Tegnap a leges legnagyobb élményben volt részem.
Megkezdtük az uszodába járást.
Ezentúl minden hétfő du-án megyünk egy órácskára.
Először is már az nagy élmény volt,hogy buszoztam,most először.
Annyira jó volt,csak tátott szájjal lestem.
Az usziba érve ugyan ezt folytattam.
A vízbe jött csak meg a hangom,és derült fel az arcom,azt ugyanis nagyon élvezetem.
Még a víz alá is sikerült becsusszannom de egy szó nélkül,vigyorogva túltettem magam rajta.
Ha Anya engedte volna egyedül mentem volna.
Képet azt sajna nem csináltunk,de Éva néni igen,reméljük hamarosan tudunk belőle feltenni ide is.
Uszi után mentünk még Apáért Mamiékhoz,és estig ott voltunk.
Úgy elfáradtam,hogy fél perc kellett az elalváshoz.
Ma meg de-öt egy kis játék után mentünk Fehérvárra.
Auchan,majd Apa lelkét megszűrték.
Utána pedig felmentünk Apa nagynénjéhez,ott volt ugyanis Melinda Nénikém és az Uncsikám Gréta.
Annyira aranyos,csak simogattam,beszéltem neki,néztem,és még meg is dajkálhattam.
Haza is akartam hozni.
Bár tegnap Anyáék emlegettek valami kistesót,akkor nem érdekelt,de ha ilyen aranyos lesz akkor már örülök is neki.
Mivel nem aludtam délben másfél órát voltunk és jöttünk haza.
Egy kicsit még kint voltunk aztán bejöttünk mert bepisiltem.
Uszi:
Nagyon élvezted!!
Leírni nem lehet azt az arcot,imádtam.
Mindent lehet használni,kaptunk egy ilyen rudat a hónod alá vágtuk+ karúszód ja meg egy laszti a fejed alá,és úgy lebegtél a vízen,még fognom sem kellett.
Gréta:
Nem gondoltam volna,de nagyon imádtad.
A cumit azt folyton a a szájába toltad ha kiesett,simogattad,beszéltél neki,és meg is fogtad,megszeretgetted,meg puszilgattad.
Remélem tesót is ennyire fogod szeretni.
Pelus:
Ma ,hogy egész nap mentünk volt alattad pelus.
Meg is lett az eredménye,ugyanis kétszer már bepisiltél.
Nem merlek még pelus nélkül elvinni.Pedig lehet,hogy kellene.
2009. április 7., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
6 megjegyzés:
Persze, nyugodtan menjetek mindenhova pelus nélkül! Tudja ő már, hogy szólni kell, vagy, ha mégsem bízol benne, kérdezd gyakrabban!
Mert így csak megzavarodik, hogy egyszer kell szólni egyszer meg mindegy.
A Csengénél könnyebb volt amiatt, hogy ő már nem is engedte vissza a pelust, úgyhogy választásom sem volt.
De tegnap a Csanuval kettesben kellett autóznunk egész délelőtt, és - bár előre bántam - ráadtam a pelust (nem is értem, hogy engedte, mert ő is kategórikus volt, talán mert még álmos volt egy kicsit). És őt is jól bezavarta.
Hű, az uszi szuper lehetett! KÉPEKET!
Ó, mire megszületik annyira belenő a nagytesó szerepbe, hogy inkább az lesz a gond, hogy már zavaróan mindig segíteni akar... (emlékszem, mindent ketten csináltunk, míg pár hét után el nem kezdte szinkronban a saját babáján). Nagyon jó tesók lesznek, majd meglátod!
Húúú!Tök jó jó,hogy van lehetőség rá,hogy usziba járj!(sajna itt a mi környékünkön csak Szombathelyen van,de a bejárás...)
A kis Grétin meg csak "gyakorolj" és mire megérkezik a kistesó már tapasztalt nővérkéje leszel!
Szép napot!
Puszi:Bius
Huu de jó,hogy tudtok usziba járni :)
Biztosan szeretni fogod a ksitesót!!! :) Ez tuti ;)
Jajj de irigykedem!!!
Én úszni nem érek oda az életben sem :(
Puszi
Drága barátnőm. Olyan régen nem tudtam jóanyám munkája miatt a gép elé ülni. S most látom, hogy milyen sok minden történt nálatok:-))))))))
Biusom! Te napról napra szebb leszel. S usziba jársz?
Miért nem visz az én anyám ilyen tutira jó helyekre? :-)))
A mááááááááásik blogot is megnéztük:-))))))
Annyira jó! Nagyon örülünk:-)
Hatalmas puszi: Tommy
Mi is elhatároztuk, hogy usziba járunk majd. Csak Emmi és anya, nem oktatásra, csak úgy. Egyelőre egy alkalom jött össze, mert Emmó megbetegedett, aztán az ünnepek... Jó dolog, biztosan! :)
Megjegyzés küldése