2008. március 27., csütörtök

A napom.

A de-ött az valami borzalmas volt.
Nagyon sokat nyüsziztem.
Próbáltak Anyáék lekötni játékkal,Előkerült a régi kukackám is,egyszerűen imádtam.
Sajna az semkötött le túl sokáig.Aztán még Micimackós mesét is vetítettek nekem,de az sem segített.
Apa azt mondta ma is karonülő vagyok.
Ebéd után Anyával elmentünk babakocsival sétálni.Elég jól bírtam.Csak az utcánkba érve akartam cipeltetni magam,azt viszont Anya nem akarta.
A vége csak az lett,hogy kiharcoltam,hogy haza cipeljen.
Apa kint volt füvet nyírt.Az idén elösszőr.Már tavaly is lekötött,de most ki is próbáltam.
Elösször Apa cipelt,aztán egyedül is tolhattam.
Élveztem nagyon,még meg is tapsoltam magam,olyan ügyes voltam.Aztán egy picit megturkáltam a földet is.És sokat kiabáltam Atának is.
Végül bejöttünk,ettünk,(mert már jól vagyok),majd aludtam egy keveset.Ez volt az első és utolsó alvásom.
Ébredés után is nyügi voltam,akkor jutott eszébe Anyának,hogy a nyaklánc lemaradt reggel.Hoztuk is Apával és feltettük.Nem is volt utánna velem gond.Gyönyörű szépen eljátszottam egyedül.
Du-án még néztünk egy kutyusos filmet,nagyon aranyos volt.Közben azért szorgoskodtam.
Letakarítottam a taximat,és rájöttem hogyan kell le és fel szálni rá.
Hamarosan itt a fürcsi ideje,és azt hiszem durmolok egy hatalmasat.
dátum:

3 megjegyzés:

agika írta...

Nagyon örülünk hogy jobban vagy és visszatért az étvágyad is;)
Füvet nyírtál?De ügyes vagy:)
Komoly segítséget jelentesz Apáéknak:)
Nagyon ügyi vagy hogy a taxidat is letakarítottad:)

Jobbulást kívánunk!:)

Pussz: Danci baba:)

2008. március 27. 21:25
csai írta...

Büszkék lehetnek Rád, hogy már ilyen korán besegítesz! Tegnap én meg egy kisbabát altattam el, képzeld el. :)

2008. március 28. 9:02
Marietta írta...

Végre rájöttünk miért nem tudunk írni . A tűzfal valamiért blokkolta ezt az oldalt:-O
Ügyesen nyírod a füvet:)Látjuk beteg vltál örülünk hogy jobban vagy:)szavaztunk rád a babaszépségversenyen:)
Puszi Milán és Marietta

2008. március 28. 13:11

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.