2010. április 27., kedd

:@@@@

Már napok óta próbálok leülni és írni,de semmi kedvem nincsen hozzá.Most sem sok,de annyira készen vagyok/unk,hogy muszáj kiírni magamból a dolgokat.

Amióta nem írtam elég sok minden történt velünk,jó is és sajnos rossz is.
Mint írtam Dédipapa elment.Beteg volt,tavaly nyáron kezdődött.
Mindig reménykedtünk,hogy jobban lesz,és most is haza vártuk a kórházból.

Én elég rosszul viselem,szerintem ezt is biztosan érzed.
El is mondtam neked és próbáltam a te nyelveden elmondani,hogy megértsd.Mondtam,hogy Dédipapa felment az Angyalok közé,mert ott nem lesz már beteg,nem fog fájni neki semmi és hogy sokkal boldogabb lesz.Te meg kérdezted,hogy létrán ment fel Dédipapa?Én is mehetek?
Mondtam,hogy nem,te nem mehetsz.
Egész nap csak kérdezgetted,hogy Dédipapa felment Angyalokhoz?Nem látjuk többé?Nem beteg?Jól van?
Szóval nem volt egyszerű.
23-án Pénteken volt a temetés,addig Zsuzsa nénivel voltatok,utána meg jött haza Apa értetek,és elhozott benneteket.
Aznap volt a találkozásunk 6-dik évfordulója amiről egy mondatban megemlékeztünk.

Vasárnap a házassági évfordulónkon úgy döntöttünk,hogy szükségünk van a kikapcsolódásra és délután elmentünk csavarogni.
Lementünk a Tópartra,sétáltunk egy nagyot,majd elmentünk Auchanba,vettünk pezsgőt,amit itthon este megittunk.Kicsit ünnepeltünk.
Te azt mondtad,hogy NADON SZUPEJ VOLT EZ A NYAJAJÁS.

Apa itthon van a héten szeretne pihenni,agyilag kikapcsolni,mert neki is sok a meló,meg minden ami mostanában velünk volt.Te teszel róla,hogy ez se sikerüljön.
A hisztid ami állítólag DAC KORSZAK szerintem annak a háromszorosa.
Annyira kikészítesz minket,hogy egyszerűen már nem tudjuk mit kezdjünk veled.Már semmi nem segít.Se szép szó,se kiabálás,se üvöltés,se büntetés semmi,egyszerűen semmi.
Már ott tartunk,hogy a naptárba írom,hogy milyen büntetés meddig tart,hogy meg tudjam jegyezni.Per pillanat egy hétig nincsen csoki,cukor,számítógépen játék,DVD megvonás holnapig,játék ,ajándék(ami eddig minden vásárlásnál volt)csak szülinapra és névnapra lesz.
Ma már olyan szinten voltál durva,hogy én is bőgtem.
Mit rontottam el??Mit kéne még tennem?Mindent megadunk,mindent megkapsz amit csak akarsz.Imádunk,folyton szeretgetünk,foglalkozunk veled.Egyszerűen nem tudom mi az amivel meg tudnánk fogni.
Még csak azt sem tudom mondani,hogy Karina miatt lenne,mert Őt meg imádod,folyton rendezed,szeretgeted,puszilgatod.
Mindig megyünk sétálni,ha valahová megyek akár én akár Apa te vagy az aki megy valamelyikőnkel.Viszünk bicajozni,járunk klubba,csinálunk csak veled programokat,bevonunk mindenféle munkába amit mi is csinálunk.
Szóval tényleg nagyon el vagyok most már keseredve.
Eddig egy-két hét alatt lecsengett a hiszti,és aztán minden oké volt.De most már mindig hosszabb és mindig egyre durvább.
Remélem hamarosan lesz megint egy kis nyugalom.

7 megjegyzés:

KyttiS5 írta...

Először is fogadjátok részvétemet a dédipapa elvesztése miatt!! Ő figyel onnan is titeket!
A dac korszakhoz pedig kitartást, mi is épp ilyenben szenvedünk és a napi sírás megvolt nekünk is mindkettőnknél! Csak remélni tudom hogy holnap megváltozik minden! Vagy legalább könnyebb lesz. Addig is légy még erősebb!! Tudom könnyű mondani, de muszáj!
Puszi Nektek!

