2009. április 20., hétfő

Még mindíg....:@@@@@

Még mindig nem működik ez a fránya oldal,de már gyorsabb voltam nála legalább,így ezt meg tudom csinálni.
Bár ha jól sejtem ti sem tudjátok olvasni.

Nagyon nagyon sokat csavarogtunk.
Péntekre ugyan nem ez volt a jellemző.
De-öt itthon voltunk,az idő is elég nyomott volt meg mi is,Apa meg dolgozott,úgyhogy őt vártuk.
Nem is aludtam ám!Három óra volt mire ideértek álom manók.
Du-án már kicsit sütött a nap,úgyhogy Apához kimentem,Anyához meg jött a Mónika hajat vágni.
Nem sokkal utána be is jöttünk,néha beledumáltam a nagyok dolgába,aztán meg eljátszottam egyedül a szobába.
Akkor ált csak pityergésre a szám amikor megtudtam,hogy Apa lelép focizni és engem nem visz magával.
(Mióta ilyen későn van a foci,nem is voltunk,nem tudom most miért akart menni.)
Azért megnyugodtam,és helyre billent minden.

Szombaton már kora reggel mentünk a Mamiékhoz,és egész de-öt ott voltunk.
Még az alvás is ment ágyban,kocsi nélkül.
Kint is voltunk egy kicsit ,fociztunk a Papával.





aztán du-án mentünk a DÓJIKA BŰSOJÁN(műsorán).
Az ovisok tartottak jótékonysági előadást és Dóra is szerepelt.
(Ki sem maradhatott volna!!Beteg volt,de megkapta a szöveget,mert annyira de annyira okos,és ügyes és tehetséges,hogy .....Bocs de büszkék vagyunk rá!)
Nagyon ügyesek és aranyosak voltak a gyerekek,de Dóriék csoportja volt a legügyesebb.
Mikor megláttam kiabáltam is neki,hogy DÓJA,DÓJA,de nem hallotta.
Patrikot meg mindig lökődtem,hogy FIDEJ,DÓJIKA OTT DAN.Meg PATTIK és mutattam,hogy tapsoljon.(Szegény már unta kicsit a végére.)
Az utolsó egy meglepetés előadás volt az ovo nők részéről,nagyon jók voltak,rengeteget nevettünk,élveztük.

Végig bírtam az egészet,nem akartam kiszaladni.
Haza sétáltunk,még egy nagyon kicsit maradtunk,ott voltak uncsik is,mert ők ott aludtak a Maminál.
Sírtam is mikor Anya mondta,hogy menjünk haza,és csak úgy egyeztem bele,hogy másnap megyünk megint.
Persze otthon is még kint voltunk,kicsit kutyáztunk és utána engem is alig bírtak bekutyázni.

Másnap reggel,ahogy Anya ígérte,keltünk és irány Seregélyes.
Volt nagy ölelgetés,puszi osztás,és egész napi játék.
Gyúrmáztunk,meséztünk,kint voltunk,labdáztunk mociztunk.

Fél kettőkor jöttünk haza,hoztuk a Manókat is,és amikor kiraktuk Őket volt ám nagy sírás rívás.
Itthon még gyors kutya etetés,itatás,hintázás,és megjött Apa.
Bejöttünk,ami megint hisztibe torkollt.
Ugyanis nem akartam kezet mosni,nem akartam öltözni csak indulni azonnal az OSAMBA.
Nem én nyertem.

Odafele el is aludtam,még állítólag a Mamiékhoz is bementünk mert otthagytuk a cipőmet,a játszósba jöttem haza.
De először a Plázába mentünk.
Ámultam meg bámultam,de nagyon nagyon élveztem.
Beszereztem egy új darabot a szemcsi gyűjteményembe.Na jó ez a második,ez hercegnős,és az autóban marad,hogy ne süssön a szemembe a nap.És haj pántot is kaptam megint kettőt.

Anyának meg Apának is sikerült megvenni amit akartak,úgyhogy indultunk tovább.
Végre OSAM!!!
Amikor Anya nekem keresett rucit,láttam egy kislánynál fagyit,mondtam is Apának,és végül kaptam is.
De még kaptam ám mást is.
Egy csini rucit,és egy szandit is.
És mégegy videó.Bugyogós tánc!

Csütörtökön vendégeink voltak.Meghívót hoztak nekünk,megyünk Lagziba.Briginek rögtön nyomtad a puszit,aztán megláttad a Zsoltit és vége lett a világnak.Ilyen jó kislányunk még sosem voltál!!!Egész végig az ölembe ,belém bújva,hogy ne is lássanak.

Mondóka ,ének.Nagyon menő mostanában.

Még akartam valamit,de valaki követeli a reggeli csokit amit nem kaphat meg.

Közben megtaláltam a hibát is!:DDDDD

5 megjegyzés:

agika írta...

Sziasztok!

Örülünk,hogy újra működik az oldal,és tudunk olvasni ismét Benneteket!;)
Nagyon édes vagy a fagyis fotón,a tánc se semmi;)

Puszi:Dani és Ági

Bogár és Gerti írta...

Mi tudunk olvasni :) , de állítólag a mi blogunk is szórakozik némelyeknek.
Nem ez az első ;)
Volt ám esemény :)
Puszi

CsaCseLeV írta...

próba puszi: Valiék.

Hello Kitty írta...

Végre hogy tudunk újra olvasni!
Nem semmi a táncod! Édes vagy nagyon!
Nem unatkoztatok szokás szerint!
Puszilunk

Kati írta...

Nagyon cuki a bugyogós tánc! :D Na meg a táncosnő!;)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.