2010. április 29., csütörtök

Ismét DÍJ egyszerre kettő is!

Megint díjakat kaptunk,annak ellenére,hogy mostanában ennyire hanyag és rendetlen vagyok a blogozás terén.
Ezuton is nagyon szépen köszönöm Ágí,hogy gondoltál ránk!

Egy kis kiegészítést még ide írok(05.05.)Most olvasom egy Hsz.-ben,hogy más is volt olyan drága és gondolt ránk.
Ne haragudjatok,de mostanában tényleg nagyon nagyon nincsen kedvem blogozni ezért is nem vettem észre.
Köszönöm nektek Csupella és Anita!!!

Az első a mosolyt csalogató díj.
A "mosolyt csalogató" díj egy vicces történetet kér.

Nálunk abból nincs hiány de tegnap éppen történt egy amin oriásit sikerült nevetnem.

Bius kint volt Apával és a garázs előtt a téli gumikat mosták le,rendezték el.

Apa szépen sorban felállította a gumikat,hogy megszáradjanak.

Bius megfogta Apa kezét,odaállította a gumik mellé majd Ő is Apa mellé ált szépen a sor végére és közölte Apával:APA SZÁJADJUNK.

A blogbarát díjért jellemzést kell írnom Biusról.

Amit általában elsőként szoktam emlegetni,hogy Bius nagyon tud szeretni,hízelegni,bújni és Ő is nagyon kis szeretetre éhes imádnivaló kis bestia.

Hát igen a hiszti miatt bestia,sajnos ez a legrosszabb tulajdonsága,hogy nagyon hamar be tud mérgesedni ha valami nem úgy sikerül ahogy azt ő szeretné és abból rögtön hiszti lesz.

Nagyon szeret mesét nézni,a "mütyürökkel" (apró állatkák mese figurák) játszani.

Imádja Karinát,sokat segít körülötte,folyton rendezi.

És nem csak a hugit,de mostmár barátai is vannak.AJCSI A BAJÁTNÖM mondja mindíg,várja,hogy találkozzanak és ügyesen el is játszanak már együtt. Martin az új kisbarát akit nagyon sokat emleget és örül ha találkoznak.Meg persze őket is próbálja irányítgatni.

Szeret csavarogni,jönni menni autózni.Ha valaki indul már megy is vele.Minden reggel öltözésnél megkérdezi,HOVA MEDÜNK?

Akik tőlünk a díjat kapják:

Bence és Kitty

Bianka

Boti és Boldizsár

Csanád Csenge és Levente

Dani és Era

Emike és Lacika

Lilike és Armilla (akik sajnos most eltűntek)

dátum:

5 megjegyzés:

Kati írta...

:-)

2010. április 30. 23:08
Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Köszönjük szépen!

2010. május 1. 13:03
Era és Dani írta...

Nagyon köszönjük a díjat!
Mi sem vagyunk túl gyakran,leginkább csak hétvégén,így bocsi,hogy nem tudtalak időben tájékoztatni a majálissal kapcsolatban.De nem vesztettetek túl sokat,csak a szokásos zsibvásáros-vidámparkos buli volt és langyi fellépők.Mi is csak a vidámparkban voltunk(pénznyelde!!)
Az iwiw-en Alberczki Erika néven futok!
Puszika: Dani és Era.

2010. május 1. 22:50
csupella írta...

Ezeket a díjat tőlünk is megkaptátok.:)

2010. május 3. 19:01
Liliána és Armilla írta...

De tündérek vagytok! Köszönjük! Ismét vagyunk!
Puszi!

2010. május 5. 16:27

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.