2009. december 1., kedd

Megvagyunk!

Köszönjük az érdeklődést megvagyunk,és még egyben.

Gyógyulgatunk,mondjuk szegény Bius egy kicsi visszaesett ebbe a náthába,de ma már ő is jobban van.Próbáltuk az orr fújást,kezd belejönni,de még sajnos porszívóznunk is kell.

Tegnap voltunk kicsit Mamizni,meg Keriéknél,amúgy itthon vagyunk.
Ma de.-öt volt itt Ivi meg az Anyukája egy órácskát,nagyon jól eljátszottatok.:))

Miután elmentek kreatívkodtunk egy kicsit,csináltunk egy Adventi naptárt,olyan kis sajátosat amiből egy nap csak egyszer lehet venni.
Ezt a mai napon mióta készen van(2 órája) legalább 20-szor mondtuk el.De kivinni,hogy ne legyen szem előtt nem engeded,mert akkor jön,hogy a MIKUJÁSOM.
Fél órát aludtál,kicsit megviselt vagy.



Ez a kép pedig az amivel az Anyuci.hu Fótópályázatán neveztelek,és végül 31.-dik lettél.

Mindenkinek aki szavazott ránk nagyon szépen köszönjük!!Külön köszönet Nórinak ,ő ugyanis csak a kedvünkért regisztrálta magát az oldalon:)Köszönjük!!

Valószínűleg még jelentkezni fogok,de ha nem akkor Apa írni fog.

dátum:

2 megjegyzés:

Kati írta...

Saját készítésű ádventi naptár? Nagyon ügyesek vagytok! :-)

2009. december 1. 22:45
CsaCseLeV írta...

Szépen készülődtök!
Gyógyulgassatok, hamarosan tényleg itt a Mikulás!:)

Puszi: Csanádék.

2009. december 2. 4:24

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.