2009. március 29., vasárnap

Apázós napok,és rengeteg program.

Apa nagyon szépen köszöni a sok kedves szülinapi köszöntőt!!

Elég sok programunk volt szerda óta,és sokat voltam Apával is mert szabin van.
Mostanában Ő a király nálam!
Csütörtökön du-án a szokásos klubboláson voltunk ami most mégis egy kicsit más volt.
Megint itt voltak a doktor nénik,meg a védő nénik és előadást tartottak.
Éppen a háztartási baleseteket ecsetelték.
Bevallottuk a dió nyelésemet.
A másik,hogy jött egy bácsi is aki egy nagy világítos kamerával lesett bennünket.
Ugyanis elindult a falu tévé amit mi nem tudunk nézni,de a klubbról készítenek műsort.
Én már tuti biztos benne leszek a tv-be.
Klubbolás után még felmentünk Klausékhoz,és nagyon nagyon jól éreztem magam velük.

Pénteken megint a szokásos Apa kitalálta és program át és megszervezés volt.
10 körül elindultunk ,voltunk a Dédiéknél mert már reklamáltak,aztán a mamiékhoz mentünk.
Én délbe elmentem mamival a Dóráért Anyáék meg leléptek.
Állítólag hivatalos ügyben voltak,de ha nem csal a szimatom a nyuszival beszéltek.
Mire vissza értek én elaludtam de addig is nagyon jót mókáztunk Dórival.
Az alvásom 20 percesre sikerült.
Siettünk is haza,de itthon sem volt jó semmi semmi sem,pedig éppen hogy csak levetkőztünk,pisilés evés és már mentünk is a Janikához.
Eleinte semmi vész,némi vita,sikítás,aztán mikor Anya ellenkezett velem eltört a mécses,de olyan szinten hisztiztem,hogy Anya szégyellte magát miattam.
Még Apát is hívta,hagy beszéljen a fejemmel,de az is csak olaj volt a tűzre.
Végül befenyített,adott két percet a hiszti befejezésére,különben irány haza.
Abbahagytam.
Nem is volt utána gond.

Szombat.
Hajnal fél hatkor felültem az ágyban.
-Mamáéhoz,Mamáéhoz,ANYA!! (Ezt már kiabálva!!)
Anya meg visszafektetett.
Vissza is aludtam,jó sokáig sikerült még pihiznem.
Aztán emlegették,hogy megyünk a mamáékhoz,én még pizsiben voltam.Honom alá kaptam az iszis üvegemet és már nyitottam is az ajtót.
(Azt hiszem ezt sem írtam,már kinyitod az ajtót egyedül.)
Vissza vittek és öltözés után mentünk.
Ott voltak a gyerekek is,nagyon jót játszottunk,rajzoltunk.
Apa hazajött reggel,mert dolga volt és délben jött értünk vissza.
Hazafelé bealudtam,de fel is ébredtem mikor Anya ki akart venni.10 perc.
Dilinyós is voltam rendesen.
(mostanában a kialvatlanság is dilivel jár.Senki nem nézhet rád,nem szólhat hozzád,lepofozol bárkit aki közel merészkedik rajtam kívül.)
Mikor lenyugodtam kimentünk Anyával mocizni.
Útközben Zsuzsa néni meg Klaus is csatlakozott hozzánk,mert észrevették,hogy sétálunk.
Menet közben megint levágtam egy jó nagy hisztit,alig bírt megint velem Anya.

(Most már van egy taktika.
Dórika,mikor pénteken ott voltunk,sírt.Őt is vigasztaltam,szeretgettem amiben Te is részt vettél,nagyon aranyosan bújtál hozzá.Mikor rád jön az 5 perc,mondom,hogy emlékszel a Dórika mikor sírt a mamiéknál,hogyan vigasztaltuk?Hogyan bújt Anyához?Akkor megölellek,úgy int a Dórit is,és akkor már azzal foglalkozol és nem a hisztivel.
Addig bármilyen beszéd és figyelem elterelés hiába való.
Ez viszont már bejött kétszer is.)

Miután megbeszéltük a dolgot mintha mi sem történt volna mentünk tovább.
Hazaértünk és behívtuk Klausékat egy kis csevejre és játékra.
Kicsit putujiztunk.Aztán haza mentek.

Ma semmi különös nem történt,itthon voltunk játszottunk és ettünk.
Ma már elég pocsék lett az idő,és a kedvünk is.
(No meg a fog manók is újra munkába álltak jó pár napja,az is hozzásegített némi hisztihez.)

