2009. augusztus 31., hétfő

Péntek-töl hétfőig.

Péntekre nem terveztünk semmi különöset.
Ami persze nem jött össze.
A Papa ugyanis Fehérváron volt és bezárta a kulcsot az autóba.
Mi mentünk Seregélyesre megkeresni a másik kulcsot,vittük Öregékhez és Ők vitték be a Papának.
Mi meg ott maradtunk a Dédiéknél.
Jó sokáig ott voltunk aztán hazafelé bementünk a Keriékhez.
Mivel nem akartam hazajönni,megbeszéltük,hogy másnap ott alszom.

Szombat.Egész nap itthon voltunk,Apa megcsinálta Putujinak az új nagyobb kenelt.Most már nem tud kiszökni,és nem szedi szét a játékaimat amiért nem kell vele veszekednem.
Du.-án vártuk Alcsit,mert úgy volt,hogy mi vigyázzunk rá,de mégsem jöttek.
6-kor vitt Anya a Keriékhez.
Azzal nem volt gond,hogy ottmaradjak,még Anya sem kapott búcsú puszit másodjára.
Nagyon jót játszottunk,fürcsiztünk,vacsiztunk a Manókkal.
Aztán mikor lefeküdtünk csak azt mondogattam a Kerinek,hogy sötét van,sötét van.A vége az lett,hogy KEJI SÖTÉT VAN,ANYA JÖJJÖN ÉTEM.
És már hívtuk is és jött is értem.
Úgyhogy otthon aludtam az ágyikómba.
Hajnalban felébredtem és inni kértem de Anya észrevette,hogy meleg vagyok.
Lázmérés,Nurofen és küzdelem,hogy el tudjak aludni.
Az utolsó 20-dik őrlő fogam jön,és valószínűleg az kínoz ennyire.
Már napok óta szenvedek vele,folyik a nyálam,nyügös hisztis vagyok,folyik az orrom is kicsit.

Másnap reggel már nem volt bajom,így mentünk a Mamiékhoz.
Egész jó kedvem volt,főleg miután megtudtam,hogy Uncsikáim is jönnek velünk.
Megint jót játszottunk,de azért a nyüg az rajtam volt,mert kicsi hőemelkedésem az volt,meg mondtam,hogy fáj a torkom.
Kaptam a Nurofent,meg az állandó kényeztetést,és figyelgetést.
Du-ánra már nem volt bajom és még aludni sem akartam.

Este viszont már elég nyügi voltam,6-kor haza jöttünk.
Gyerekeket is vittük,egy picit maradtunk,de az indulás hisztiibe tört ki.
Anya viszont elkezdte mesélni,hogy a gyerekek másnap kezdik a sulit,mennek év nyitóra,ki lesz a tanítónénijük,mit fognak csinálni,és ez annyira lekötött,hogy elfelejtettem hisztizni,sőt kértem,hogy megint mesélje el.

Itthon adtunk a kutyusnak enni,inni,meg elpakoltunk,játszottunk,kipróbáltuk az új kis állatokat amit kaptunk a Manóktól.Egy jó nagy farmot csináltunk belőle.
Majd fürcsi,egy hang nélkül,csak az énekünk hallatszott.

Átköltötte Anya kiskacsa fürdik-et.

Biuska fürdik
a fürdő kádba
Anyjához készül
be a szobába
Síkos a talpa
habos a sarka
Fordulj ki,fordulj ki
szép arany alma.

Ez annyira tetszett,hogy egy csomószor elénekeltettem vele.
Majd még egy adag Nurofen,és alvás.
Éjjel már nem voltam lázas.

Ma (hétfő) de-öt itthon voltunk megint az állatkákkal játszottam.
Láz sehol!Nyügi az van,de egész jól viselem,és a torkom sem fáj.Sőt ha kérdik jól vagyok -e már IGEN a válasz.
Ja megjött a TELEBABI amit Anya rendelt nekem a netről.Így Alcsinak vissza adhatjuk az övét.

Néhány kép az elmúlt napokból.

Bicajozni készültem.Ezt a bukót is nemrég kaptam.

Kiborítottam a tányérból a morzsát és Én kértem Anyát,hogy had Én porszívózzam fel.


Ezt csináltuk tegnap.



A TELEBABIM.Szerintem a képek sokat elárulnak abból,hogy mennyire örültem neki.
És jön a videó is,rajzoltam üveg festékkel.
A kezemet figyeljétek,ne azt amelyikkel írok!




4 megjegyzés:

Kati írta...

Kisasszonyka, megijedtünk a sötéttől? ;-)
Nagoyn szép a "Telebabid".

Rebeka és Annabella írta...

Jucus, Te hogyan tudod megszámolni Bius fogait?
Megengedi?!
Én csak találgatok, hány foga lehet Rebusnak.

Kata és Tommy írta...

Gyönyörű Teletabit kaptál. Sötétben is és világosban is legjobb: anyánál és apánál:-)
Legalábbis én nagyon csípem ezt az állapotot.
Kétkezes leszel Bius? Mindkét kezeddel nagyon tutiul megy a rajzolás...és közben a másikkal mit szorítasz? :-DDD
Puszillak:Tommy

csupella írta...

De nagyon eldolgoztál azzal a festéssel:)Akár csak én!
A kezedre pedig nagyon ügyeltél:)
Emlékszem az első festésemkor én is.
Azóta már semmire sem ügyelek:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.