2008. április 27., vasárnap

Ma megint jó napom volt.

Tegnap este nem kaptam végre kúpot.
Viszont ebből az következett,hogy többször ébredtem.
Reggel fél 8 előtt már fent voltam,és Apa mellett ébredtem.
Nem is kíméltem ám tovább,rögtön rá is vetettem magam.Még így is nehezen ébredt fel.
Öltözés és reggeli után,kimentem a konyhába Anyához és együtt főztünk.
Na jó Én zsemlét csipegettem a konyha pulton ülve,Anya meg készítette az ebédnek valót.
Apa meg mesét nézett helyettem.
Amikor meguntam mentem játszani,Anya meg befejezte a munkát.
Aztán 10-kor kimentünk.
Apa szedte fel a füvet,mert csinálnak kertet,Mi meg nekilátunk kitakarítani és lemosni az autót.
Amíg Anya takarította addig Én a kormánynál ültem és vezettem.De aztán észrevette,hogy állítgatom a tükröt és ezt nem díjazta,így az ülésembe kerültem.
Aztán mikor mosta,még mindig ott ültem,de aztán kiakartam jönni mert megijedtem a víztől.
Apa vett ki,de Anya elcsalt,hogy inkább neki segítsek.
És úgy is volt.Kihozta nekem a szivacsot és segítettem lemosni az autót.
Mire végeztünk,nagyon elfáradtam,és kicsit vizes is volt már a pulcsim.
Még megnéztük Apát,és neki is segítettünk kicsit.
Én azzal,hogy a szerszámait piszkáltam.
De a talicskában való utazást sem hagytam ki.
Aztán Anya bement befejezni az ebédet,Mi meg maradtunk.
Én önállósítottam Magam és jöttem mentem az udvarba.
Egyszer gondoltam egyet,be akartam menni,de az első lépcsőfokról lebukfenceztem.
Anya rohant ki,és hozott be de nem lett semmi bajom.
De ez ok volt egy kis extra cicizésre.
Apa is bejött,megvigasztaltak,levetkőztettek,pelus csere,és ebéd.
Aztán játék,és ismét egy baleset.Elcsúsztam a padlón.
Egy kicsit sírtam,de mentem is tovább.
1/2 1-kor buktam ki,és mikor Apa indult dolgozni akkor ébredtem.Megéreztem,hogy bejött elköszönni.Kicsit sírtam is utána.
Aztán öltöztünk és ismét mentünk a Mamiékhoz.
Útközben beugrottunk Keriékhez megnézni hogy haladnak.Ha ilyen ügyik lesznek Május végén költöznek.
Aztán mentünk tovább.
Megint csak Mami meg Papi volt otthon.De így is nagyon jól éreztük magunkat.
Teljesen el voltam kényeztetve.Azt sem tudták hogyan ugráljanak körül.
Nagyon jó volt.
Voltunk kint az udvaron is megtaláltuk Patrik régi motrát,azzal játszottam de menni még nem tudok vele.
Aztán bementünk ettünk sütit,megjött a Keri,vele is bohóckodtunk egy sort,majd próbált Anya elaltatni,de akkor hívta Apa és nem ment az alvás.
Még kicsit játszottunk,de 6-kor el is indultunk haza mert nagyon fáradt voltam.
Így ki is dőltem hazafelé.
Fél órát aludtam,ettem,de elég nyügi vagyok.

6 megjegyzés:

csai írta...

Milyen szép vagy :OOO Annyira elvarázsolódik az arcuk alvás közben nem??? :)

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Jajj,szomorúan láttuk,hogy ti is elpártoltatok :( De azért jövünk ide is :) Nagyon szép vagy,ahogy alszol :)
Puszi:Luca és Tündi

csupella írta...

Nagyon aktiv napod volt!!,sokat segitettel!!:)
Gyonyoru vagy az alvos kepen!,is:)

agika írta...

ÜGyes vagy hogy segítettél autót mosni;)
Az esésekkel vigyázz,nehogy úgy járj mint én a hatalmas púpommal a homlokomon;)

Édes a kendős fotód:))))

Puszi: DAnci:)

Kata és Tommy írta...

Nagyon nagy segítsége vagy apának és anyának.
A lépcsővel meg vigyázz! Nekem sem megy még jól, azzal vígasztal édesanya, hogy még pici a lábam :-)
Ugye milyen jó a mocit tologatni? Nem is kell felülni rá:-)
Puszillak:Tommy

Mia és Maja írta...

Akkor tegnap ilyen esés-kelés napod volt!:)
Szerencse,hogy ilyen lazán vetted a dolgokat..;)

Szép vagy a képeken,mint mindig!:)
Legyen szép estétek!
puszika

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.