2009. július 12., vasárnap

Az elmúlt hét.(Anya)

Hétfőn de-öt Évához(Védő nő) mentünk megköszönni,hogy ennyit segít nekünk.

Már jó egy hónapja készült az ajándék.

Igazából szerettük volna még a klubban odaadni neki,csak éppen az utolsó klubb volt amikor feldobtam a lányoknak az ötletet.De azért összehoztuk,sőt nagyon is jól időzítettünk mert Évának aznap volt a születésnapja is.

Itt várakozunk a védőben.A ti gyerekek nagyon jól éreztétek magatokat,nem győztünk csitítani benneteket,féltünk,hogy le is buktattok minket rögtön.

Aztán miután kijöttek Évától és nem volt senki sem bekopogtunk.

Már ott meglepődőt Éva mi ez a nagy tömeg.

Edinát neveztük ki szóvivőnek.Pityergés az így is volt.






Íme a csoport kép,Edina hiányzik,mert ezt Ő csinálta egyébként Én fényképeztem.

Az ajándéknak nagyon örült Éva,sikerült jól meglepnünk.

Utána még az oviba is bementünk,az ovó néniknek is vittünk ajándékot akik tartották nekünk a foglalkozásokat.

Onnét nehéz volt kirángatni benneteket.

Aztán haza jöttünk és loccsantunk egyet.

Majd pihi.

Megjött Apa és utána mentünk Vele meg a Papával Fehérvárra,oda ahol melóznak.

Apa mondta,hogy van ott egy nagyon jó kis játszótér,megnéztük.

Kipróbáltunk mindent!De ez jött be a legjobban.

Sőt még sétálni is elmentünk,körbesétáltuk a régi munka helyemet.(Skála)

Hamar megcsinálták a fiuk amit akartak,így a sétából visszaérve indultunk is haza.


Kedden jöttek a Manók.

Még jó idő volt,így kiengedtelek benneteket loccsanni.

Nagyon jól elvoltatok,te lettél csak dilinyós mikor elkezdtél fáradni.

Olyan hisztit levágtál éppen csak földhöz nem vágtad magad,mert vízben voltál.

Megfogtalak és behoztalak aludni.


Azt hiszem megint eljött egy hisztis korszak.Már jó egy hete,rettenetes vagy.Sokkal rosszabb mint eddig.Ha valamit szeretnél, és nem azonnal,vagy nem engedjük akkor egyszerűen elkezdesz bőgni,majd tombólsz,majd jön a HAGGYÁ BÉKÉN.

Volt már egy pár büntetés a héten.

Ebben az a jó,hogy tényleg elég a két perc,lehiggadsz,megbeszéljük,majd ölelés,puszi és szeretlek.És mintha mi sem történt volna.

Ha még nem írtam volna,szoktam nézni egy műsort Segítség szülő vagyok.

Átvettem néhány nagyon jó tanácsot,ötletet,és jól beválnak.Ez a büntis dolog is onnét van.


Du-án már egész jól elvoltál,bár az sem volt balhé mentes,mert az irigység akkor is elő jött.

Ez a másik,hogy most megint minden a Biusé,pedig próbállak erről leszoktatni.


Este elvitték a Manókat,na akkor is volt sírás,de Apa elvitt bringázni,így megint jött egy kis nyugi.


Másnap megint jöttek uncsikák,az idő elromlott,így már koránt sem élvezték annyira a dolgokat.

Fél kettő körül jött is értük Keri Apu,de ez most simábban ment.

Apa dolgozni volt Papával megint,úgyhogy a rossz idő ellenére beiktattunk egy sétát is alvás után.De hamar be is fejeztük mert csörgött Apa,hogy haza ért.


Csütörtök.

Mivel Apa megint ment a Papával,mi is mentünk Csavizni,addig Seregélyesen voltunk.

De-öt a Mamiéknál.

Bevittem a kocsit,hogy majd lekísérjük Mamit a buszmegállóba,de beleültél,kérted,hogy toljalak,és el is aludtál.

Egy jó nagy szunya után meg elmentünk boltba,meg a Csekó dédiékhez.

Elég szégyenlősen viselkedtél,de csak mikor megjelent a Gábor vagy a Zoli.

Amúgy elég jó elvoltál.

Mikor Dédi papa mondta,hogy menjél vele van valamilye,na akkor rögtön ugrottál.Mentetek csokiért.

Vissza indultunk Mamiékhoz,de felhívtam Apát,hogy mikor jönnek,mert úgy megyünk a másik dédiékhez.

Mondták,hogy 5 perc és indulnak.Ezért maradtunk az udvaron.



Kertészkedtél,mociztál,verseltünk,meg csigát szedtünk.

Egy órát vártunk mire valóban haza értek a fiuk,és utána mentünk még a másik Dédiékhez is.