UI: Boldog évfordulót!

Timi írta...

Jajj, Judit, sajnálom. :(
Nehéz... meg szar, meg tényleg elkeserítő... de vége lesz ennek is. Nem tudom, mivel tudnálak felvidítani... tudod mit? Gondolj arra, hogy legalább "csak" egy hisztised van egyszerre... nekem kettő.... én meg a négyesikres anyukára gondolok, amikor nálunk áll a bál.
:))))
piszillak, és nyugi... el fog múlni.

Timi

Hello Kitty írta...

Ó jaj drágám!
Tudod most próbálja a határokat hogy meddig mehet el!Légy kitartó és következetes mert egy idő után talán belátja hogy hiába a hiszti nem ér vele célt!
Nálunk is megy de nem hagyom.....
Most épp hazafelé jövet Kittusom rázendített az utca közepén nem is figyeltem rá mentem tovább ! Látta hogy hiába üvölt rohant utánam...
Hát próbálkoznak rendesen!
De mi pedig kitartunk igaz Juditom!
Puszilunk

agika írta...

Sajnálom ezeket a rossz dolgokat:((( A hiszti nálunk is azóta is tart,de vannak jobb napok is,és rosszabbak is.Egyet tudok:próbálom túlélni.Van hogy én is bőgök,így vezetem le a feszültségem.
Talán ha elkezdődik az ovi akkor lesz ebben változás.Barátnőm kislánya rettentő hisztis volt:amióta ovis,teljesen megváltozott.
Ebben reménykedem én is,bár nálunk sajnos nem biztos hogy Danit felveszik,mert nagyon kevés a hely,és közölték,hogy én úgyis otthon vagyok a kisebbel....no comment:(((

Fel a fejjel,és kitartás!;)

Puszi!

Kata és Tommy írta...

Nem tart sokáig, túllép rajta...idővel. Csak addig mutasd meg, hogy " ki a főnök". Legalábbis ez nálunk bevállt :-P
Biztosan rossz lehet nekik ilyenkor....én már elfelejtettem
:-))))Nyíklik a kis szemük a világra, és nekünk meg kell húzni egy vonalat, ami ugyebár a kishölgyeknek és kisuraknak nem tetszik. De megnyugtatlak megint...Nálam van még egy kiskamasz is :-DDDDDDDDDDDDDDDDDD Neki is nyiladozik :-)))
Hol vannak a jó kis vigyorgó osztályok??? :-D
Pusz: Kata

Kati írta...

Fogadd részvétünket, drága Judit! :-(

A hiszti milyen formában jelentkezik? Az utolsó szó mindig az övé, visítozva "közöl" dolgokat, mindent kapkod, rángat ki a kezedből, - pl. ruhát, ha ő akarja felvenni -, ahelyett, hogy kérné, durva, verekszik, csapkod, nem hallja meg, amit mondotok neki, amire kéritek...?
Emmánál ezek a jegyek tértek vissza, pedig azt hittem, átment már a dackorszak. Először az ovira fogtam, de ott is panaszkodott rá az óvónéni. :-(
A dolgok, amiket leírtál..., mintha én írtam volna. Teljes mértékben megegyezik az, amit ti tesztek, a mi módszereinkkel. Megpróbálunk a lehető legkövetkezetesebbek lenni (csak néha percekig képes visítani valamiért, s ilyenkor nehéz nem megadni neki :-(), viszont a megvonásokat még nem próbáltuk, gondoltam, nem tanul belőlük, nálunk hamarabb kikap a fenekére. Sőt, kapott mér egy-kétszer pofont is. :-(

Nagyon jól csináljátok, Judit, ne keseredj el! Nagyon szépen nevelitek őket, hidd el, egyik napról a másikra el fog múlni a hiszti. Tapasztalatból mondom. (Nálunk van úgy, hogy miután lecseng a dolog, Emma sírva fakad, hogy nem akart rossz lenni, meg ne haragudjak. :'-()
Édeseink... olyan ez, mint a pubertás kor, nem akartunk furcsa dolgokat tenni, mégis valami bennünk azt diktálta, akkor az a "helyes".
Bízunk benne, hogy hamar helyreállnak a dolgok! Kitartás, JuditAnya!

csupella írta...

Nagyon remélem,hogy minden rendbe jön nálatok:(

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.