2008. április 3., csütörtök

Végre egy nyügi mentes nap.

Egy kicsit jobb éjszaka után,fél 8 körül ébredtem.Még kicsit lustiztunk Anyával,aztán felkeltünk,majd öltözés és reggeli.
Köszönöm a sok bíztató szót,nagyon jól estek,és bizony a mai evésemre nem is lehet panasz.
Reggelire megettem egy zsemle belét,és 2 szelet párizsit.
Utána összepakoltunk Anyával,aztán 10 körül ettem egy fél banánt.
Aztán megint játék következett,majd átmentünk a boltba.
Hazajöttünk,cici és alvás.Több mint 1 órát aludtam.
Egy kicsit még ébredeztem és ebédeltem.
Anya kotyvasztott nekem fini főt-sült krumplit,husival,és amit kikészített(nem túl nagy mennyiség)jó 3/4 részét megettem.
Aztán megint egy kis játék,és mentünk Ata elé.Ma voltunk utoljára mert,ha nem szólnak közbe(és nagyon reméljük,hogy NEM!!!)akkor itthon lesz velünk 11 napot.Hurrrrrrrrá.
Hazajöttünk,Ata hozta a kaját a gyárból,és megint ettem velük,Anya szerint hozzám képest egész szép mennyiséget.
Utána megint játék,jövésmenés,és közben a napocska is újra kisütött.Ezért kimentünk Anyával.Sétáltam egy keveset aztán cipeltettem magam.Elmentünk Dávidék fele,hogy megbeszéljük a holnapi napot,mert megyünk a Baba tali mondókás foglalkozásra,és Ők is jönnek.
A holnapi nap úgy jött össze,hogy mivel a már kettőt is ki kellett hagynunk a saját csoportunkból a Védő néni mondta,hogy mi is nyugodtan elmehetünk holnap is.Amúgy is választhattunk,hogy melyik csoportba akarunk menni,mert 1 éves kor alatti,illetve 1 éves kor feletti van.Mi az 1 év alattiba kértünk magunkat,mert a kicsikkel még jobban kijövök,meg Anya félt is,hogy a nagyok nem figyelnek rám és fellöknek,megdobnak,megütnek,stb.......
Itt egy kép a multkoriról,a Dávid és a Janika barátom is rajta van.
Most kaptuk meg ezért csak most kerülnek sorra.
Szóval Dávid akkor kelt fel,így bementünk megvártuk míg felöltözik.Addig Én jól körbenéztem a lakásba.
Utána mentünk,elkísértük Őket a boltba,majd bejöttünk a játékokért és kimentünk a játszóra.Sajnos a buta bácsik kicsit tönkre tették,mert vágják le a korhadt fa ágakat és az egyik nagy ág ráesett a mászókára és letörte az egyik korlátot.
Igaz azt Én még nem használom,de az egész játszótér tele van ágakkal,mert nem szedték össze,meg forgács darabokkal.
Na mindegy azért most is jó volt,bár estem is,kaptam a nyakamba egy lapát homokot Bencétől,meg Dávid is bírkozni akart velem és rám ugrott.Ő még nem tudja,hogy Én ezt nem bírom még.Nem lett bajom,inkább csak megijedtem.
6 körül jöttünk be,mert akkora már elég hideg lett.
Cicztem,utána ettem megint 1 zsemi belét párizsivel,meg most Apával csokit is nasiztam.
Evés közben már majdnem elaludtam,de Anya örömére mégsem.Azt reméli ma is korán elalszom.
Tegnap is 3/4 9-kor már szundítottam.
A mai tetted:
Reggel még az ágyban feküdtünk amikor Apát kerested.
Mondtam,hogy :
-Nincs itthon,dolgozik.De holnaptól sokáig itthon lesz velünk,jó?
Erre Te:
Bólintottál.
Majd felkeltünk,kijöttünk a nagyszobába,körbenéztél,majd kimentél a nappaliba ott is terep szemlét tartottál.Vissza jöttél és megint Apát kerested.Megint elmondtam,hogy mi a helyzet(kapu előtt adódó gólszerzési lehetőség.)
Erre Te ugyan úgy bólogattál és még mondtad is,hogy ja(jó).

2 megjegyzés:

agika írta...

Szuper lehet ez a baba-mama klub;)

A játszóterezés is,bár azok a bácsik igazán csinálhattak volna maguk után egy kis rendet!!!

Akkor holnaptól Atázhatsz:))) Biztosan szép napok lesznek-ha együtt az egész család:))))

Örülök,hogy ismét van étvágyad,sejtettük,hogy nem lesz ezzel gond;)

Puszi:Ági és Dani

csai írta...

Nagyon jó, hogy Apa itthon lesz Veled. Nasizni én is nagyon szeretek az utóbbi időben, Anya bánatára!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.