2008. október 21., kedd

Szuper napok,illetve Doki néni.

10.20.Hétfő.

Reggel elindultunk vásárolni.
Nagyon örültem és persze megint egy csomó mindent kaptam.
Kaptam egy fellépőt amit most széknek használok de azóta csak azon üldögélek.
Kaptam gyurmát formákkal és egy mágnes készletet amit a hűtőre lehet rakni.
Meg persze kaját,rengeteg finomságot.
A bicajok kipróbálását most sem hagytam ki és a hisztit sem mikor leszállítottak róla.

Ezért hazafelé bementünk a Papihoz és elhoztuk a bicót ami a Patriké volt.
Meg is csinálta nekem Apa,már fel és leszállok egyedül,de tekerni még nem tudom.Esni viszont már tudok vele.

Mivel azzal akartam mindenáron bicajozni Anya elvitt inkább mocizni,de fél utcánál meguntam,és azt akartam,hogy vigyen.Nem díjazta az ötletet,és leszerelt azzal,hogy megyünk akkor a játszira.
Útközben találkoztunk a Klaus Anyukájával,és ki is hozta hozzám a Klaust.



Egy nagyon szuper du-ánt töltöttünk el együtt.
Még be is jöttek hozzánk és itthon is játszottunk.
Este aztán kértem Anyát,hogy játszunk a KEKE-s játékkal a gépen és itt kötöttem ki.Jó volt.
10.21.Kedd.
Ma de-öt csak játék volt,aztán bolt meg egy rövid séta,majd alvás.
Utána meglátogattuk a Doktor nénit ugyanis Anya tegnap felfedezett egy csúnya hólyagot a számba.
Nem fáj,mert ugyan úgy ettem,ittam mint eddig.
Biztonság kedvéért azért átmentünk és megmutattuk a Doki néninek.
Nagyon sokan voltunk és a Doki néni is késett,de miután bemelegedtem már mindenkit elbűvöltem a mosolyommal és a huncutságommal.
Ott volt a szomszéd nénik,Manyika néni is és nagyon rendes volt mert beengedett minket.
A nyelvemet viszont most semmi pénzért nem akartam kidugni,pedig kaptam fecsit is meg spatulát is.De ez nem volt olyan csábító,hogy ezért én bármit is csináljak.
Nagy nehezen bejutott a Doki néni a számba,és megállapította,hogy valami fertőzés,és csak kenegetni kell,amit már eddig is megcsináltunk.
Mikor végeztünk és kijöttünk,mindenki megdicsért hogy nem is sírtam,milyen ügyes voltam.
Apa pár percel utánunk ért haza,és Én már rohantam is utána,kint is maradtam,míg tele nem raktam a pelust és be nem cincáltak.
Nem sokkal utána jöttek Janikáék,és ismét remek du-ánt csaptunk.
Szeretete most viszonzásra talált,mert most Én is ölelgettem,meg letepertem,és most nagyon ügyi volt mert nem bántott.


Nagyon jól eljátszottunk együtt.

Miután elmentek,még játszottam,ettem is egy kicsit,és fürcsiztem.

Ez itt az új pizsim,ezt is tegnap kaptam.

Azért térünk vissza a kezes lábas sztorihoz,mert a hálózsákban szenvedek,a paplant meg nem bírom,folyton kitakarózom.

Anya szerint édi vagyok benne.

5 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Nekem is hasonló pizsim van és imádom!
A dokinénit én jövő héten látogatom meg - szurira megyünk hozzá.

Rebeka

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Anyának igaza van,tényleg édi avgy az új pizsidben,és mennyi mindent kaptál :) A játszóteres képek is klasszak,jó,hogy volt kivel játszanod :)
Puszi

Kata és Tommy írta...

Hmmmmmmmmm..............naggggyyyyyon csini:-))))))))
Puszillak:Tommy

csupella írta...

Mennyi szuper dolgot kaptal!Es mar van bicid?Es tudsz vele esni?:))
Azert csak ovatosan.
Kellemes kis tarsasagod volt!
pusz

Hello Kitty írta...

Nagyon csini vagy az új pizsibe!

Puszika Kitty

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.