2009. május 15., péntek

Hűha..

Most már tudom,hogy miért reklamálnak a család tagjaim.
Nem gondoltam,hogy ilyen régen írt Anya utoljára.
De most már aztán visszaveszem ám tőle a szót ha ilyen rendetlen.
Na persze nem is volt sok ideje,mert az első napokban még rendesen lefárasztottam,utána meg pótolta a pótolni valókat.

Kedden Apa szabados volt,és már reggel ébredés után indultunk Fehérvárra.
Anya orvoshoz ment...volna,mert a Doki bácsi éppen nem volt bent a gólyát várta egy nénivel.Megvárni nem akartuk,mert kitudja ezek a gólyák kiszámíthatatlanok és nagyon sokan is voltak.
Jobb program következett!
Amikor beteg voltam és jártunk a szurira,szuri után minden nap Apa egyedül ment be a Tescóba zsemiért.Én meg mindig csak sóvárogtam és Anya megígérte,ha jobban leszek visznek,és még kocsit is autósat viszünk majd.
Most jött el az ideje,hogy ígéretét valóra is váltsa.
Nagyon nagyon fantörpikus volt!Tényleg az autós kocsit vittük,és most jobban élveztem mint eddig bármikor.

Azt hiszem du-án itthon voltunk,és semmit tettünk.

Szerdán de-öt ugyanezt folytattuk mivel a rossz idő is megjött.Apa már kezdte a du-ánt,úgyhogy kettecskén voltunk Anyával.
Mikor Apa elment dolgozni Anya nekiállt összerakni a lakást(már romokben hevert),Én ügyesen okosan bámultam a tv-t és nem zavartam Anyát.
Még aludni is elmentem,had dolgozzon nyugodtan, mikor felébredtem már csodaszép rend volt.
Éppen a gép előtt ült,először kimentem körülnézni az előszobába,levizitáltam a munkáját,majd az ölébe kuporodtam és húztam tovább a lóbőrt.
Második ébredésem után még Anya filmjét is végignéztük együtt,sőt egész du-án tv-ztünk,közben azért ment a csintalankodás ,meg az evés is.
Anya azt mondta lassan könnyebb lesz ruházni mint etetni.Ezt akarták nem???!
Ja és tegnap hallottam csak fél füllel azt is,hogy mennyire nagyon jól viselkedtem az elmúlt két napban és mennyire nyugodt,és jókedvű,nevetgélős vagyok.
Büszke lettem magamra!

Tegnap de-öt megint olyan nagy semmit tevés volt.
Délben hármasban aludtunk,de mire ébredtem már csak Apa volt mellettem.
Mondtam is neki,hogy APA JÖSS!
Mostanában ha felébredek,mindig közlöm,hogy ÉBEDTTEM,FŐKEJÜNK!
És ha valaki nem engedelmeskedik addig mondogatom,hogy keljen fel míg meg nem teszi.
De van egy másik taktikám is,KÁVÉ!
Na erre ugranak.

Alvás után megint összeszedtük magunkat és mentünk Anya doktor bácsijához.
Most szerencséje volt,ott volt a Dr. bácsi és bár sokan voltak,hamar bekerült.
Addig mi Apával nézelődtünk.
Hamar végzett is Anya és nagyon boldogan jött ki.
Azt mondta megvan és jól van a kis tesóm.

Onnét aztán irány hazafelé.Még összeszedtük Kerit is,meg bementünk hazafelé Papihoz is.
Amikor kaját említettek,már mondtam is,hogy mehetünk mámmizni.
Meg uzsonnáztam a Papánál,közben beszélgettem Kerivel,meg Papa még a Mamit is felhívta nekem,mert Ő dolgozott Én meg kerestem.De nem nagyon beszéltem vele,tele volt a szám.

Jóllakott pocival indultam haza,de az evés itthon sem állt meg.
Végig ettem a du-ánt.


Anya:
Hála Istenkének tényleg rengeteget eszel..
Csokiból is jó pár lecsusszanik,de ez aztán most nem igazán érdekel.

