2009. június 28., vasárnap

2009.06.27. Tóth Imre emlék torna,Nagylók.ELSŐ hely!

Még a péntekről annyit,hogy manókat haza vitték,és Én is mentem velük,mert Anya meg Apa megint olyan helyre mentek ahová Én nem mehettem.
(Apa Anyai mamájának volt a temetése,de se Te sem Én nem ismertük.)
Így még egy kicsit Uncsikázhattam,de aztán jöttek értem Apáék.Onnét mentünk kaját venni,ahol taliztunk a Papival is.
(Szerintem tutira bajba lettünk volna,ha nem megyünk vásárolni,mert így elég könnyű volt elhozni,bár rögtön azzal kezdted,hogy DÓJIKA IS GYÖN.)

Szombaton reggel korán keltünk,elég ködös idő volt,de azért elmentünk Apával focizni,bíztunk abban,hogy nem fog esni az eső.
Szerencsére miután oda értünk Lókra még a napocska is kisütött,és egész nap rettentő meleg volt.
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat,rengeteget játszottunk,szaladgáltunk Lillával.Volt játszótér is,ott is mindent kipróbáltunk,szuper volt minden.
Képek:


Négy gyerkőc volt,még jó,hogy Anya meg a Kati néni gondoskodott játékról.
Itt éppen meccs van,háttal a cserék.

Vittük a mocit is,gurultam vele néhányat.

A mezek,itt száradtak.

Nagyjából látszik a moci mellett a két rózsaszín lányka amint leléptek Őseiktől a homokozóhoz.
Persze Anya rohant utánunk,nem bírta ki nélkülünk.

Azért utol ért.
Itt fogócskázunk.

A győztes csapat!
Megint elhozták a kupát.

Utána még volt 11-es rúgó verseny addig mi szaladgáltunk.


Itt éppen Apa vágta be a hálóba a lasztit.
Miután vége volt annak is,eredmény hirdetés volt,de azt már nem írtam nyitott szemmel kivárni,elaludtam Apa kezébe.
Anya tett be az autóba,és megvártuk míg vége lesz az egésznek majd haza jöttünk.
Itthon ébredtem fel.
Némi hiszti után elindultunk a Papáékhoz.
Mivel tegnap nem sikerült Gép elé ülni,megragadom az alkalmat,hogy az

Én Drága Papámnak Nagyon Boldog Névnapot Kívánjak!
Felköszöntöttük,megcibáltam a fülét is.
Ettünk fincsi tortát amit Mama csinált,majd megjöttek Keriék is.
Estig ott voltunk aztán irány haza.
Még egy kis hiszti,majd fürcsi hisztivel,és alvás.
dátum:

4 megjegyzés:

Hello Kitty írta...

Szuperek ezek a focis programok ! Én is imádnám de most nem tudunk járni mert a bátyó csapata Olaszban küzd a kupáért!
Puszilunk

2009. június 28. 15:00
Bogár és Gerti írta...

Gratulálok apáék sikereihez ;)
Jó lehetett a friss levegőn ;)
Puszi

2009. június 29. 21:21
Eszti írta...

Díjat kaptatok tőlünk,kukk be hozzánk!Puszi!

2009. június 30. 12:23
csai írta...

Gratula a sikerekhez... a kis szökdösős.... :D Jó lesz figyelni

2009. július 13. 5:57

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.