2008. március 26., szerda

Javulás.

Már jobban vagyok.
De-öt mentünk a Doki Nénihez,és szerencsénk is volt,mert Anya még a kabátját sem tudta levenni már be is mehettünk.
Doki néni megnézett,és már nem volt szájszagom.
Kaptam is Tőle egy spatulát megint, az egyik asziasztenstől Anikó nénitől egy hercegnős csoki pénzt,és még egy matricával is utánam jött a Doktor néni.
Ebédnél Anya adott főtt krumpli-répát,de az ki is jött belőlem.Megint jól beijedtek.
De hát azt épp akkor csak nagyon nem kívánta a pocim.
Azóta már ettem almát,meg Anya pirítósból is jó sokat megcsócsáltam.
Csak azt a sok gyógyszert amit belém tuszkoltak........fúúúúúúúj de úúúúútááááállllllooooom!!!!Du-án egy kicsit szenvedtem,mert a kaksi az már 3 napja nem jött ki,és már Apa meg Anya is segíteni próbált,simizéssel,masszírozással.Teát is készített nekem Apa,de mire az kihűlt olyat rottyantottam,hogy mentem zuhanyozni,meg utána szellőztetni kellett a szobába.Akkor persze Apa meg Anya fújjolt.

3 megjegyzés:

agika írta...

Örülünk hogy jobban vagy:)
Sebaj-egy kis szagtól még nem kell fújjolniuk igaz?;)a lényeg hogy végre kijött aminek ki kell;)

Pussz: Danci baba:)

csai írta...

Ezt örömmel olvastam, hogy jobban vagy! Hát hogy Nekik semmi sem jó! Ha nincs kaka az a baj, ha van, meg zavarja a szaga :pp pedig senkié sem rózsaillatú ;) ugye??? ;))

csai írta...

Remélem nem Anya miatt cseréltétek le a vonalzót! :o

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.