2008. április 2., szerda

Méelegelés.

Sajna nem jó híreket tudunk írni,bár...nem vészes a helyzet,és igyekszünk,hogy rendbe jöjjön.Szóval az elmúlt 3 hétben fogytam 30 dkg-ot.Ez betudható a betegségnek,és annak,hogy elindultam,és egész nap megyek.Ennek ellenére,Éva néni írt fel nekem valami olyat amit minden kajámba bele kel tenni majd,és attól állítólag hízni fogok.Illetve egy tápszert is kaptam amivel a főzőiket kell sűríteni.Na ezzel csak az lesz a gond,hogy azt eszem amit Anyáék.Mindegy próbálkozunk.Ma azért egész jól belehúztam,és Anya is engedékenyebb lett.Nem ettem meg ami ebédre volt,és kaptam kakaós csigát az nagyon ízlett és sokat is ettem belőle.Illetve beszereztünk egy csomó rágcsit,hogy hátha.......

Ja az éjszakám a pocsék volt.....másfél óránként ettem.Reggel 6-korill.3/4 7-kor is fent voltam.Akkor annyira bepöccent Anya,hogy ébresztőt csinált.Igaz nyűglődtem,és 9-kor el is aludtam.Utána mentünk a védőbe.

Indulás előtt.

Hamar végeztünk hazajöttünk ettem,majd átmentünk boltba.Zsuzsa néni ráért és megdajkált,meg együtt csuktuk be a boltnál a nagykaput is.Hazajöttünk,evés,játék,majd mentünk Ata elé.Megint haza jöttünk,ettünk,aludtunk,és mentünk Fehérvárra elemózsiát venni.Hazafelé bementünk Papiékhoz,mert Anya azt mondta kell egy kis energiát és jókedvet össze szednem a Manóktól mert nagyon hisztis és dilis lettem.Sikerült is feltöltődnöm.Hazajöttünk,és amit kaptam haj gumit a hajamba rakták.Bevittek a tükörhöz,na azt látni kellett volna.(Az arcodra tetted a kezed,mintha közben azt gondoltad volna-Atya isten mit csinálnak ezek velem?? - Anya)Aztán ettünk,majd nasiztunk és most még játszom.Hamarosan fürcsi,és kíváncsiak vagyunk ma mikor dőlök ki.


Tegnap lemaradt ezért most pótolom.
Mától leírom az édes kis beszólásaidat,és cselekedeteidet is.
Tehát a tegnapi.
Amikor indultunk Fehérvárra Apa rakott az ülésedbe ami most az Anyós ülésen van,mert amikor csak ketten megyünk nekem így kényelmesebb.
Apa beült melléd,és Te elkezdtél kiabálni,hogy nem.(Amúgy is ilyen napod volt,hogy semmi nem tetszett.)
Apa megkérdezte:
-Mi van?Nem jó Velem utazni??
Erre Te:
-NEM.
Hát nagyon nagyot kacagtunk.

És az újabb megfigyelés:
Ha valaki útban van arrébb tolod.A gyerekekkel úgy játszottatok,hogy Apa fogott,és Ők futottak feléd(ezt imádod)és mikor Patrik megállt egy puszára,már toltad is el,hogy menjen vissza és szaladjon feléd.
Van egy "szavad"amit egyenlőre nem tudok beazonosítani ez a ijátáááááá.
Gondoltam az adjál-ra,mert akkor is kiabálod,ha cicit kérsz,vagy a hagyjál-ra,is mert amikor már nem kértél enni kérdeztem,hogy elég volt,hagyjalak és arra is bólintottál,meg mikor nem volt kedved pelust cserélni akkor is kérdeztem,hogy hagyjalak és ezt kiáltottad.
Majd kiderül.

1 megjegyzés:

agika írta...

Szerintem sem olyan nagyon nagy gond az a 30 dkg!A betegségek sajnos étvágytalansággal járnak:(
Legközelebbi mérésnél már tuti nem lesz gond;)
Anya nekem is néha a főzimet a pépemmel sűríti,így még jobban is ízlik;)
Csini lehetett a frizurád!Van róla fotó?:)
Kíváncsiak vagyunk;)

SZÉP ÁLMOKAT KÍVÁNUNK:)

Pussz: Danci és Ági:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.