velem,mert a kenyeret sikerült a vízzel kiöklendeznem.
Aztán mindenkire rájött a remegés,mi meg bőgtünk Anyával.Na jó Én jobban.Aztán kaptam vigasz cicit,és elaludtam.
Mire felébredtem el is felejtettem az egészet,és még birkóztunk is egy nagyot Anyával.
Majd össze készülődtünk és mentünk a Janikáékhoz.
Itt még csak ketten voltunk,de ma különös találka volt,ugyanis Andi (Néni) megszervezett egy olyat,hogy még Alettáék,és Bencéék is eljöttek,így négyesben voltunk.Nagyon jó volt,sokat voltam Alettával azt hiszem jó barátnők leszünk.
Végig kint játszottunk,ettünk.Miután Alettáék és Bencéék elmentek mi még maradtunk egy kicsit de ott már bent játszottunk.
Ééééés,Janika ma először odakutyorodott Anya ölébe,és olvasgattak meg beszélgettek,és még Anya nevét is mondta,mert eddig Néninek hívta.Anya nagyon boldog volt ám,Én meg nem is féltékenykedtem,addig Én meg Andi (Néni)-val olvastam meg játszottam.
6 után értünk haza,vacsi ami megint balul sült el.Amíg telóztunk Apával Anya csinálta a virslimet.mellém tette Én meg egyből rávetettem magam.Volt sírás,de nem nagyon égette meg a kezem,mert amint megkaphattam a joghurtot a hűtőből amit közben kinéztem már el is hallgattam.
Aztán játék,pakolás,Anya össze Én szét.Majd egy jó nagy pancsi,közben kértem a TECI-t,pedig este nem szoktam inni,de most azt is megkívántam.
Még játszottam egy 20 percet aztán kértem a zsákom,meg ma először szóltam Anyának,hogy CICI,és már aludtam is.
A beszélőkémre nagyon büszke Anya,most már tényleg mindent mondok,sőt tegnap mikor Apa elment dolgozni már azt is mondtam,hogy EEE MEET.
Azt hiszem ennyi de ez így elég is,sőt sok is volt egy napra.

3 megjegyzés:

JucusMakeUp írta...

Még jó, hogy nem történt nagy baj :( Szétpakolni én is imádok, ma már mérges volt rám a mama is :d Puszi: Cori

Liliána és Armilla írta...

Jajj, Biuskám, jó, hogy nem történt baj!
Velem is volt már ilyen, amikor én is azért sírok, hogy úgy hátba ütnek, hogy nem tudom miért kaptam?
Anyum mindig nagyon nevet ha Téged olvas, mert mintha én lennék! Hihetetlen :-)
Ügyi vagy nagyon, hogy ennyi mindnet mondassz!
Sok puszi:
Liliék

Kata és Tommy írta...

Szia Te drága csacsogó csajci!
Azt hiszem, minket mégiscsak egymásnak teremtett a sors. Te beszélsz én meg kukán hallgatok / hallgatnálak:-) /
No neeeeeem.Nem akarlak magamra tukmálni csak......mondom:-))))
/BenceBarátom! Ne vedd sértésnek! Tudod! Csak álmodozom. :-)))/
Örülök, hogy nem lett semmi baj....Te kis mohó...:-)
Puszillak:Tommy

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.