2009. november 9., hétfő

Hétvége.

Pénteken mentünk Anyával a kórházba.Valami NST-t emlegetett,de hogy mi az azt nem tudom,mert amíg ő bent volt mi annyira jót játszottunk Apával,hogy alig akartam haza indulni is,és még az sem érdekelt,hogy Anya végzett már.
Egész nap tiszta Apás is voltam aminek Anya nagyon örült.
Utána még bementünk Kerihez a munka helyére(ott dolgozik a kórházba),kaptam is tőle egy csokit,meg mégegyet amiért az irodájába kellett bemennem.Biztos a néniknek akart megmutatni,de miután elárulta hol van a csoki,gyorsan csak kivettem aztán spuri kifele.
Majd elmentünk még kaját venni is aztán haza.Állítólag voltunk Papánál is,de arra nem emlékszem mert durmoltam.
Du.-án Anyához jött a Mónika hajat vágni,hozzám addig jött Alcsi játszani.
Apa figyelt ránk fél szemmel,és egészen addig míg Anyáink be nem tették a lábukat a szobába csak kétszer szólt ránk Apa.
Na de miután Anyáink ott termettek akkor már nem tudtunk megegyezni.
Persze ezzel is csak arra akartuk őket figyelmeztetni,hogy mi már nagylányok vagyunk és nem kell minden lépésünket figyelni.

Szombat.
De.-öt megint Apával voltam,meg játszottam,mesét néztem egyedül míg Anya főzött.
Du.-án meg Anyával voltunk kettecskén,illetve még tesó is ott volt.
Háromtól negyed 5.-ig aludtam,utána meg kezdődött a Scooby Doo amit annyira vártam,hogy addig is a fotelembe ücsörögtem és el sem mozdultam a tv elől.
A film alatt hagytam Anyát alkotni,majd vacsi,fürcsi,alvás valamikor 10 óra előtt,mert a Csillag születiket is végig akartam nézni.

Vasárnap.
A de.-öt megint a szokásos,játék tv.-zés.
Már hetek óta vártuk a Nagy vagy játékot a Tv 2.-n,mert szerepeltek a Seregélyesi isisek is.Na azt az egész család együtt nézte végig,bár én többet Barbyztam közben mint amennyit láttam a műsorból.


Aztán ebéd,majd Anyát fűztem játszunk az állatkákkal,de mostanában azt mondja,ő már nem tud leülni a padlóra,ezért inkább olvastunk.Anna,Peti,Gergőt az elejétől a végéig.
Apa elment melózni,én meg befeküdtem mesét nézni.
Anya nem is zavart ebben a tevékenységemben.Valószínű,hogy csak akkor jött be amikor már jó ideje csendben voltam,legalábbis a fénykép alapján erre következtetek.



Az ágyon ébredtem.
A du.-án további része játékkal tv nézéssel(csak 3-szor kellett elindítanom a Scobyt,de egyszer sem nézted végig),és süti sütéssel telt.
Este haj mosás ami most nagyon ne akaródzott,majd néztünk egy filmet Anyával ami engem nem nagyon érdekelt,inkább forgolódtam,játszottam végül fél 10 körül elaludtunk.

Anya.
Anna Peti és Gergő nagyon nagy kedvenc lett.Minden nap olvassuk,van,hogy mindkét könyvet.
Van amelyik mesét már vágod kívülről is,és a képek alapján mondod,néha még teszel is hozzá.
A tesó születéses történetnél tegnap egy kicsit leragadtunk.
Elkezdtem magyarázni amit már eddig is próbáltunk mondogatni,hogy velünk is ugyan ez fog történni,és nálunk,hogyan lesz,te kivel leszel,jöttök értünk Apával,hozzátok a hordozót,és együtt jövünk haza.
Megkérdezted :-MI AZ,HOGY ÉRTÜNK?
Tök édi voltál,és ilyet még sosem kérdeztél,mármint,hogy nem értettél egy szót és rákérdeztél.
Aztán a másik,meg,hogy :-MI AZ A HORDOZÓ?
Ezekből arra következtetek,hogy most már jobban figyelsz,és fel is fogod amiről beszéltünk.Mert eddig,hááááát nem tudom,hogy mennyire ...nem is tudom mi a helyes megfogalmazása annak amit gondolok.Mert biztos értetted,meg vetted is,hogy miről papolunk,de nagyon úgy tűnt nem is érdekel.

Du.-án aztán süti sütés közben megbeszéltük,hogy ma a Mamival meg a Papival maradsz amíg mi a dokinál leszünk.Gyakorlunk,mondjuk én füllentettem és azt mondtam nem jöhetsz,mert oda gyerekeket nem engednek be.
Megint mondtam,hogy ha végeztünk,megyünk érted.
Megint megkérdezted,MI AZ,HOGY ÉRTED?

