2008. szeptember 23., kedd

A mai nap folytatása.

Hát Csupella barátomnak válaszolnék legelőször.
Nem sajnos még nem végeztünk,de már tényleg nem sok van hátra.Sajnos Apa melózik,meg focizik,meg a többi dolog,és hát így elég nehezen haladunk előre.
Nem sajnos még mindig nem foglalkozik velem Anya annyit amennyit szeretném,úgyhogy ma ismét kiabáltunk egymással,mit kiabáltunk üvöltöttünk.
De lássuk sorjába.
Mikor Anya látta,hogy elfoglalom magam,(megint bicóztam,meg a kutyust bicóztattam)nekilátott a takarításnak.Amikor ezt észrevettem azonnal nekiáltam nyüglődni.Először megölelt Anya abbahagyta a melót,láttam,hogy rám figyel mentem tovább játszani.Aztán megint észrevettem,hogy melózik,és megint nyüglődtem.Megint megölelt,abbahagyta a munkát,Én meg megint játszottam tovább.Ezt egy párszor így lezongoráztuk,de egy idő után Anyának unalmassá vált.Hagyta,hogy nyüglődjek aztán sírjak aztán üvöltsek.Végül megsajnált felvett,elaltatott.Amint letett az ágyba rázendítettem.Kezdtük előröl az altatást.Elaludtam,letett,üvőltöttem.Odafeküdt mellém,megnyugodtam,és jókedvűen dumáltam mint aki nem is álmos.
Erre Ő felpattant és kivonult a szobából,hogy akkor nekiáll főzni.
Én meg nekiálltam sírni.Menet közben rátaláltam egy játékra ami 5 percre elterelte a figyelmemet,aztán újra rázendítettem.Sírtam,bőgtem,üvöltöttem,visítottam,Anya meg hagyta.Felhangosította a zenét,hogy ne is hallja.Nem érdekelt túl visítottam.
Na ekkor Anya agya eldurrant,és elkezdett Ő is ordítani velem,hogy hagyjam most már abba,mert elege van az állandó de-ötti hőbölgéseimből,bla,bla,bla.
Néztem rá nagy szemekkel,még a bőgést is abbahagytam,gondoltam biztos elmentek otthonról.Hagytam had tombolja ki magát,tudtam,hogy úgyis Én győzök és a vége az lesz,hogy felvesz és megszeretget.Így lett.Sőt felöltöztetett és még sétálni is elvitt.
Mire hazaértünk mindketten lehiggadtunk.Ebédeltünk,és utána már nyoma sem volt a dilinknek.Én egyedül játszottam Anya meg olvasgatta a naplókat.
Aztán fél kettőkor sikerült elaludnom,de mire Apa hazaért már fent is voltam.Mondta is,hogy várt bennünket.
Aztán ettünk Apával is,majd Anya összepakolt,meg felpórszívozott.Felöltöztünk és kimentünk az udvarra.
Amíg Anya füvet nyírt,meg kertészkedett,Én mociztam,füvet nyírtam,taxiztam.
Találtunk KEKEKÉ-t is(béka) Anya megmutatta milyen is élőben.Meg akartam fogni de nem engedte.
Aztán Én meguntam a kintlétet és bejöttünk Anya azt hitte álmos vagyok és próbált elaltatni,de hamar rájött,hogy ez most nem fog összejönni.Inkább mesét néztünk.
Utána meg jöttem,mentem intézkedtem.
Aztán Apa elment focizni,adtam neki puszát,meg az ablakból integettem is,meg dobtam is neki kérés nélkül puszát.
Utána fürcsi,és 8-kor már aludtam is.

Így bicózom.

5 megjegyzés:

Csanád, Csenge, Vali írta...

Naggyon vagány a bringád! És milyen ügyesen mész vele - törékeny tárgyak, el az utamból!
Kitartás anyának a felújítás hátralévő idejére! Meg neked is!

Millió puszi: Csanádék.

Mia és Maja írta...

Jaj,ez nekünk is nagyon ismerős...:s
Anya nagyon sajnál,amikor kiabál velem,de sokszor kihozom a sodrából...:$:s
Ügyesen bicajozol!:p:)
puszika!!!

Toto és Nyucka írta...

Ismerős-ismerős!!!
Ez bizony nálunk is így van, ha elszakad az a bizonyos vékony fonál...
Megvárom amíg édesanya befejezi a monológját:-), majd elkezdem mondani én a kis saját nyelvemen, hevesen gesztikulálva:-)
Ilyenkor nevetés lesz a vége:-)
Tudom ám, hogy anyukád miért nem engedte meg, hogy kezedbe tarts a békát..
Mi lett volna ha megpuszilod? :-)
Puszillak:Tommy

picibence írta...

Szia Drágám már nagyon hiányoztál Nekem,csak sajna a netünk szórakozik,így nem tudtunk olvasni Téged,de most bepótolok mindent:-)
Hú hallanád sokszor,hogy az én anyám is mit meg tud ordibálni,sokszor mérgében még a nevünket is keveri:-S
Nagyon szép lett már a lakásotok,ügyes apukád és anyukád van:-)
Képzeld ha minden jól megy akkor nálunk jövőhéten fognak nekiállni a cseréknek,remélem engem is bevesznek majd a buliba:-)
Pusza,picibence

Ja, anyám kicsit feledékeny mostanság és érdeklődik,hogy mikor is lesz az a meglepi NAP?

Kati írta...

Nem az a lényeg, milyen tempóban haladtok, hanem a végeredmény. :)
Micsoda bicó! :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.