2009. november 19., csütörtök

Hetünk.

Megint nem írtam vasárnap óta.
Elég hanyag vagyok ami azt illeti.
Hétfőn mi is volt,ja igen Anya megint ment Éva nénihez a védőbe én meg elkísértem.
Most nagyon jól éreztem magam,beleültem Éva néni forgós székébe és játszottam az adminisztrátórt.
Azért arra is kitértem,hogy ENGEM NEM MÉJÜNK UGYE??
Megúsztam!

Du.-án meg Anyáék lepasszoltak Maminak,azt mondták olyan helyre mennek ahová én nem mehetek be,de tudom ám,hogy a Télapóval beszéltek.
Na mindegy én tök jól elvoltam ott voltak Manóim is,jót szórakoztunk.

Kedden,hmmmmm akkor is volt valami,de mi is??Nem tudom,lehet,hogy csak itthon voltunk??

Szerda.
Anya nagy takarított,segíteni akartam neki,de nem díjazta,hogy csak pacsálni akarok,igy besértődtem és elvonultam inkább mesét nézni,meg jól szétpakolni.

Miután Apa hazajött melóból ettünk és mentünk Fehérvárra.
Anya csomagjáért mentünk volna,de egy napot késett,így elmentünk a Praktikerbe meg a Spárba.Jelentem mindenhol begyűjtöttem néhány apróságot.

Hazafelé meglátogattuk Dédiéket,sajnos Dédipapám beteg,nagyon nehezen kel fel,a derekával van valami,így nem is tud velem már olyan jókat bohóckodni,de azért remélem egy kis vidámságot most is tudtam adni neki.

utána még bementünk Mamiékhoz,Papa jól megszekált megint,aztán irány haza.

Csütörtök.
De.öt megint a mesébe menekültem mert Anya már megint takarított,de nem akarta,hogy segítsek.
Most meg várjuk Mónikáékat,mert Ők visznek be minket Fehérvárra a csomagért,mert Apa du.-ános Anya meg már nem nagyon fér oda a kormányhoz,és hosszú útra nem akar elindulni.


Ilyen jókedvű vagyok.Sajnos a képstabilizátor sem bírja a tempómat.
Köszönöm a kedves Zsűri pontjait!!!
*************************************************************************
Bius duma:
Apa ugye du.-ánra ment.
Kilépett az ajtón( addig vagy 5-ször köszöntünk el),és mondtad nekem,hogy :-NE FÉJ,VISSZA JÖN MAJD!!! Aztán meg NEM BÁNT ÉN OPUKÁM!NE FÉLJ!
Nem is röhögtem.
Persze volt több is,de hát aki ennyire lusta írni az el is felejti.
**************************************************************************
Oltásról:
Már csak a Mama nem kapta meg,szegény a gyárban kapja,mert a háziorvosuk egy tapló és nem adja be neki ingyen pedig miattunk járna.
Apának volt gondja,neki a mellkasa fájt,de szerintem nem attól,mondtam neki hogy csak beképzeli.Meg orr folyás és torok kaparás volt egy napig,Apának,Kerinek meg Keri Apunak,(gyöszösek:)).
Senki másnak nem volt semmi baja,még az ismeretségi körünkben sem.
Manók is megkapták,hősiesen sírás nélkül csinálták végig.
Vasárnap amikor mindannyian Mamiéknál voltunk,mondták is,hogy mindezt csak miattunk,nehogy nekünk bajunk legyen.
Komolyan mondom meghatódtam,hát nem hiába imádom/juk Őket!!

3 megjegyzés:

Emi és Laci írta...

Örülünk, hogy nem lett semmi mellékhatása az oltásnak! Mi még nem kaptuk meg, egyenlőre úgy néz ki, hogy csak anya erőltetné a családban. Apa meg ellenzi, de anya még próbálja rádumálni!
De jó volt nektek, már megint jó sokat csavarogtatok a héten!
Puszi: Emiék

CsaCseLeV írta...

Nem gondolom, hogy a tüneteket észlelő családtagok "gyöszösek" lennének.
Én a közelmúltban már csak olyanokkal találkoztam, akinél ilyen -olyan (kórházi kezelésre szoruló is) mellékhatások jelentkeztek. Örülök, hogy nektek nem okozott gondot.
Egyébként, ha a nagyszülőket csak a ti védelmezésetek motiválja, akkor nem feltétlenül fontos az oltás, mert az oltottak is elakphatják, és fertőzhetnek.


A csajszi dumája továbbra is fergeteges!
Fú, emlékszem, milyen rossz hatlamas pocakkal vezetni...vagy a pedál van messze, vagy a hasadon "szorul" a kormány:) Én sem szerettem az utolsó időkben.

Anya, hagyd már a nagytakarításokat!
Egyébként hallottál már a fészekrakó-ösztönről? Azt mondják (nálunk így volt, bár csak utólag ismertem fel), a szülés közeledtével az anyák ösztönösen pakolnak, rendezgetik a helyet, készítik a "fészket" a kicsi számára:) Szóval, majd ha igazán nagyon erősen nagyon rádtör, gondolj erre az eshetőségre is:)

Sok puszi: Csanádék.

Kata és Tommy írta...

Egy picit azért "irigyellek" :-)))
Annyira szerettem pocakosnak lenni :-)))
Annyira de annyira, hogy nemrég elkapott a rendőr és nem voltam bekötve. Simán mondtam, hogy babát várok:-))) Elmesélte nekem, hogy akkor hogyan kell bekötni, hogy ne bántsam a "babát" :-)))Aranyos volt:-)))
Nagyon édes Biusnak a beszélőkéje. Mintha fiamat hallanám.
Örülök, hogy nincs nálatok semmi mellékhatása a szurinak. Tényleg olyan sokaktól hallom, hogy betegek lettek utána. Sterencsére ti már túlvagytok ezen az átmeneti időszakon, már nem is lesz semmi.
Nagy pusz: Kata

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.