Jöttek Öcsiék is,és volt egy vendég gyerkőcük is Huba,10 éves,de téged borzasztóan elvarázsolt,mert puszát is önként és dalolva nyomtad neki mikor jöttünk el.


Pénteken itthon voltunk,rendezgettük össze a saját dolgainkat,du-án meg mentünk Janikához.

Az idő borzasztó pocsék volt,de azért náluk van egy jó nagy terasz ahol kint tudtatok lenni és mociztatok.

Itt is rád kellett szólnom párszor mert bepöccentél.


Szombaton.

Megint saját dolgainkat rendeztük,aztán aludtunk egy nagyot,majd mentünk a Mamiékhoz.

Buli volt náluk.

Csináltak egy kerti partit, a Patrik a Dédi Papa és a Dóra Születésnapját ünnepeltük.

Ott voltak Öcsiék,meg Huba is.

Azt hiszem nem kell részleteznem mennyire jól éreztétek magatokat.

Egy folytában azt csináltad amit a nagyok.

Futóverseny volt,foci,labda keresés stb.

Ettünk nagyon fini kaját,volt 3 torta,úgyhogy teli hassal és jó fáradtan jöttünk haza 9 órakor.


Vasárnap.

Ma igazából semmi különös nem volt,csak itthon punnyadunk.


Ja azt majdnem el felejtem,hogy mostanában mennyit segítesz.

Jössz a konyhába,együtt sütöttünk fánkot,meg csúsztatott palacsintát.

Segítesz mosogatni.

Segítesz összepakolni a játékokat,főként a legót,mert mostanában minden nap megint elő van véve.

Segítettél a virágokat is gazolni.
Jaj ezzel volt is egy édes történet.

Nézted a Barbi és hüvelyk Pannát.

Van benne egy rész,hogy markolóval felszednek egy virágos rétet és beviszik a gazdag kislány szobájába.

Te kirohantál úgy negyed óránként,és elmondtad mi is történt,egyszer csak ott állsz előttem egy szál viráhggal amit tövestől kitéptél,és közölted velem,hogy meg kell menteni a rétet.

Nem tudtam,hogy sírjak-e vagy röhögjek.Röhögtem.


Még jöjjön két videó,mert rengeteg van de mostanában nem raktam fel.


1:Micky Egér Klubbaj rajongás!





2:Segítesz mosogatni.


3 megjegyzés:

csai írta...

Na csá!!! Végre ideértem, bár ez is csak a kényszer szünetemnek köszönhetem! Rossz a progi, amivel dolgoznék :(

De legalább pótolhatok kicsit. :)

A védőnénitek biztos nagyon örül, hogy ilyen kis csapattal dolgozhat! Hiszen ez nem mindennapos dolog! :) Szuper, hogy ilyen jó a csapat!

A hetetek sem volt valami unalmas, rengeteg szuper programotok volt!
Hiszti terén mi sem szűkölködünk sajnos, de ahhoz hogy leírjam még több idő és türelem kéne.... az meg fogy nem is kicsit sajnos! Mindkettő.... :(
Most megyek és pótolom az elmaradásomat, van mit :P

Hatalmas puszi Nektek, és vigyázzatok magatokra nagyon!

Anita és Csenge

CsaCseLeV írta...

Hű, látom neked is rugózik a lábid! Ügyesen ugrálsz - ez hihetetlen, hogy ti kicsik sosem dőltök ki...
És a mosogatás is édes! Anya is mindig így jár - ha fel akarja venni, mit csinláok, sokszor alig lehet kihúzni belőlem valamit, amúgy meg be nem áll a szám. Látom, téged is próbált faggatni, de ezekre nálunk is mindig csak valami rövid válasz van... bezzeg, ha épp nincs kéznél a kamera!

Ó, a "minden az enyém!" miatt sose főjön anya feje! Ebben a korban ez van. Persze az ember próbálkozik, de csak akkor múlik majd el, ha elég nagy lesz hozzá, hogy másként lássa a dolgokat. Ezt mi most éljük meg másodszor...
Nálunk be szokott válni, hogy - ha nagyobbal, mondjuk a Csengével van - azt mondjuk: beszéljétek meg egymással, kinél milyen játék lesz, vagy meddig játszik vele egyet az egyik, majd a másik. ez jó módszer (nekünk legalábbis), és sokat fejleszt a tárgyalókészségen, kompromisszumkészségen is.
Ha kicsivel van, akkor is hasonló a felállás, de akkor persze a szülő a tárgyaló fél...
Ja, és két / több kicsivel úgy szoktunk, hogy akkor egyet az egyik játszik, egyet a másik. Erre egész hamar rá lehet szoktatni.

Hmm, megint nem engednek befejeznmi....
Jók a fotók!


Puszi: Valiék.

Kati írta...

Ennyi segítség után egy kis hiszti csak belefér. ;-)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.