8 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Ejha, te kis TV sztár!
Anya remek taktikát dolgozott ki a hisztire!
Szóval a fokhagyma: egyszerűen a vonulási útra kell tenni, kicsit megtörve, hogy az illóolajok felszabaduljanak. De akit zavar a hagymaszag, annak a levendulát is ajánlják. Erről közelebbit nem tudok, nálunk hagyma van, majd egyszer meg is írom a naplónkban, miért. Annyira bejött, hogy évek óta idén jöttek elő először, de most is csak nagyon kis számban - persze rögvest bevetettem a gerezdeket, és nem is lettek többen.
A szagról: én egész fejeket szedek szét, és vagdosok be késsel, úgy teszem ki - nem csak az útvonalukra, hanem oda is, ahol rájuk leltem. De nincs hagymaszagunk - senki nem vette még észre, pedig elég kicsi a légtér. Viszont bombabiztos módszer.
Ha rátalálnál a fészkükre, oda is nyomjál - én jól be is szoktam dörzsölni ott a falat.
Korábban hangyacsapdáztunk, meg minden, de mióta anyu - csellel - "behozta" ezt a módot, sosem próbálunk mást.
Ja, amikor anyu bevetette - hevesen tiltakoztam ellene, úgyhogy titkon tette, mikor a Csengére vigyázott, és nem tűnt fel a szag! Csak hónapokkal később találtam meg a beszáradt gerezdeket (a padlószőnyeg sarka alatt volt a boly bejárata, a cserépkályhánál - ott nem takarítok mindennap...), és akkor lepleződött le.
De nálunk szárnyashangya invázió (szó szerint, szörnyű volt, senkinek nem kívánnám!) volt, mikor már nem bírta tovább nézni, hogy mennyi "csodaszert" kipróbálunk a vegyipar konyhájáról... Előhozta azt, ami gyerekkorában mindig bejött, mikor még nem is szárnyalt a vegyipar.
Azóta hirdetem másoknak is, és mindenknél bevált.
Remélem nálatok is! Ja, és a gerezdeket ott kell hagyni jó sokáig, nem szabad másnap vagy pár nap múlva felszedni! Ha beszárad, érdemes megtörni újra, vagy frissre cserélni.

Puszi: Csanádék.

agika írta...

Szuper,hogy Te is ilyen sokat tudsz apázni!;)

Reméljük a fogmanók nem kínoznak meg nagyon.Nekem már 3 hete jönnek a hátsó örlők,eddig még egyik sem bújt ki:(

Puszi:Dani

Kata és Tommy írta...

Apa az bizony apa. Nem cserélhető fel holmi parancsolgatós, állandóan látható soha el nem tűnő anyával:-) Az anyák mindig kéznél vannak, de Apa...:-)...apák tűnékenyek. Hol ki kell menniük szerelni, vagy fontos dolguk van máshol...ezért amikor ott van mellettünk ki kell használni:-)))))))))
Kááááááááár hogy mi nem tudjuk fogni azt az adót ahol Te szerepelni fogsz. Megnéznélek! :-)
Puszi:Tommy

csupella írta...

Biztos nagyon jó sokat apázni!
Gratula neki utólagosan is!
A hiszti nálunk is gyakori jelenség,de nem kell hozzá kialvatlanság:)
Majd kipróbáljuk anyukád taktikáját,hátha nálunk is beválik:)
pusz

picibence írta...

Jaj Drágám ne haragudj amiért kicsit hanyagoltalak,úgy hogy jogosan vágtad a fejemhez:(
Csak sajna az volt a gond,hogy anya kórházba került,mert nem,hogy javult rosszabodott az állapota:(
Drága apukádnak kicsit késve is de Nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánunk mindannyian:-)
Ezt a hiszti dolgot meg még majd megbeszéljük,de remélem,hogy már személyesen:-)
A Putujikád is nagyon aranyos én is szívesen megdögönyözném:-)
Az apázos napokat pedig nagyon használd ki,én is azt tettem:-)

Pusza,picibence

Mia és Maja írta...

Apának kissé megkésve,de sok szeretettel gratulálunk Szülinapjára.:)
Hisztizel Te is édes barátnőnk?:o
Nálunk is még előfordul,csak mi ezt duettben csináljuk...:s;)
Sok puszi Nektek! :)

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Utólag isten éltesse sokáig Apukádat!A hiszti ismerős téma.Engem azzal szokott ilyesztegetni anya hogy kitesz a lépcsőházba(De ez már nem igazán jön be mert tudom,hogy úgyse tudná megtenni,h magamra hagyjon)A legújabb fenyítés meg az,h nem mehetek majd oviba,mert ugye azt ott nem szertik!
Puszi:Druszi

Kati írta...

Azta! Te aztán már önálló nagylány vagy! :O ;) Iszis üveg hónod alá, s irány a mama! És az ajtót is ki tudiod nyitni? Nagyon ügyes vagy. Emmi még fel sem éri a kilincset. :$
jó, hogy találtatok "gyógymódot" a hisztire. :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.