2009. szeptember 5., szombat

Ez is az is

Megint eléggé hanyagok voltunk,nem is nagyon tudjuk,hogy mi is volt.

Kedden Anya volt Dokinál,mi meg vele.Én nagyon untam azt tudom.Utána jöttünk haza,Apa ment du-ánra melózni,mi meg itthon voltunk.Ha jól emlékszem elmentünk sétálni és összefutottunk Klausékkal.Eljöttek velünk és még egy jót játszottunk is a játszón.

Szerdán azt hiszem itthon voltunk.Apa volt megint segíteni Alcsiéknál,és du-án mi is mentünk vele.Egész jól elvoltunk,de a legjobb ez volt!

Csütörtökön,reggel ment Anya megint a kórházba,mi is mentünk meg jött velünk Keri is.Most elég jól elvoltam,de így sem bírtam kivárni míg Anya végez,úgyhogy Apával meg Keivel elmentünk kaját venni és megvártuk Anyát a kórház előtt.

Onnét elvittük Kerit bérletet venni aztán irány az OSÁN!Megint kaptam egy csomó indent,még Keritől is kaptam egy trakeszt,mert az még hiányzott a sok kis állathoz.Utána még bementünk Mamiékhoz,én ugyan aludtam,de Anya jól meghúzkodta a Mama fülét helyettem is.Du-án Apa megint elment és csak harmadszorra amikor észrevettem,hogy az autómat is elvitte akkor háborodtam fel egy kicsit,hogy már megint hová vitte az autómat.Zsolti jött értünk és vitt be minket Alcsihoz.Megint nem tértem ám haza üres kézzel,kaptam egy Fülest mármint a Micimackóból a szamarat,amit azóta is szorongatok.

Pénteken de-öt dolgozott Apa,mi meg itthon.Én főztem!

Fini gombócot csináltam.Miután végeztem egész nap Pán Pétert néztem,nagy kedvencem lett az a mese.Aztán kicsit játszottunk Anyával,majd megjött Apa és mentünk Fehérvárra.

Először Tescó majd Auchan,és haza.Itthon megint Pán Péter,majd fürcsi és alvás.

Bius Aranyköpések.

-Valamit kérdezel,hogy mit csinálnak,vagy ki az?Mi válaszolunk,majd te nagy rácsodálkozással:-IGEN,ÚJ ITTEN!(Igen,Úristen!)

-Mese nézés csak az alvós szobában,mert ott lehet ugrálni az ágyon.Én mindig azzal kezdem,hogy oké,de vigyázz magadra le ne ess!Valamelyik nap még el sem kezdtem mondani,te megelőztél:-ANYA EDÜL UGGÁOK OKÉ?!NEM ESEK LE,VIDÁZOK NE FÉJ!VIDÁZOK RÁD!(Anya egyedül ugrálok oké,nem esek le,vigyázok ne félj,vigyázok rád!)

-Keritől mikor kaptad a trakit,megkérdezte szereted-e.Nem is válaszoltál mindig másfele figyeltél meg terelted a szót.Aztán mondta,ogyha nem szereted akkor el is viszi a trakit a Patriknak,te rögtön csak NEEEM ENÉM!(Nem enyém)Aztán mondta a Keri,hogy akkor szeretsz?Te megint nem is figyeltél.Ezt párszor még eljátszottátok majd amikor megint említette,hogy akkor a Traktort viszi a Patriknak te:-NEM BAJ DAN MÁSZIK!(nem baj,van másik)

-Kiabáltál a szobából ki Apának.Apa elindult be és közben kérdezte,hogy:-Szóltál kicsi szívem? Erre Te kicsit mérgesen:-SZÓJTAM MÁJ!!

-Apa meg Én kint a konyhába tálat kerestünk,és nekem nem tetszett,hogy Apa azt akarja vinni amit én nem szeretném,és fordítva.Te bent a szobába voltál.Apa elindult kifele,te meg jól leszúrtad a lábról:-AZONNAJ FEJECD BE!(Azonnal fejezd be!) Egyébként ezeket tőlünk hallod,és ha ilyen helyzetek vannak alkalmazod is.Volt már rá példa,hogy vad idegen gyerekeket szúrtál le a lábról.

5 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Nagyot nevettem az aranyköpéseken! Ezeket jegyezd is le mindig - ha győzöd...!
Ügyes kis konyhatündérkéd van!

Puszi: Valiék.

Era és Dani írta...

Nagyon ügyesen készülnek azok a gombócok!!
Ezek az aranyköpések!!Nem semmi kiscsaj,ezek szerint Ő is elég nagy dumaláda.De olyan aranyosak tudnak lenni ahogy magyaráznak.

Pussz,Era és Dani

csupella írta...

Riszálod ígyis úgyis!:)
Nagyon aranyos a szöveged!Ugye milyen jó a felnőttektől tanult oktatást alkalmazni?:)

CsaCseLeV írta...

Most néztem a mama szülinapos és a családi napos képeket. Nagyon jók!
Nem csoda, hogy ritkábban írtok, ennyi jó program!

Puszi: Vali.

Kati írta...

Hát ez a tánc!!!
Fincsi volt a gombóc, kis szakácsnő? ? ;-)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.