Fegyelem.
Nagyon jók vagyunk,kellett megint az az összeveszés,hogy helyre billenj!
Azóta nincsen gond.
De azt már észrevettük,hogy a babáiddal sokszor veszekszel,kiabálsz velük,hogy:BE PEJETTED!
(Be fejezted?)Igen én szoktam kérdezni mikor nem bírod abbahagyni a hisztit.
Meg szegények állandóan BÜMPEPÉSBE(büntetésbe) vannak.
Pedig te csak fenyegetve vagy vele többnyire.
A többi kis apróság,hogy NEM CABAD,NEM KEJJ AZS NEKED, stb már említésre sem méltó.

Itt a vége fuss el véle.
Hangyás lett a kezed és szaladtál ki,segítségért.

6 megjegyzés:

Mia és Maja írta...

Kérdezted Judit,hogy hogyan döntöttem a H1N1 ügyben.
Tegnap sikerült beszélnem Rózsa dokinéninkel,aki a Zentai kórházban a Gyerekosztály főorvosa.
Szerinte TILOS beadni 3 éves korig az oltást!
Mia 3 éves és négy hónapos,szerintem inkább a 3 évhez hoz húz még...
Ami minket illett,nem szeretne helyettünk dönteni,de ő nem veszi fel!Pedig nagyon erős szívbetegsége van.
Szerinte,ez még nem is járvány,ha lesz is járvány,az csak jövőre lesz,és akkor már ez az oltás nem lesz hatásos!
Jöhet majd az új...:o:s
Nem tudom,de MOST a válaszom inkább NEM!

Édes Bius,ahogy bünteti a babákat.:o Mia is ilyeneket játszik.
Ilyenkor lelkiismeret furdalásom van,mert vele sokkal szigorúbb voltam,mint Majával.:(
Volt amikor bevittem gondolkozni a másik szobába,amikor rosszat csinált..:(( Szegényke sírt,könyörgött,hogy jó lesz..:(((
Maja tegnap összefirkálta a kónyában a falat.Rácsaptam a kezére (picit),vigyorgott.:o Rágondoltam,mi lenne,ha bevinném,hogy ő is gondolkozzon egy picit,mit csinált,meg,hogy megtanulja,nem szabad.De,tudom mi lett volna.Felmászott volna a nagyágyra,esetleg leesett volna...nem idegeskedett volna,lehet,örült is volna,hogy bent garázdálkodhat...:s
Egyszóval,nem lehet egyformán nevelni két gyereket.:$
Puszi!:)

Emi és Laci írta...

Már olyan nagylányos vagy a képeken! Olyan hosszúnak látszol! Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő!
(Anya, majd ha megszületik a pici, ránézel Biusra, és nem hiszel a szemednek, hogy milyen nagy. Én is akkor döbbentem rá!)
Nagyon édes lehetsz, ahogy a tesó dogai felől érdeklődsz! Biztos nagy lesz a csodálkozás a szemedben, amikor először meglátod, mikor mész érte a kórházba! (Én is csak néztem, hogy ő lenne tesó, és aztán szaladtam anya hasát megnézni, hogy már nem ott van?)
Várjuk a nagy találkozásotokat!
Puszi: Emiék

CsaCseLeV írta...

De jó végre megint a jó passzban lévő anyától olvasni! Maradjon is így!
Bár ez az állandó eső nem túl szerencsés a kedélyállapotokhoz... én a magam részéről már nagyon is unom.

Ugye milyen gyorsan okosodik ez a Bius fejecske? És addig még plusz hetek vannak. Nem lesz semmi gond a kórházzal, meglásd!

JÓ esőnapokat: Csanádék.

E. Jucus írta...

Igen,ez nálunk is igy szokott lenni,semmi baj a gyerekkel,amig meg nem lát engem...Ahogy a közelébe kerülök...már azonnal áll a bál...nem tudom,hogy ez miféle ösztön...talán...ááá nem tudom!Vilcsi is imádja a Csillag Születik-et...
a Scooby Doo-t sajnos nem látta,mert elfelejtkeztünk róla :S Na majd legközelebb! Puszika Nektek!

Kati írta...

Kis utánozós tündérke! :-)

csupella írta...

Milyen jó,hogy apás voltál,mert így anya is tudott egy kicsit "magával" foglalkozni.
Húú milyen hoszzú vagy a képen!Te is nősz,mint a gomba:)
És ezzel együtt a beszélőkéd is fejlődik:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.