2008. október 17., péntek

Többnyire képekben.

Mond,hogy CSÍÍÍÍZ!

Imádok fényképezni!!
Szóval ma irtó KACCC (klassz)napom volt!
Reggel korán ébredtem és nyügi is voltam de egy kis bohóckodás Apával meghozta a kedvemet.
Aztán 10 óra előtt Anya kirohant,hogy jött hozzánk valaki.Már mondogatta,hogy jön a DÁI (Dávid) meg a Móni.
Ők voltak.Megint itthon vannak,mert Ők amúgy messze laknak,és ritkán találkozunk(sajnos).
Már egyszer találkoztunk,Én nem nagyon emlékszem de Dávid nagyon szimpatikus volt,és rögtön vittem is játszani,meg bújtam hozzá,és szeretgettem.Szegény Ő viszont menekült előlem.




Aztán fordult a kocka,és miután felmérte a terepet és bemelegedett már Én menekültem előle.
Az Anyukája Móni mondta,hogy nem tudja mi történt de nem szokott ilyen lenni.De Én nem sírtam ám,hősiesen viseltem amikor elvette a játékokat.Már megszoktam.
Mint látszik a képen is Dávidnak lesz kis tesója,és úgy látta a doki bácsi,hogy kis csajszi lesz.


Mire indultak haza,ismét egy tündéri kisfiúvá változott,és akkor megint tudtunk kicsit együtt is játszani.Mindent egybevetve,mi(és ahogy írták ők is)nagyon jól éreztük magunkat.


Anyáék megbeszélték,hogy mivel még sokáig itthon lesznek Móniék, mindenképpen lesz még egy találka.Reméljük így is lesz!!
Dél körül mentek el,aztán kaja,majd alvás.
Anya kitalálta,hogy ebben a szörnyű időben ne üljünk itthon,elmentünk Dédizni.
Onnét a sulihoz mentünk,ott találkoztunk a Kerivel meg a Dórival.
Bementünk Patrikért a suliba,úgyhogy most már azt is tudom Anya hova járt suliba.
Kint voltak az udvaron a gyerekek,és mentünk megkeresni a Bátyust,de elszaladt előlünk.Annyira szeret suliba járni,hogy haza sem akart jönni.
A tanítónéni segítségével azért sikerült haza kutyázni.
Hozzájuk mentünk,és ott is voltunk du-án.
Én annnnnnnnnyira de annnnnyira jól éreztem magam,hogy azt elmondani nem tudom.
Nagyon sokat játszottam,de főként babáztam.Keri előszedte nekem Dóri baba cuccait,és fürdettem,öltöztette,altattam a babákat.
Sajnos nagyon hamar este lett,így jöttünk haza,de most nem ellenkeztem.
Itthon még gyorsan átmentünk a boltba,majd vacsi,játék,fürcsi.

És alvás.Jó éjt mindenkinek!!

5 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Milyen jó, hogy ennyi pajtásod van!
Jól esett, hogy kiírtad Annabella nevét. Köszi!

Puszi: Hajni

csupella írta...

Nagyon jo kis napod volt!!
Edes vagy a kepeken kis hosno!

Hello Kitty írta...

Végre ide értünk!
Nagyon köszönjük a golyót hogy nekünk is gurítottátok!
Arik vagytok hogy gondoltatok rám!
Jól esett nagyon!
Puzika Kitty

Mia és Maja írta...

CSIIIIZ!!!!

(Én imádok pózolni ;))) )

Nem kaptátok meg a meghivót?:o:o:o
Pedig elküldtük!!!
Mindjárt még egyszer elküldi anya!:)
puszika!!!

Csanád, Csenge, Vali írta...

Nahát, neked úgy megindult a beszélőkéd, hogy lassan te is diktálhatsz anyának - nagyon ügyes vagy! És ezek még attól féltek, kuka maradsz, hmm...
Édesen pasizol, no de neked könnyű, van egy Janikád, akivel jól kiismerheted a fiúkat!
Nagyon csini a nacid, igazi csajszis!

Sok puszi: Csanádék.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.