A pelus mentességet is gyakoroljuk.
Kisebb nagyobb sikerrel vesszük is az akadályt.
Volt bugyi ami a kukában landolt,de tegnap este már amikor tele volt a du-ánni pelus szóltál,hogy PISIKÉNE.

A duma.
Nagyon megeredt a nyelved,és beindult a halandzsa is.
Az éneklés az egész nap megy.Imádom!

Mese.
Elkezdtél komolyan mesét nézni.
Leülsz a tv elé és végig nézed ami érdekel,sőt nevetsz is rajtuk.
Szoktuk nézni közben az arcodat,szó szerint élsz a mesével együtt.

11 megjegyzés:

-krisztina- írta...

Örülök, hogy végre minden okés! Tesóbabával is, Biussal is, evéssel is, meg még jól is viselkedik...
Hétvégére jön a nyár, tessék sokat "semmit tenni" :D
Puszi!

Lindaanyu írta...

Na ezt már szeretjük olvasni!Mikor csupa jó hírrel vártok minket!!Maradjon is így!Manókám is nemrég próbálta a tescós autós kocsit,azóta csak abban (ma este is megyünk) hajlandó lenni,és csak apénztárnál vannak gondok hogy Ő nem tud így pakolni a szalagra,mint mikor a nagyban ül elől!No meg nem nagy bevásárláshoz tervezték!
Hízzál csak hiozzál rád is fér bőven!

Puszilunk!!

u.i.:Nem is érdekel a doki szerinti sok hízásom mert sztem sem sok,de azért mostmár figyelek mert nem akarok 20-30 kgt hízni

Eszti írta...

Drágáink!
Nagyon-nagyon örülünk,hogy végre minden a lehető-legnagyobb rendben!Bius!Én is hihetetlen rossz evő voltam,picinek mindenféle étvágygerjesztő vackot kaptam,de akkor sem voltam hajlandó enni,most meg....
Csak akkor nem eszem,ha alszom!És az mostanában nagyon kevés idő!
Hatalmas cuppanós nektek!:-)

agika írta...

Örülünk,hogy minden O.K Veletek!!!!A Tescoba én csak az autós bevásárlókocsiba vagyok hajlandó beülni:P

Örülünk,hogy minden rendben Pocaklakóval is!;)

Puszi:Dani

JucusMakeUp írta...

Jó,hogy ennyire megjött az étvágyad :) Mi inkább erről no comment :D Mi is nagy Tesco-sok vagyunk, úgyhogy azt az autót sztem hamarosan leteszteljük ;) puszi

csai írta...

Csupa csupa jó hír! Jó volt olvasni! :)

Emi és Laci írta...

Örülök, hogy végre ilyen jól érzed magad! Nagyon sajnáltunk, amikor beteg voltál!
És az étvágyadból adhatnál nekem is, mert anya az enyémmel sosincs megelégedve. Az édesség megy nekem is, de a rendes étel nehezen.
A boltozás nekem is a kedvenceim közé tartozik! További szép napokat, és jó tesó várást!
Puszi: Emi cica

Kata és Tommy írta...

Tényleg nagyon klassz az autós bevásárló kocsi, csak egy baj van vele. De azt hiszem már ezt Te is észrevetted. Nem arra megy amerre kormányozod, hanem arra kell kormányoznod, amerre megy
:-))))))))))
Majd írok levelet a Tesco illetékesének, hogy gondoljanak már egy kicsit jobban a gyerekekre, vagyis ránk
:-)))))))))))))))))))))))))))
Puszillak:Tommy

Mia és Maja írta...

Örülünk,hogy megint a jókedvű és imádatos Biusról olvashatunk.:)))
Sok puszika Nektek!

Kati írta...

Látod, már szűnőben is vannak a hisztis rohamok! De jó! :)

csupella írta...

A Tescós autós kocsit én is nagyon szeretem.Viszont enni már nem annyira.Csak a nyali kedvemre való:)
Az én ébresztőm sokkal hatásosabb,mert az első szavam nyüszögve nyögöm ki,és ettől anya vérnyomása olyat ugrik,hogy nincs is kedve tovább ágyban maradni:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.