2008. október 19., vasárnap

Hétvége.

Jó hangulatban,kevés hisztivel telt.
Szombaton nem sok mindent csináltam,a játéké volt a főszerep.

Apa de-öt dolgozott,de du-án még vele is mókáztam egy kicsit.
Néztem a Csicsi-Nyuszitáncát.
Apa osztály találkozóra ment este,így megint kettecskén voltunk Anyával.
Az éjszaka is tűrhetően telt.
Reggel 7-kor ébresztőt fújtam,de csak Anya hallotta meg a trombitálást.Kicsit még lustiztunk majd megkezdtük a napot.
Apa később ébredt,utána vele voltam.Megint nagyokat kacagtunk.
Délben ebéd,alvás,majd ébredés után öltözés és irány Seregélyes.
Mamiékhoz mentünk.Nagyon jól éreztem magam,és annyi dicséretet kaptam,hogy nem győztem pironkodni.
Egyszer aztán ismét nagy készülődés,öltözés,és a Papa elment kocsival,mi meg utána gyalog.
Nem fogjátok kitalálni hová vittek!
Templomba voltunk.Nem nagyon emlékszem rá,de Anya azt mondta egyszer már voltam itt,csak épp bőgtem.
Most jobban viseltem,negyed órát kibírtam,aztán kivonultam.
Persze körbe néztem mindent aztán találtam egy nagyon érdekes vízzel teli tálat amibe nem engedtek pancsolni,így már nem is volt érdekes a dolog.
Kimentünk Anyával és sétáltunk,meg gesztenyét gyűjtöttünk.
Találkoztunk egy kisbabával is akit megnéztem,és már jött is a Mami.
Hazamentünk,ettünk,nagyon éhes voltam.Aztán vártam a Papát.Már az ajtóba toporogtam,hogy mikor jön meg már végre.
Még játszottam egy kicsit,meg a Mami felvitt az emeletre is,ahol Anya szedett össze egy pár könyvet nekem.
Aztán jöttünk haza.Elaludtam a kocsiban,de csak 10 percet szundítottam.
Majd megnéztem a könyveket,olvastunk Anyával,aztán fürcsi,haj mosással.Nem tudom írtam-e már,de kb másfél két hónapja nem sírok haj mosásnál,sőt nem is ellenkezem,hanem segítek.
Még a szárítást is csendben végig várom.Ezért is be szoktam gyűjteni az elismeréseket.
Ma nem voltam álmos túl korán,úgyhogy belefért még egy kis játék,szétpakolás,és tv-zés a ruha kupac tetején.
Anya azt mondta vasalni kell őket,Én csak segítettem.

Jól elfáradtam,de csak most nem rég aludtam el.

3 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Dícséretes dolog, hogy ilyen ügyesen bírtad a tempomban!
Mi is már nagyon szeretnénk elvinni Rebekát!

Puszi: Hajni

Kati írta...

Rád aztán buknak a pasik! ;) (A végén mindig menekülnöd kell előlük. Janika is, meg Dávid is... ez igen!:D

Hű, de szereti anyu, amikor én is "segítek vasalni" :S. Úgy látszik a te anyukád jobban viseli. :)

Ügyes voltál a templomban, legközelebb még tovább bírod majd.

Hello Kitty írta...

A Csicsit én is szeretem!
Nagyon tudok ám rá táncizni!
Látom a te hajad is már csattal van összefogva!Az enyém is ilyen hosszú volt de anya nem bírta tovább és levágta galád módon!
Apa is haragudott érte nem csak én!
Sok puszika Biusom
Kitty

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.