2009. április 2., csütörtök

Végre TAVASZ!

Annyi sok programunk van,hogy nem is igazán ülünk a gép elé.
Arról már nem is beszélve,hogy beadta az unalmast is.
Már nem is tudom,hol tartottam.
Kedden a Mamiéknál meg a dédiéknél voltunk de-öt,du-án meg itthon.
Kocsit mostam Apával.
Szerdán voltunk védőbe,jelentem megint megdicsértek.
11,21 kg. vagyok.
Éva néni,megint nagyon szuper dolgot szervezett nekünk babáknak,ugyanis nemrég nyílt megy Iváncsán az uszoda és hétfőnként mehetünk egy órát pancsolni.
Már hétfőn kezdhetjük is.
Szerdán du-án még voltunk vásárolni is meg bekukkoltunk Keriékhez is.
Keri megint talált nekem egy csini rucit ami majd Anya unoka tesójának az esküvőjére már jó lesz rám az lesz a báli rucim.
Ma pedig de-öt kint voltunk Papáékkal Tubán.
Nagyon sokat dolgoztam.
A du-án a szokásos csütörtöki klubbolással telt.
Megint jó volt alig akartam haza jönni.
De itthon sem uncsiztam,elmentünk mocizni aztán estig kint voltunk Putujiztam,rohangáltam, mentem Apa után,hintáztam.
Aztán vacsi,játék ,fürcsi Apával,és mindjárt tenti lesz mert csak 20 percet aludtam ma.

1 megjegyzés:

Mia és Maja írta...

Bizony,ez a szép idő inkább a csavargásról szól,mint a naplózásról,de így is kell,mi is így vagyunk ezzel.;)
Anyát csak akkor engedjük a géphez,amikor pont alszunk...:p;)
Szép csavargós napot mára is,pusziiii!!!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.